Redbull hangár

Redbull hangár

2019. október 12., szombat

Gripenek Pápán

Szöveg és videó: Gulyás Gabriella, fotók: Dudás Nándor Emil


A pápai bázisra eddig kizárólag a C-17-esek miatt jártunk, pedig az ő tevékenységükön kívül is történnek ott érdekes dolgok. Innen indulnak a missziós váltások, és a kutató-mentő szolgálat helikopterei, folyamatosak a képzések, számos hazánk területén zajló nemzetközi hadgyakorlatnak bázisreptere és jelenleg a Gripenek is innen adják a készenlétet. Az áttelepülésükről írt ugyan a sajtó, de úgy igazából nem énekelte meg senki hogyan is zajlott a költözés, pedig azt sejtettem, hogy nem csak egyszerűen átparkoltak a gépekkel. Szóval volt némi hiányérzetem, ezért aztán fogtuk magunkat Emillel és utánajártunk, hogyan is volt ez valójában és miként telnek a kecskemétiek mindennapjai mostani munkahelyükön. Előbbi témáról Gadó Imre alezredes úrral, a bázis parancsnokhelyettesével beszélgettünk, utóbbiról pedig Langó Viktor őrnagy, Gripen pilóta és repülés műveleti vezető mesélt nekünk. De ha ez nem lett volna elég, még körbe is nézhettünk, hogy a saját szemünkkel lássuk, hogyan megy a soruk. Ennek keretében beleshettünk a reptéri tűzoltókhoz, akik a fel- és leszállásaikat biztosítják, valamint egy gyakorló riasztást is megszemlélhettünk és megfotózhattunk gépközelből.


A kapun áthaladva az volt az első gondolatom, hogy a repülők mellett a különféle földmunkagépek is szinte állandó lakói a bázisnak, hiszen mindig épül valami. Első interjúhelyszínünkre tartva elsuhantunk a szépülő sportpálya mellett, ahol futókör is kialakításra került és a parancsnokhelyettes irodája felé útba esett az átvonuló szálló felújított épülete is, ahol a kecskeméti állomány pihen. Legalább nem tart sokáig reggel, míg beérnek a munkahelyre és a sportoláshoz sem kell kimozdulniuk a városba. 👍
Most azonban nem nagyon állhattunk meg nézelődni, mert időre mentünk, interjúalanyunknak eléggé sűrű a napirendje.
Gadó Imre alezredes úr tavaly szeptember óta dolgozik ebben a beosztásban és vérbeli logisztikus, így nem is találhattam volna nála megfelelőbb embert arra, hogy a Gripenek átköltöztetésének előkészítéséről kérdezősködjek. Amúgy beszélgetésünk alatt sem tehette teljesen félre feladatait, kis rádióján végig szólt a bázis rádióforgalmazása, gondolom az egyik füle ott volt, a másikkal meg engem hallgatott.

Úgy tudom, csak fél óra áll a rendelkezésünkre, így vágjunk is bele az interjúba.
Igen, egy rendezvény megnyitójára sietek majd tovább, ami szintén fontos esemény lesz a pápai
bázisrepülőtér életében. 2021-ben helikoptervezetők, illetve helikopter kiszolgáló személyzet
képzése lesz itt nálunk.

Csak nem az új Airbus szállító- és harci helikopterekkel kapcsolatos típusátképzésről van szó?
A típus még nem eldöntött, ezt talán a mai egyeztetés alapján meg fogjuk tudni, de
valószínűsíthető, hiszen az Európai Védelmi Ügynökség a gazdája ennek a képzésnek./Utóbb megerősítették, hogy tényleg az lesz – a szerk./

Akkor ezek szerint a szolnoki helikopter bázissal is szorosabb kooperáció alakul majd ki.
Ugyanúgy, ahogy a Gripenek áttelepülésével kapcsolatban erősen és rugalmasan kellett
kooperálnunk Kecskeméttel, természetesen a szolnokiakkal is így történik majd.

A kérdéseim nagy része is erre a kecskeméti együttműködésre irányulna, mert elég szűkszavúak voltak a híradások az átköltözéssel kapcsolatban. Önöknek itt Pápán mennyi idő állt rendelkezésükre, hogy a kecskemétiekkel összefogva előkészítsék?
Az érdemi munkát már tavaly májusban elkezdtük a kecskeméti kollégákkal, hiszen a logisztika minden áttelepülésnek az alfája és az ómegája. Ha a logisztika nincs rendben, akkor nincs
üzemeltetés és nincs feladat végrehajtás. Éppen ezért több alkalommal kezdeményeztünk és hajtottunk végre egyeztetéseket itt Pápa Bázisrepülőtéren is, illetve a kecskeméti
repülőbázison is.


Gadó Imre alezredes


Mi mindent kellett felvenni a teendők listájára? Tud konkrétumokat mondani?
A logisztika egy elég széles spektrumú terület, így annak minden egyes szakterületét át kellett
beszélnünk. Az infrastruktúrától az élelmezési ellátásig, a gépek és a személyzet elhelyezéséig. A
szükséges infrastruktúrát fel kellett mérni, kialakítani, annak érdekében, hogy a kiszolgáló állomány
nemcsak a fektetést, hanem a kiszolgálást és a tervező tevékenységet is végre tudja hajtani
megfelelő körülmények között. Emellett a személyek szállítását, az üzemanyag ellátást, a
számítástechnikai hátteret is ki kellett alakítani, úgy hogy megfeleljen a svédek által előírt
feltételeknek.

Van olyan dolog, amit ki lehet emelni, mint legnagyobb kihívást az előkészítésben, vagyis ami a legtöbb egyeztetést igényelte a feladatok közül?
Összességében a logisztika jelentette a legnagyobb kihívást számunkra. El tudom mondani azt, hogy
egy világszínvonalú bázisrepülőtér a pápai, tehát mi már készen álltunk ezeknek az eszközöknek a
fogadására, a szakterületen minimális változtatások kellettek annak érdekében, hogy a minden oldalú
logisztikai biztosítást meg tudjuk oldani, még egyszer kiemelném, megfelelve a svéd fél által
támasztott követelményeknek. Mire gondolok konkrétan? Ha lemennek majd a hangárba, látni fogják
azt a komplexumot, amit telepíteni kellett. Légkondicionált raktárakat, számítástechnikát, internet hozzáférést kellett létesíteni, hiszen az mindennapos szükséglete a logisztikának, a
helyi hálózatot, a telefonhálózatot, a szervereket is mind ki kellett alakítani. Ez mind-mind olyan apróságnak tűnő dolog, amelyeknek a hiánya alapvetően megakaszthatja a feladat végrehajtást.


Az előtérben az idén áprilisban átadott utasforgalmi terminál, a háttérben a szürke monstrum a SAC hangárkomplexum



A személyzet elszállásolását hogyan tudták megoldani?
Nagy segítséget nyújtott számunkra a felújított átvonuló szállónk, ami egy időben 246 fő
elhelyezésére ad lehetőséget, szinte hotel körülmények között. Kettő-négyfős, központi
légkondicionálással, tévével, wifivel rendelkező körletekben tudjuk elszállásolni az állományt. A közös helyiségek is újonnan beszerzett eszközökkel vannak berendezve, ami egy NATO bázison is megállná a helyét. Így nem okozott problémát a maximálisan tervezett 150 kecskeméti kolléga bázison belüli elhelyezése.

A szálló




Olvastam olyanról is, hogy mobilhangárokat kellett vásárolni a Gripenek ideköltöztetéséhez. Hányra volt szükség ezekből?
Jelen pillanatban egy mobilhangár lett telepítve Pápa Bázisrepülőtéren.

A baltikumi misszióból szeptember elején visszatért kecskeméti állomány és gépek jelentenek-e
plusz feladatot az Önök számára?
Az alapvetés az, ahogy azt korábban említettem is, hogy Pápa Bázisrepülőtér egy világszínvonalú
repülőtér, amely már az elmúlt évtizedben felkészült arra, hogy a Gripen flottát vendégül lássa. A
helyi kiszolgálási körülményeket biztosítani tudjuk és a minden oldalú logisztikai biztosítást is megoldjuk. Gondot, problémát nem okozott, már csak ezért sem, mert minimális mértékben emelkedett meg a létszám. Hiszen alapvetően a készültségi szolgálat üzemeltetése és a kiszolgálás az, ami prioritást élvez, emellett a Gripen flotta felkészítése és folyamatos rotálása a készültségi szolgálatban is zajlik a nap 24 órájában. 

A Gripenek áttelepülését leszámítva is rengeteg feladata van Pápa Bázis repülőtérnek és a vadászgépek nélkül is jelentősnek mondható a légi forgalma. A környékbeli civil lakosság részéről volt-e bármilyen panasz, hogy még több és hangosabb repülőgép közlekedik rendszeresen errefelé?
Pápa várossal nagyon jó a bázisrepülőtér kapcsolata. Rendszeres megjelenők vagyunk városi eseményeken, illetve a bázis rendezvényein a város vezetése és a város lakossága is szívesen látott vendég. Az előkészületeknek részét képezte, hogy a civil lakosságot tájékoztassuk arról, hogy itt megnövekedett légi forgalom lesz és ez bizony megnövekedett zajhatással jár. A lakosság nagyon pozitívan fogadta, hogy ismét hallhatják vadászrepülőgépek hangját, hiszen itt a történelem során fellelhető volt az orosz technikafolyamatos jelenléte. Anno MiG-21-es, MiG-23-as, sőt MiG-29-es vadászrepülőgépek is átlátogattak ide Kecskemétről egészen a bezárásig, hiszen Kecskemét tartalék reptere vagyunk. A pozitív légkör mellett egy darab panasz érkezett eddig egy Pápához közeli faluból, de szerencsére a tájékoztatás után ez az eset is mindenki számára kedvezően végződött.

Így négy hónap után lehet-e olyan dolgot említeni, ami hasznos tapasztalatként
gazdagította a bázist az együttélésből adódóan?
Természetesen. Pápa Bázisrepülőtér a SAC program kiszolgálása mellett készen áll arra, hogy két
vadászszázadnyi repülő erőt egy időben kiszolgáljon. Ehhez a megfelelő infrastruktúrával és
eszközökkel rendelkezünk, aminek nagy része az elmúlt időszakban került beszerzésre. Ezek az új
technikai eszközök folyamatos kihívást jelentettek a pápai állománynak képzés tekintetében, hogy
elsajátítsák azokat az ismereteket, amivel ezeket az új eszközöket használni tudják a megfelelő
módon. Amikor idetelepültek Gripenek, természetesen megtörtént a konzultáció a SAC
programmal. A személyi állomány felkészítése, illetve a megfelelő logisztikai támogatás procedúrái begyakorlásra és ismétlésre kerültek. Amit ki tudnék emelni az az, hogy a rugalmas munkavégzés a kecskeméti kollégákkal nagyon előtérbe került, illetve az elsajátított ismeretek használata is. Amit nagyon kiemelnék még, az a hot refueling képesség folyamatos jelenléte és alkalmazhatósága, amiben nagyon fejlődött a pápai állomány. Ezt amellett mondom, hogy alapvetően nagyon felkészültek és vezetőként is jó katonának lenni itt Pápán.(Hot refueling definíciója az alezredes úr szavaival: Ha a készenléti géppár feladatról visszaérkezik, de még feladat van és a géppárnak az egyik tagja még vagy kísér, vagy feladatot hajt végre a légtérben, akkor ahhoz, hogy mielőbb visszatudjon térni a meghatározott légtérbe, járó hajtómű mellett kerül sor a tankolásra.)

Volt-e bármi olyan előre nem látott igény, ami már az áttelepülés/„együttlakás” során merült fel és meg kellett oldani?
Mint ahogy azt már beszéltük az előzőekben is, egy alapos és hosszú tervezési folyamat után
települtek át a Gripenek, tehát csak apróságokat tudok említeni. Például plusz szállítóeszköz
biztosítása, annak érdekében, hogy a műszaki állományt ki lehessen szállítani a géphez. Mivel a
kecskeméti technika egyelőre nem annyira új, mint a pápai, így előfordulnak műszaki meghibásodások, ahol nekünk rugalmasan és gyorsan kell lépnünk arra, hogy a szállítójárműveket
megjavítsuk, a javítás idejére pedig pótoljuk. Ilyen apróságok vannak csak, amik napi kihívásokat
jelentenek, de ezek egy jól felkészült logisztikusnak nem okozhatnak problémát.

Rendszeresen lehetett arról olvasni az elmúlt tizenöt évben, hogy a reptér infrastruktúrája
folyamatosan fejlődik (pedig a kétezres évek elején még be volt zárva), hiszen egyre több a feladat a bázison. A közeljövőben milyen egyéb fejlesztéseket terveznek ezekkel kapcsolatban?
Hála Istennek Pápa Bázisrepülőtéren valóban folyamatosak a fejlesztések, ami egyrészt az itt dolgozó állomány életkörülményének a javítására szolgál, másrészt a befogadó nemzeti támogatás keretében nagyon sok olyan beruházás van, ami a képességeinket fogja növelni. Hogy konkrét példát is mondjak, folyamatban lévő eljárás a 8.000 négyzetméteres tárolókapacitás a kialakítása, amely alapvetően a húsz lábas konténerek és a szállítóeszközök, illetve a személy- és teherszállító eszközök átmeneti tárolására szolgál. Folyamatban van a futópálya felújítás beszerzési eljárása is, a mostani 2.400 méteres futópályát 600 méterrel meghosszabbítva biztosítjuk a nagyobb szállítógépek leszállási lehetőségét is. Ehhez kapcsolódik a logisztika, a leszállító eszközök, a fények, a meteoradar, illetve a közelkörzeti radar fejlesztése, ami már befejeződött, illetve a leszállító radarok cseréje. Ezek mind-mind olyan beruházások, amik hozzájárulnak ahhoz, hogy Pápa Bázisrepülőtér fejlődni tudjon, és hogy meg tudjon felelni az új éra kihívásainak. Ezzel is hozzájárulva ahhoz, hogy együtt tudjunk működni a hazai és a szövetséges erőkkel és az ezzel elért képességnövekedéssel Magyarország biztonsága növekedni tudjon.

Van-e most olyan hadgyakorlat vagy egyéb más projekt a közeljövőben, amire készül a bázis
résztvevőként?
Pápa Bázisrepülőtér az előzetes tervek szerint nem volt tervezve sem hazai, sem nemzetközi
gyakorlatokra, ennek ellenére folyamatosan részt veszünk a nemzetközi gyakorlatokban. Tavaly a
legnagyobb ilyen az ETAP-T18 szállítógépes gyakorlat volt, aminek teljes mértékben meg tudtunk
felelni. Elmondhatom, hogy az Európai Védelmi Ügynökség által végrehajtott gyakorlatok során kimagasló eredményt tudtunk elérni a pápai állomány felkészültségének köszönhetően,
a bevetési és bevethetőségi arány 94% volt, ami az elmúlt évekhez képest több mint 34%-os
teljesítménynövekedést jelent. A közlejövőben egy helikopteres gyakorlat biztosításában fogunk részt venni, illetve készülünk más technikai eszközök, vadászgépek fogadására is.
Lehet konkretizálni, hogy milyen vadászgépekről van szó?
Egyelőre még tervezési fázisban van, konkrétumot nem tudok mondani.

Kimerítettük a témát, így hagytuk az alezredes urat továbbsietni a következő programjára és a Gripen század épülete felé vettük az irányt. Langó Viktor őrnagy úr várt minket, akivel nem először találkoztam. Bár legutóbbi interjúmat a legutóbbi kecskeméti repülőnapon készítettem vele (pfff… az sem ma volt…), amikor még ő repülte a bemutató programokat. Idén Majerik Máté főhadnagy hajtja a (légi)parádés gépet, méghozzá szintén elég látványosan, ahogy az a zeltwegi repülőnapon magam is lenyűgözve néztem egy héttel korábban. Na de visszatérve Langó őrnagyhoz, ő éppen egy csehországi gyakorlatra indult és felszállás előtt még szakított ránk időt.


Langó Viktor őrnagy
A parancsnokhelyettes urat már kifaggattuk az áttelepülés logisztikájáról. Nektek milyen élményeitek voltak ezzel kapcsolatban? Hogyan telt az eddigi négy hónap a pápaiakkal „társbérletben”?
Áttelepülni mindig egy élmény bárhova is menjünk, mert mindig valami új dolog lesz, kizökkensz abból, amit otthon csinálsz. Mindig meg kell keresni az útját, hogy hogyan lehet ezt máshol is jól végezni. Nem biztos, hogy ugyanúgy, hiszen más emberekkel fogsz együtt dolgozni. Legyen ez egy gyakorlat, egy pápai áttelepülés, vagy egy Baltic Air Policing. Most furcsa időszakban vagyunk, hiszen említetted ezt a négy hónapot és az áttelepülés majdnem szinte egy időben kezdődött a baltikumi kitelepülésünkkel. Éppen ezért az itteni repüléseink száma viszonylag alacsony volt és igazából a készültségi szolgálat adására szorítkoztunk. Most, hogy véget ért a Baltic Air Policing, megint változás van, hiszen át kell ide tenni a teljes kiképzési repüléseinket. Így aztán megint olyan egy kicsit, mintha csak most települtünk volna ide. Már itt van a teljes flotta Magyarországon, ez a műszaknak is mást jelent. Tehát most ismét egy rendszerkialakítás időszakában vagyunk, akármennyire is már négy hónapja is itt dolgozunk. Természetesen ez segített, hiszen a kollégákat már ismerjük, a meteorológiát, a repülés bejelentőket, a váltásparancsnokot, és itt visszatérnék arra, hogy az itteni elhelyezésünknek a pozitívuma, hogy itt vagyunk a közvetlen közelükben. Teljesen személyes és minden perces a gyakorlat a szakemberekkel.

Úgy fogalmaztál, hogy már Magyarországon van a teljes flotta. Ezek szerint nem mind Pápán?
De, az összes Gripen itt van, csak a szállítógépek vannak Budapesten. Kivéve azokat a Gripeneket,
amelyek éppen tervszerű karbantartáson van Svédországban.

Ti itt laktok, de a családotok Kecskeméten maradt?
Így van. Igyekszünk ezt ilyen heti váltásos rendszerrel megoldani, amennyire lehet. Azt biztos a
parancsnok-helyettes úr is elmondta, hogy nem csak Pápának, hanem Kecskemétnek is nagy
logisztikai feladatot jelent, az állományt úgy ideszállítani, ahogy azt a feladat megkívánja.
Elegendő embert, technikát, eszközt itt tartani, amennyi kell a feladatellátáshoz, a többieket pedig otthon pihentetni, mert például négy hónapig kint voltak a Baltikumban. Azt mondom, hogy nagy leterheltség van az állományon, de jó veszik a fiúk. Megteszünk mindent – én a magam részéről, a műveleti oldalról -, hogy ez gördülékenyen tudjon zajlani.

Repülésműveleti vagy pilóta szemszögből ki tudsz-e emelni olyan igényt, ami már az ittlakáskor
merült fel? Vagy olyan dolgot, ami egyszerűen csak más megközelítést igényelt, mint Kecskeméten?
Ilyen mindig van, de ebben benne van pontosan az is, hogy milyen jó, hogy meg lehet oldani ezeket a
dolgokat. Eddig ez mindig sikerült. Ehhez nyilván az kell, hogy az emberek úgy álljanak hozzá.

Tudsz konkrét példákat mondani?
Pontosan azért nem tudok most ilyet mondani, mert mindig van valami, de mindig megtaláljuk a
megoldást és ezek ilyen kis mindennapi dolgok, ami egyáltalán nem szenzáció. Ha a készültséget
vesszük, a négy hónap alatt mindig előfordult olyan, amire nem lehet úgymond felkészülni, hogy mi
lesz, ha pont akkor kezd el esni az eső vagy pont akkor van riasztás, amikor itt vannak emberek. De
van egy rendszer, ami aztán nyilván le tudja ezt kezelni. A helyi sajátosságok miatt előfordulhatnak
helyzetek, de megtanuljuk, hogy hogyan lehet ezeket megoldani.

Gondolom itt Pápán nagyobb mozgás van, mint Kecskeméten, nagyobb légiforgalom, több gép,
több emberrel kell együttműködni.
Mi is így gondoltuk. Amikor ideköltöztünk, akkor egy sarkalatos pontja volt a felkészülésnek, a Nehéz Légiszállító Ezreddel történő együttműködés. Azt gondoltuk, hogy az ő műveleteik jóval nagyobb volumenűek, de eddig nem tűnik úgy, hogy mi zavarnánk egymás köreit. De hozzáteszem, hogy igazából a kiképzési repüléseket, vagyis a magunk részéről is nagyobb volumenű repüléseket, csak most kezdjük el. Szóval eddig ezzel nem volt probléma, bár készültünk rá és koordináltunk, hogy hogyan tudjuk összeegyeztetni az életünket. Most hogy egy kicsit megnöveljük az intenzitást, most látjuk majd meg igazából, hogy mi lesz, de nem gondolom, hogy ebből olyan nagy gond lenne.
Kecskeméten is voltak azért gyakorlatok, ott is jött-ment azért a szállítógép, tehát tulajdonképpen ez
a dolog abszolút nem ismeretlen számunkra. Természetesen mióta van az Airbus, azokkal
kapcsolatosan is beestek szállítások. Az hogy együtt kell működni másokkal, a toronyszolgálatoknak,
a repülés bejelentőknek sem ismeretlen sem itt, sem Kecskeméten.

Ha már említetted a Nehéz Légiszállító Ezredet, és így együtt laktok, szóba került valamilyen közös gyakorlat lehetősége a C-17-esekkel?
Eddig a mi feladatrendszerünket nagyon lekötötte a Baltic Air Policing, illetve a hazai készültség
ellátása, így gyakorlatilag semmi szabad kapacitásunk nem volt arra, hogy bármilyen együttműködést
végrehajtsunk kiképzés szempontjából. De ha már együttműködésről beszélünk, nemrég volt a tíz
éves évfordulója a HAW fennállásának. Azon nyilván részt vettünk, mint most már ideiglenesen pápai alakulat. Mindazonáltal a HAW feladatrendszere, kiképzési rendszere annyiban különbözik egy
vadászrepülő század kiképzési és feladatrendszerétől, hogy igen nehezen összeegyeztethető. Lehet itt szép áthúzásokat csinálni, de annak nem olyan sok a kiképzési értéke. Ha ők feladatot hajtanak végre, felszállnak innen és a világ négy sarkába eljutnak egy felszállásból vagy feladatból, de a mi
feladatrendszerünk gyökeresen más, ami igaz a kiképzésre is.

Említetted, hogy most indul be majd igazán az élet, hogy visszatértek a kollégák a Baltikumból, de ha az eddigi négy hónapot nézzük, ki tudsz emelni olyan dolgot, amit pozitív tapasztalatnak
tartasz?
Igen. Annak ellenére, hogy a két legfontosabb fő feladat a hazai és szlovén készültségi szolgálat és a
baltikumi légtérvédelem ellátása, emellett el tudtunk menni a budaörsi haditechnikai bemutatóra, az
augusztus 20-i légiparádéban és külföldi repülőnapokon is részt tudtunk venni olyan színvonalon, ami
a sajtóban megjelent. Ez mindenképpen egy pozitívum és eredmény, hogy annak ellenére, hogy igen
le voltak foglalva emberek és gépek a fő feladatokkal, meg tudtunk ezeken a programokon jelenni. A két fő feladatunk nem látványos, mint mondjuk egy repülőnapon való részvétel, viszont itt azért kettő gépnek, a Baltikumban is meghatározott gépszámnak mindig ott kell lenni és ez mindig meg is volt. Ez ugye akkor lesz hír, ha nem így van, de ez alatt a négy hónap alatt ez mindig sikerült. Ez nem szenzáció, mert ez a feladat, de mégiscsak ez a legfontosabb eredmény. Mert annak ellenére, hogy az állomány három részre szakadt, mert feladatot hajt végre Pápán és a Baltikumban, vagy szabadságát/pihenését tölti, az alapfeladatokat és az extrákat végre tudtuk hajtani.
Ami pedig a jelent illeti, a Bátor Harcos (Brave Warrior) gyakorlatra is megyünk jövő héten és az Ample Strike gyakorlatra is ezen a héten /szeptember 10-én készült az interjú – a szerk./. Ahogy hazatelepültünk, az igények is megnőttek, hogy hajtsuk végre feladatot a JTAC-eknek, a szárazföldet támogassuk és a saját vadászirányítóink kiképzését. Hiszen az, hogy kiképzési repülésen veszünk részt, az nem csak a pilóták jártasságát hivatott előremozdítani, hanem a rendszerét is. Most van mit törleszteni az itthoni szakembereknek, mert szanaszét voltunk.

Panther

És már szalad is dolgára, később láttuk is felszállni. Nekünk meg volt még egy kis időnk a gyakorló riasztási feladatig, így benéztünk a szomszéd épületben lévő tűzoltókhoz, akiknél olyan járművek álltak a garázsban, mint valami marsjárók. Amikor kérdezték, hogy ezek a gépek is érdekelnek-e bennünket, Emil rögtön rávágta, hogy hogyne, hiszen a blog mottója is az, hogy „minden ami repül, minden ami gurul”. 😄 Plusz ő azt is tudta, hogy ilyen MAN Rosenbauer Panther típusú tűzoltóautók vannak Ferihegyen is. Számomra viszont újdonságot jelentettek, így az egyik tűzoltót, Pacher Tamás főtörzsőrmestert kértem meg, hogy mutassa be ezeket a robosztus járgányokat. 

Pacher Tamás főtörzsőrmester

Megtudtam, hogy a csúcssebességük 116 km/óra, 36 tonnásak és menet közben is lehet velük oltani. 700 lóerős Caterpillar motor hajtja őket, ötfokzatú váltóval felszereltek és 12.500 liter vizet, 1.500 liter habképző anyagot és 250 kg port tudnak szállítani. Jelenleg két darab tíz éves ilyen típusú autóval rendelkeznek. Egy parancsnoki Hilux egészíti ki őket, amit vonulás esetén irányításhoz használnak és mentőfelszereléseket, például lámpát, vágószerszámokat visznek rajta.   

Hilux az előtérben

Az itt dolgozók 24 órában biztosítanak szolgálatot, és ha dolguk adódik, akkor 2 perc alatt ki kell érniük a reptér bármely pontjára. Ennek teljesítéséhez mindenkinek megvan a maga saját rutinja, például a cipőket az autók mellett hagyják, így csak bele kell ugraniuk gyorsan beszállás előtt. Viszont ha gép landolását várják, már beöltözve kint kell lenniük. A Gripenek esetében a felszálláshoz is kivonulnak, ahogy azt később láthattuk is a gyakorló riasztáskor. Amúgy nem csak a repülőgépek kiszolgálása a feladatuk (ámbár ez az elsődleges tevékenységük), hanem az épületek tűzvédelmével is foglalkoznak, felkészültségüket éves kiképzési terv biztosítja. Szerencsére éles riasztásuk nem volt a bázis újkori történetében. A repülőtér a tízfokozatú oltókapacitás skálán nyolcas fokozattal rendelkezik (Ferihegy kilenccel) ami azt jelenti, hogy a rendelkezésre álló három járművükkel összesen 29.450 liter vizet, 410 kg port kell biztosítaniuk oltás esetére minimum kilenc tűzoltóval. A Gripenek miatt elég lenne az ötös fokozat is, de azért itt jóval nagyobb gépek is jelen vannak, nevezetesen a C-17-esek. Amúgy landolt már a bázison náluk is nagyobb vas, például a Ruszlan, de az ilyen beeső vendégek miatt nem szükséges még nagyobb fokozatot elérni.

MAN is van


A tűzoltók után a Gripen javítóhangárt néztük meg, ám itt sajnos nem volt engedélyezett a fotózás, pedig épp állt egy bent, némileg szétkapva. Innen már a Tango, azaz gyakorló riasztáshoz siettünk, ahol két gép indítását nézhettük, dobhártya repesztő közelségből. Nehéz ezt szavakkal leírni, így beszéljenek inkább Emil fotói + egy általam készített videó.
Egyébként itt még nem ért véget a napunk, a C-17-es hangárkompexumba is benéztünk, de ez a következő riport témája lesz.😉



































 És egy videó, hogy meglegyen a hang is:



Köszönjük a bázis kommunikációs munkatársainak és a interjúalanyainknak a cikk elkészültében nyújtott segítségüket.