Redbull hangár

Redbull hangár

2018. május 21., hétfő

A szolnoki katonai ejtőernyős világbajnokság szervezése – interjú dr. Bali Tamás ezredessel

Szöveg: Gulyás Gabriella, fotók: Dudás Nándor Emil


Nálam szakmai ártalom, hogy mindig érdeklődve hallgatom a nagyobb rendezvények szervezésének hátterét, hiszen tudom milyen jól összehangolt csapatmunka és magas szintű problémamegoldó képesség szükséges hozzájuk. Eddigi munkáim során volt alkalmam szerepet vállalni pár kisebb-nagyobb itthoni céges rendezvény előkészítésében, lebonyolításában és újságíróként jelen voltam jó néhány több napos, nemzetközi autósport és katonai eseményen, amelyek között láttam jól és kevéssé jól szervezett is. Sőt, kíváncsiságom egyszer odáig fajult, hogy önkéntesnek jelentkeztem a tíz évvel ezelőtti kecskeméti repülőnapra, amit hatalmas élmény volt belülről látni és a protokoll feladatokban részt venni, hála az akkori vérprofi szervezőknek. Amikor a magyar ejtőernyős válogatott tagjával, Bánszki Tamással beszélgettem felkészülésükről a 42. katonai ejtőernyős világbajnokságra, említettem neki, hogy szívesen megtudnék többet ennek a rendezvénynek a háttérmunkálatairól is. Ő javasolta, hogy akkor dr. Bali Tamás ezredest kérdezzem, mert ő az egésznek a feje. Emillel nemrég meg is látogattuk őt az MH. 86 Szolnok Helikopter Bázison, ahol parancsnokhelyettesként szolgál. Beszélgetésünk alatt sok érdekes kulisszatitkot tudhattunk meg az esemény előkészítéséről és a résztvevőkről, motivációiról, valamint bepillantást kaphattunk az ezredes úr hétköznapi, bokros teendőibe is. Az interjú után alkalmunk nyílt a tavaly felújított Mi-17-esekből is megfotózni egyet, amin épp a heti ellenőrzést fejezték be és találkoztunk az ejtőernyős válogatott tagjaival, valamint leendő utánpótlásukkal is, ugyan nem az előzetesen tervezett, de hasonlóan autentikus környezetben.

Következzék az interjú Dr. Bali Tamás ezredessel.



Volt valaha ehhez hasonlóan nagyszabású ejtőernyős verseny Magyarországon?

Katonai ejtőernyős világbajnokság még nem volt, civil világbajnokságot már szervezetek, de messze nem ilyen volumenű volt, mint a miénk. A mostani bejelentkezések alapján negyvennégy nemzetet foglal magába és még nem zajlott le a regisztráció. Vannak olyan nemzetek, akik bírókkal képviselik magukat. Érdekességként említeném meg, hogy Peru, Chile, Bolívia, Ecuador, Venezuela, az Egyesült Államok és Katar válogatottja is ideutazik.

A világbajnokság meghívásos alapon működik?

A katonai sportok, ezen belül az ejtőernyőzés a Nemzetközi Katonai Sporttanács nevű világszervezethez (CISM) tartoznak, amelynek 170 ország a tagja. Amikor egy nemzet úgy dönt, hogy megrendez egy versenyt, akkor meghirdeti az éves CISM kongresszuson. Ez a mi esetünkben is így történt, még 2017-ben jelentettük be Athénban, hogy tervezzük a világbajnokság megszervezését és végrehajtását itt Magyarországon. Ezt követően megkezdődtek a tárgyalások. Más nemzetek nem tudták volna önmagukban megszervezni ezt a versenyt, ilyen volt például Szlovénia, ezért megkértek minket arra, hogy közösen szervezzük meg a világbajnokságot. Igaz, Magyarországon lesz, magyar erőforrásokból, ők két PC-6-os repülőgépet fognak biztosítani.

Ha jól tudom, ilyen géptípusból ugranak a versenyzők az ejtőernyős világkupa (PARAWCS) szlovén és osztrák fordulóján is.

Igen így van.

Azért számomra meglepő, hogy közös rendezésű lesz.

Úgy közös, hogy azért a java ránk hárul, ők csak gépeket adnak. Ez azért egy hosszú és komplex folyamat volt, hogy eddig is eljutottunk. 2016-ban a mi ejtőernyőseink célbaugrásban világbajnokok lettek Oroszországban. Amikor ez megtörtént, nekünk egy jelentést kellett készítenünk a Honvédség részére, ahogy mindig és ebben a jelentésben én leírtam, hogy fontolják meg a döntéshozóink azt, hogy ha már ilyen szinten űzzük ezt a sportot, akkor rendezhetnénk egy világbajnokságot Magyarországon is. Ez egy nagyon komoly döntés volt, így sokáig tartott, amíg megszületett. Elgondolásokat kellett készíteni költségvetéssel együtt és azt lehet mondani, hogy 2017 májusára, körülbelül egy év kidolgozói munka után született meg az a döntés, hogy a honvédelmi miniszter úr megadja azt a felhatalmazást, melynek birtokában 2017 májusában Athénban bejelenthettük, Magyarország szervezi a 2018-as katonai ejtőernyős világbajnokságot.

Említette, hogy nem minden ország alkalmas a vb megrendezésére. Gondolom, ennek vannak technikai és más feltételei. Mi kell pontosan ahhoz, hogy egy ország rákerüljön a listára?

Ahhoz, hogy egy nemzetről kimondják azt, hogy alkalmas egy ilyen világbajnokság megszervezésére, mindenekelőtt megfelelő számú légi járművel kell rendelkeznie, repülőgépekkel, helikopterekkel, ami biztosítja a végrehajtást.

Csörög az ezredes úr mobilja, elnézést kér, fel kell vennie. A vb-vel kapcsolatban hívják.

Látom zajlik az munka.

Igen, eléggé az ejtőernyős vb határozza meg az életem mostanság.

Akkor vélhetően nem nagyon megy nyári szabadságra.

Voltam most szabadságon, de nem volt értelme elmenni, mert minimum napi négy órát leveleztem a résztvevő nemzetekkel, illetve a katonai szervezeten belül az ejtőernyős szakággal, ahol a szakvezető egy osztrák ember, a Gernot Rittenschober ezredes úr, akivel folyamatosan beszélgetek.

Na de visszakanyarodva ahhoz, hogy miként is döntik el valakiről, hogy egy ilyen versenyt megszervezhet. Kell ugye légi jármű. Három területe van egy ilyen ejtőernyős világbajnokságnak: a célbaugrás, a formaugrás és a stílusugrás. (A célbaugrás lényege, hogy 1.000 méterről kivetődve, a lehető legjobban el kell találni sarokkal egy kb. 5 forintos nagyságú pontot a földön. A formaugrás az, amikor több ember ugrik egyszerre és szabadesés közben különböző alakzatokban kell összekapaszkodniuk. A precízség és a végrehajtáshoz szükséges idő alapján pontozzák. A stílusugrás esetében egy ember ugrik 2.000 méterről és szintén a szabadesés alatt egyfajta légi balettet ad elő, előzetesen meghatározott pörgések és szaltók formájában. Itt is a pontosság és a gyorsaság számít.– a szerk)


De jó, lesz mind a három! Tudom, hogy a magyar válogatott csak a célbaugrásban indul, de egyszer régen, mintha láttam volna itt náluk egy piros műbőr formaugró ruhát is.

Az nem formaugró, hanem zuhanóruha volt. Nem része a katonai ejtőernyős vb-nek, de Bánszki Tamás űzi ezt is és ő a magyar bajnok ebben a gyorsasági bajnokságban.

Visszatérve a feltételekhez, megnézik, hogy ehhez a három versenyszámhoz megvannak-e a területi feltételek is. A célbaugráshoz természetszerűleg mindenünk megvan, a formaugrás nem kíván túl nagy technikai hátteret, mert a levegőben filmeznek, a csapattal együtt ugrik a kamerás és amikor földet érnek, a felvétel alapján történik az értékelés. Azt nézik meg, hogy a földi kiértékeléshez megvan-e minden. Ehhez szükséges egy szoftver, amit Dél-Koreában fejlesztenek és tőlük kell bérelni. A verseny időszakára egy régiókóddal látják el, így csak ezen a versenyen és ebben a régióban működik. A stílusugrás már egy nehezebb dolog. Földről veszik fel, speciális kamerával amivel mi nem rendelkeztünk, ezért megkértük a németeket, hogy adjanak nekünk néhányat. Ennek a leszervezése egy elég hosszú folyamat volt. A CISM ejtőernyős szakágának vezetője végignézett mindent - folyamatosan informálnunk kellett mindenről -, és ő látta, hogy én megegyeztem a németekkel, innentől azt lehetett mondani, hogy mind a három versenyszám technikai feltételrendszere biztosítva volt.


Ezeket az eszközöket nyilván tudják tesztelni is az esemény előtt.

Persze. Augusztus 6-án megérkeznek a csapatok, ők már elkezdenek ugrani és augusztus 8-án főpróbát tartunk kint a Szolnok-Szandai repülőtéren.

Tehát háromnak kell meglennie és ezen kívül egy nyilatkozatot kellett bemutatnunk a katonai világszervezetnek, amelyben leírtuk, hogy biztosítjuk a rendszer logisztikai és infrastrukturális feltételeit is. Ami egy nagyon összetett dolog, hiszen megjönnek a csapatok, ami negyvennégy nemzet, körülbelül hétszáz fő és még nem jelentkezett mindenki.

Ez vetekszik a kecskeméti katonai repnap résztvevőinek számával.

Igen és biztosan többen lesznek, mert például az indonézek is neveztek, és ami unikum lehet, hogy előzetesen az észak-koreaiak jelezték, hogy eljönnek, de még nem küldték a jelentkezésüket.

Ez elég nagy dolog katonai diplomáciai szempontból. Viszont gondolom, nem lesz őket egyszerű biztosítani.

Vannak mások is, akiket másképp kell biztosítani, például az Emirátusból, Katarból a hercegek is jönnek. Ez egy nagyon komoly feladat lesz.

Szálláshely akad elég vagy Budapesten is helyeznek el csapatokat?

Nem. Eszünkbe sem jutna Budapestről szállítani őket.

Csak azért gondoltam erre, mert a kecskeméti repülőnapon sosem elég a szállás helyben és Budapestről is ingáznak részvevők az esemény ideje alatt.

Én úgy gondoltam, hogy ez nem történhet meg. A négyes úton napi szinten ez lehetetlen. 





És hogy tudták akkor itt helyben megoldani?

Úgy, hogy a város mellénk állt. És mivel ez egy katonai rendezvény és katonákról beszélünk, akik részt vesznek benne, ezért nem szükséges 4-5 csillagos szállodát keresni nekik, katonai szállás is megfelelő. A bázisunk nem tud ennyi szálláshelyet biztosítani, ezért a város segítsége nagyon sokat jelent nekünk, mert három városi hostelben lesznek a versenyzők. A Magyar Honvédség két helyszínen biztosít azért szállást, egyrészről a 140 kiemelt vendégünknek a Béketámogató Kiképző Központban, illetve itt bent a laktanyában 30 főt tervezünk elhelyezni.

Az arab hercegeket és az észak-koreai delegációt is helyben szállásolják el ezek szerint?

Ide a bázisra nem hozhatjuk be őket, mert ez egy NATO bázis. Elszállásolás tekintetében semmiképpen, csak étkezni. A kantin csak 50 méter a kaputól oda és vissza, az útvonal biztosítva van. De például a kuvaitiaknak olyan igényeik vannak, amelyek messze túlmutatnak egy hostelen, ezért ők hotelben bérelnek szállást, mint ahogy mindig. Általában lezárnak maguknak egy hotel szárnyat és saját költségükön megoldják. 

Ha már szóba kerültek a költségek. Ez esetben a Magyar Honvédség az egyedüli költséggazda vagy civil szervezetek is beszállnak a büdzsébe?

Ez egy tisztán katonai rendezvény, így teljes egészében a Magyar Honvédség költségvetését terheli.

Milyen egyéb feladatokkal kell még számolniuk az eddig felsoroltakon kívül?

A feladatlistánk tizenhét oldalas, úgyhogy nagy mennyiségű munka van egy ilyen világbajnoksággal. Vegyük például a versenyhelyszín kialakítását, amely kapcsán a Szolnok-Szandai reptérre koncentrálunk. Ez azért van így, mert oda szabad a bejárás bárkinek, nincs belépődíj és könnyen megközelíthető a városból. Viszont ahhoz, hogy ott meglegyen a feltételrendszer, egy óriási sátortábort kell építenünk és az infrastruktúrát is ki kell építenünk, például a vizet csővezetékeken keresztül, áramot kell vinnünk oda, részben földkábeleken, részben talajkábeleken, a tisztálkodási lehetőséget is biztosítani kell, parkolókat kell létrehozni, bitumenes utat kell építeni. Ez irdatlan mennyiségű munka, amit a Magyar Honvédség önmagában nem tud megoldani. A versenyzők elkerítése és biztonsága is egy nagyon fontos dolog, hiszen nem történhet meg, hogy a versenyzők közé bemennek a nézők. És ez csak az egyik versenyhelyszín. Ott lesz kint a célbaugrás és a formaugrás földet érése, de a stílusugrás bent lesz a bázison. Ez nem nyílt, ide nem lehet bejönni a nézőknek. A bírói kiértékelő helységek is itt bent lesznek. 

A szandai versenyhelyszínen lesz valamilyen közlekedésrendészeti megoldás?

Katonai rendészek irányítják majd a forgalmat. Áthelyeztetünk egy villanyoszlopot is, annak érdekében, hogy a lehajtó utat ki tudjuk bővíteni, hogy két busz is elférjen egy időben azon a bekötőúton, azaz kétirányú lehessen a forgalom.

A szolnoki bázis alakulatain kívül lett-e bevonva más a szervezésbe, végrehajtásba a Magyar Honvédségen belül?

Alapvetően a 86. Szolnoki Helikopter Bázis szervezi a tizenegy alakulatával, döntően saját erőforrásokból. Ettől függetlenül, például híradóinformatikai, illetve szállítás és protokoll szempontból a Budapest Helyőrség Dandár is részt fog venni a feladatban. A nemzetek mellé adni kell angolul, oroszul, franciául beszélő kísérőt, akiket az ÖHP fog kijelölni a saját alakulataiból. A szállításban a Logisztikai Központ és az ÖHP is benne van. Az étkeztetés a 86-os feladatköre lesz teljes egészében. Az arculattervezésben a Zrínyi Nonprofit Kft vesz részt. Ezeken kívül még rengeteg feladat van azon a tizenhét oldalas listán.

Szóba került, hogy a szlovének biztosítanak két PC-6-ost a versenyhez. Magyar részről milyen légi járműveket állítanak a sportesemény szolgálatába?

Döntően Mi-17-esek lesznek (kettő), de volt egy kérés a CISM részéről, hogy ha lehetséges, Mi-24-esből is ugorjanak a csapatok. Nem célbaugrásra, hanem stílusugrásra használjuk majd, a költséghatékonyság miatt. Körülbelül két óra időtartamra fogunk beállítani egyet.


Akkor civil légi járművek közreműködésére nem lehet számítani.

Ez egy katonai verseny, így fel sem kérhetjük őket, de például a légtér is le lesz zárva a verseny időtartama alatt. Nyilván lennének olyanok, akik a levegőből filmeznének, de itt senki nem fog repülni rajtunk kívül, mert ha bárki megjelenne és berepülne a légtérbe, miközben ejtőernyősök ugranak, az nagyon veszélyes lenne.

Konzultáltak-e más országgal, ahol már rendeztek vb-t, hogy mik a bevált gyakorlatok és buktatók a szervezésben, végrehajtásban?

Én már kint voltam az orosz világbajnokságon 2016-ban és a németen is 2017-ben. 2016-ban még csak tájékozódtunk, versenyezni mentünk és emellett figyeltem, hogy milyen módszereket alkalmaznak. Viszont a 2017-es németországi vb idejére már eldőlt, hogy mi meg fogjuk rendezni idén és ott már célirányosan nem csak én, hanem logisztikus is és olyan ejtőernyős verseny szervezésben jártas szakemberek is voltak velem, akik kifejezetten azért mentek oda, hogy megnézzék, hogyan kell egy ilyen verseny környezetét, feltételrendszerét megteremteni. De ez igazából nem releváns, mégpedig azért, mert pontosan tudjuk, hogy milyen versenyszámok vannak és a versenyszámokat hogyan kell koordinálni, hogyan kell működtetni a versenyt. Viszont a feltételrendszerek teljesen mások egy-egy nemzetnél. Az oroszoknál például nem volt költségvetési korlát, tehát bármennyi pénz rendelkezésre állt, amit a szervezők igényeltek. A németeknél ötszázezer euróból gazdálkodhattak. Más Oroszország, más Németország és más Magyarország, mások a szabályzók. A verseny szabályainak a betartatását volt érdemes igazán megnézni, illetve ami látványos volt, az hogy például 700 főnek a szállítását hogy oldják meg, amibe mind az oroszok, mind a németek belebuktak. Ott hibáztak, hogy mindkét helyszínen hatvan illetve nyolcvan kilométerre lévő szállásról szállították a versenyzőket. Kilenc nagy busszal ment a szállítás mind a két helyszínen és nem bírták megoldani. Ezt látva döntöttünk úgy, hogy nem vagyunk hajlandóak Budapestről, de még Kecskemétről sem szállítani az embereinket, csak helyből, mert nem lehet másképp zökkenőmentesen megoldani.

Igen, erre már én is láttam rossz példákat katonai repülőnapokon.

Mi úgy látjuk, hogy két gyenge pontja van a lebonyolításnak: az egyik a szállás, a másik pedig a szállítás. Ha ezt a kettőt megoldjuk, onnantól kezdve rendben vagyunk, mert minden más másodlagos, nem okoznak olyan nehézséget. Ezért volt nekünk szerencsénk abban, hogy a város teljes mellszélességgel mellénk állt. Nagyon sok segítséget kapunk a polgármester úrtól. Két hostelt teljes egészében kiürítettek nekünk, az ott lakó diákok a nyári időszakban átviszik a holmijukat egy harmadikba. 

Ha jól értettem a beszélgetésünkből, az ötlet, hogy Magyarország is rendezzen katonai ejtőernyős vb-t, Öntől származik.

Én írtam le először az úti jelentésemben, hogy meg kellene fontolni. Erre azt a választ kaptam, hogy részleteiben szeretnék látni, hogy ha egy ilyen döntés születne, az mivel járna, mi az elképzelés, hogyan történne meg és mibe kerülne. Akkor leültünk itt nálunk, a 86-osnál és elkészítettünk egy elgondolást, egy költségvetést, amit felterjesztettünk, de ezt már két változatban, mert a szlovének már megjelentek. Így az egyik verzió az volt, hogy tisztán magyar szervezésben hogyan nézne ki, a másik pedig a szlovénekkel együtt. A honvédelmi miniszter úr az utóbbit választotta. Ezt még jobban kidolgoztuk, újra felterjesztettük és amikor elolvasta, azt mondta, hogy felhatalmazás készül. A Magyar Honvédségnek vezérkari szinten van egy olyan tisztje, aki a kapcsolatot tartja a CISM-el, ő dr. Eleki Zoltán ezredes úr és ő kapta meg azt a papírt, amivel Athénban be kellet jelenteni, hogy mi megszervezzük és végrehajtjuk a világbajnokságot. Ez egy évig tartott, amit most így gyorsan elmondtam. Onnantól kezdve egy nagyon gyors munka indult el. A szállással kezdtük, mert tudtuk, hogy ha helyben nem tudjuk megoldani, akkor nem fog menni és hamar ráébredtünk, hogy ezt a város segítsége nélkül nem tudjuk elintézni. Először azt gondoltuk, hogy megoldható itt benn a laktanyában, de elkezdtünk számolni, eljött a CISM ejtőernyős szakágának a vezetője, megnézett mindent, azt mondta, hogy nem fogadja el szállásnak, keressünk más helyszínt. Akkor jött a város. Hogy mekkora munkálatok vannak, azt jól példázza, hogy a szandaszőlősi reptéren eddig egy felszállópálya volt, ami nem elég és másik kettőt kellett kialakítani, így ott összesen már három felszállópálya van.




Mi volt a motivációjuk, ami alapján úgy gondolták, hogy Magyarországra is el kell hozni ezt a versenyt?

Őszintén szólva az embereink. Én pilóta vagyok, tehát repülök, de emellett ejtőernyővel is ugrottam. Nem sokat ugyan, tizenöt ejtőernyős ugrásom van, de mégis, valamennyire beleláttam az ejtőernyősök életébe, ez egy csodálatos hivatás és nagyon meg is szerettem. Amellett, hogy van egyfajta vonzódásom az ejtőernyőzés irányába, nálunk vannak azok az ejtőernyős versenyzők és kiképzők, akik megérdemlik, hogy egy ilyen szintű versennyel megbecsüljük őket és az ő szakmájukat. Igazából ezek az emberek megérdemlik, hogy ennyit dolgozunk értük. Ez a verseny egy olyan lökést fog adni az ejtőernyőzésnek, hogy egy generációig ki fog tartani. Megmondom őszintén, vannak problémáink az utánpótlással. Ez a verseny egy óriási lehetőség arra, hogy az utánpótlást hosszú távon biztosítsuk a szakmának. 

A döntés meghozatalában vajon volt annak is szerepe minisztériumi részről, hogy idén 100 éves a magyar katonai ejtőernyőzés?

Igazából nem. Talán inkább azt mondanám, hogy ebben az évben 170 éves a Magyar Honvédség és az ezt népszerűsítő sorozatba ez beleilleszkedett. Az első felterjesztéskor ugyan nem volt teljesen tiszta, hogy ekkora lesz, de most már látjuk, hogy nagyon nagy. Nem tudnánk még egy olyan eseményt találni Magyarországon 2018-ban, amelyen negyvennégy nemzet vesz részt, nyugodtan kijelenthetjük, hogy idén ez lesz hazánk legnagyobb sportrendezvénye. Csak hát egy kicsit zárt, mert katonai.

A válogatottól milyen eredményt várnak?

Nem stresszeljük őket, már világbajnokok, nekik már nem kell bizonyítani. Semmiképpen nem akarnánk presszionálni őket, hogy nyerjék meg a hazai vb-t is, csak érezzék jól magukat, mint házigazdák. Amikor kint voltam az orosz vb-n, ők presztízskérdést csináltak abból, hogy megnyerjék a világbajnokságukat. Hát mi nyertük meg. Az bizony egy fájó dolog volt számukra. A németek is presztízskérdést csináltak ebből tavaly, de negyedikek lettek, mi a harmadikok. Én azt mondtam a srácoknak, hogy csak nyugalom. Olyan csapatokkal állnak szemben, hogy le a kalappal előttük. Kiváló eredményeket érnek el olyan nemzetekkel szemben, akiknek teljesen más feltételrendszerrel rendelkeznek. Az orosz válogatottnak például saját repülőtere van, saját helikopterekkel és merevszárnyas gépekkel és reggeltől estig minden nap csak edzenek. A mi embereink a versenyzés mellett teljesítik a katonai feladataikat: oktatnak, körkupolás, légcellás kiképzést tartanak. Ugrás tekintetében pedig a negyedét sem teljesítik annak, amit ezek az óriás nemzetek és mégis világbajnokok. Nem szabad, hogy túl nagy elvárásokat helyezzünk a vállukra, mert minél nagyobb a nyomás, annál több a hiba. Csak hozzák a szokásos formájukat. Nagyon nem is kell nyomasztani őket, hiszen nem a szél fújta a vállukra a világbajnoki érmet. A tudás bennük van, csak tegyék a dolgukat, tiszteljük, becsüljük őket. 

Ezredes úrnak milyen egyéb feladatai vannak napi szinten a verseny szervezése mellett?

Bázisparancsnok-helyettesként nagyon sok területtel foglalkozom. Az egyik terület, ami hozzám tartozik, az a pilóta alapképzés, ezen belül a könnyű repülőgépeken folyó pilóta előválogatás és a szállítóhelikopteres szakmai irány, vagyis a helikopteren történő kiképzés és műveleti felkészítés, mert Afganisztánban is vannak szállító helikoptereseink. Hozzám tartozik továbbá az ejtőernyőzés is teljes egészében, nem csak a válogatott. Ebben nem csak a körkupolás és légcellás kiképzés foglaltatik benne, hanem a pilótamentő ejtőernyős kiképzés, illetve a pilótajelöltek ejtőernyős kiképzése is. Most itt van a Közszolgálati Egyetem felderítő-szakos hallgatói csapata és az ő kiképzésükért is én vagyok a felelős, hogy az rendben folyjon. Emellett a bázis-környezetvédelmet is én felügyelem. 

A környezetvédelem alatt mit kell érteni?

Itt nagyon sok veszélyes hulladék keletkezik a gépjárműveink és a helikopterek kiszolgálásával kapcsolatban, ezek kezelése, tárolása, elszállítása. Illetve a bázison örökültünk egy szeméttelepet a régi időszakból, amikor a környezetvédelem még nem volt hangsúlyos. Egyik mostani futó projektünk, hogy ezt a szeméttelepet felszámoljuk. Ehhez utat építtetek a szentesi műszaki alakulatokkal, utána kirakjuk a konténereket, ezeket el kell szállítani majd mentesíteni, mert azbeszt alapú hulladék is van közte. Szóval a környezetvédelem kapcsán is elég sok mindennel foglalkozom.

Repülni marad azért ideje néha?

Sokkal kevesebbet, mint szeretnék. Múlt évben harminc órám volt összesen, de nekem már nem kell sokat repülnöm, mert nem ez a feladatom. Azoknak kell sokat repülni, akik Afganisztánba járnak. Amikor Afganisztánba mentem, akkor én is nagyon sokat repültem. Vagy például a mai nap folyamán két helikopterünk kiment Portugáliába egy nagy gyakorlatra a legdélebbi részére. (Azokat láttuk is reggel a vonatról – a szerk.) Két napon keresztül repülnek kifelé. Tizenkét óra oda, tizenkét óra vissza és ott pedig az EDA-nak, azaz az Európai Védelmi Ügynökségnek az éves nagy gyakorlatán vesznek részt, másik kilenc nemzettel együtt. Ezeknek a gyakorlatoknak a szervezése is hozzám tartozik. 

És mondjuk, ha ne adj Isten még árvíz is lenne, akkor gondolom, az még plusz feladatokat jelentene.

Persze! Minden szállítóhelikopteres művelet hozzám tartozik, úgyhogy ha árvíz van, akkor az valóban még plusz feladat. Idén március előtt volt egy nehéz időszak, de már túl vagyunk rajta. Akkor azt mondták az árvizesek, hogy bármi lehet, de végül is megúsztuk egy hosszan tartó magas vízállással. Mostanában ez úgy szokott történi, hogy március 15-én mindig havazik, két hét múlva pedig már jó idő van. Az a probléma, hogy emiatt hirtelen kezd el olvadni a hó. Valahogy nincs tavasz, csak egyből nyár. 

Gyakran utazik külföldre is?

Folyamatosan járok előadni konferenciákra. Tavaly májusban voltam például egy hónapon belül Athénban, Rómában és Frankfurtban is. Egy hónapja Washingtonban voltam. 

És emellé még bevállalta a vb szervezést is…

Megérdemlik a srácok és az egész szakma. 

Ennél nem is kellett jobb zárszó és mindent meg is kérdeztem, amit szerettem volna, így elindultunk Mi-17-est fotózni.









Közben csatlakozott hozzánk Bánszki Tamás is, a válogatott tagja és edzője és sajnos a riport szempontjából rossz hírt hozott. Ugyan már elmúlt 11 óra, de aznap még nem tudtak ugrani az erős szél miatt és sajnos az időjárás előrejelzés egész estig nem jelzett pozitív változást. Így jobb híján átmentünk az ejtőernyő hajtogató épületbe, ahol tétlenségre kényszerítve időztek a csapattagok. Viszont így legalább nyugodtan tudtam beszélgetni velük, elindult az idei szezonra vonatkozó, jókedvű esélylatolgatás, amelyhez az ezredes úr is csatlakozott. Azért látni a srácokon, hogy izgatottak, mert ugyan szórták a 0 és 1cm-es ugrásokat az előző heti edzésen, azért ez egy sűrű év lesz számukra a hat nemzetközi világkupa eseménnyel, az itthoni katonai és a bulgáriai civil vb-vel együtt. Csapattársuknak, Asztalos Istvánnak bőven akad dolga az ezekre történő regisztrációkkal.

Varga Tamással, a válogatott egyik tagjával, egyéniben szerzett kupai előtt

Még több díj


Ezek is Varga Tamás érmei

















Hárman a válogatottból, a bal szélen Varga Tamás, középen Hirschler Gábor, a jobb szélen Bánszki Tamás Bali Tamás ezredessel


Ugróruhák



Találkoztunk az utánpótlás két lelkes tagjával, Horváth Ferivel és Boros Attilával is. Feri már nem annyira junior, hiszen két éve válogatott kerettag. Amikor arról kérdeztem őket, hogyan kerültek a sport közelébe, kiderült, hogy gyakorlatilag már gyerekkorukban elköteleződtek, hiszen mindkettőjük édesapja ejtőernyőzik. Jelenleg szerződéses katonaként, hajtogató beosztásban dolgoznak és igyekszenek minél többet ugrani, idén eddig már nyolcvanat sikerült is nekik fejenként. Örülnek, hogy a világbajnok csapat tagjaitól leshetik el a tudást, sportfelkészítésükkel közvetlenül Olenyik Roland (egykori válogatott csapattag) foglalkozik. Katonai pályájukat illetően az ejtőernyős oktató képesítés megszerzése a cél.

 
Boros Attila és Horváth Ferenc

Itt számunkra be is fejeződött a nap, hiszen a cudar időjárásnak köszönhetően ugrást nem tudtunk fotózni, de bízom benne, hogy az augusztusi, szolnoki vb előtt még lesz alkalmam (jó) hírt adni a srácokról.





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése