Redbull hangár

Redbull hangár

2018. április 14., szombat

Ejtőernyős szezonnyitó


Szöveg: Gulyás Gabriella, fotók: Kapos DropZone






Régen írtam már a világverő magyar katonai ejtőernyős válogatottról, de idén igyekszem bepótolni a mulasztást. Nem csak azért, mert hiányzik a társaságuk, hanem azért is, mert az idei év kiemelten fontos lesz számukra, ezért a wingsandwheels.hu is kiemelt figyelmet szentel nekik – ahogy valószínűleg az egész magyar sajtó.

Ugyanis idén 100 éves a magyar katonai ejtőernyőzés, valamint ezúttal Szolnokon rendezik meg a katonai ejtőernyős világbajnokságot, így velük szemben, de természetesen magukkal szemben is nagyobbak lesznek az elvárások, ami a versenyszezon eredményeit illeti. Ezért, amint lehetett, meg is kezdték a felkészülést. Az időjárás közbeszólt, így március első hete helyett csak március 19-én startolhatott az edzőtábor Kaposújlakon. Akkor még mindig eléggé hideg volt, a szállásuk sem volt túlfűtve, de elszántságukat bizonyítja, hogy már nem akartak tovább várni, ezért ha sapkában is, de ugrottak. Ahogy edzőjük, Bánszki Tamás százados elmondta, ez egy igazi katonának meg sem kottyan. Való igaz, magam is tapasztaltam, hogy az időjárás gyakran próbálja megnehezíteni az életüket, de nem zavartatják magukat. Ha kell, akkor gumicsizmában is ugranak, és az sem izgatja fel őket nagyon, ha arra ébrednek, hogy a sátrukból gumimatracostul viszi ki őket a víz. (Ausztriai versenyen volt ilyen.)

Beöltözve a hidegben - Gál Szabolcs, Hirschler Gábor, Varga Tamás, Bánszki Tamás




Tamás egyébként idén először edző, csapattársai kérték fel rá. Elmondása szerint ez inkább csak formális dolog, leginkább az egymás közti és a vezetőséggel való kommunikációban segíti a csapatot. Egyébként meg nem kell vaskézzel fogni a többieket, hiszen jó pár éve együtt versenyző társaságról van szó, a két juniorukat is beleértve. A fizikai felkészülést illetően mindenki maga állítja össze az edzéstervét, ami jellemzően futást és kerékpározást jelent. Ami viszont fontos, hogy a szezon előtti fizikai felmérőn mindenkinek meg kell felelnie. Ez alól nem volt kivétel Asztalos István sem, aki évekig volt a válogatott edzője és amúgy a csapat doyenje, civilben már büszke nagypapa. Szerintem a külföldi ellenfelek nem bánnák, ha már visszavonulna, mert nem elég, hogy a magyarok csapatszinten rendszeresen elkalapálják a mezőnyt, Pisti még a legutóbbi években is sokszor letaszította a sporttársakat a dobogó legfelső fokáról. Ahogy elnézem, erre még egy darabig várhatnak. Szerintem olyan lesz, mint Mészárovics Gyuri, a magyar ejtőernyős legenda (ötszörös hazai bajnok, régesrég túl a tízezredik ugráson), aki 73 évesen harmincasokat megszégyenítő vitalitással rendelkezik és múlt héten is együtt edzett a válogatottal Kaposújlakon.

Mészárovics Gyuri érkezik a célra

Sikerült kicsit bejáratni az új ernyőiket, második edzőtáboros hetükön összesen kilencet tudtak ugrani, sajnos két napjuk hiábavaló várakozással telt a reptéren az erős szél miatt. Az új ernyők egyébként ugyanolyan gyártmányúak, típusúak (a nemzetközi mezőnyben is népszerű Parafoil 2000 ami egyébként ’78-as fejlesztés), méretűek, sőt színűek is, mind az eddig használtak. Az új felszerelés előnyt jelent, hiszen nem ereszti úgy át a levegőt, de még szokniuk kell és mielőbb be kell repülniük. Ez a típus egyébként úgy öt évet és 1000 ugrást bír ki.
















Ami az idei versenynaptárukat illeti, az augusztusi, szolnoki katonai ejtőernyős világbajnokság mellett indulnak az ugyanabban a hónapban Bulgáriában megrendezésre kerülő civil ejtőernyős vb-n is és a hagyományokhoz híven, a világkupa sorozaton is. Sűrű év ide vagy oda, ugyanúgy készülnek, mint máskor, április 16-án folytatják az edzőtábort Kaposújlakon, májusban pedig Szolnokra települnek át, hogy szokják a hazai pályát is, már az itthoni vb eseményre gondolva. Ezen a versenyen két éve elhozták az aranyérmet (ráadásul az akkori házigazda orosz válogatott elől), de tavaly is a dobogóra állhattak harmadikként. Nyilván ezek után mindenki dobogós helyet vár tőlük, pláne, hogy az válogatott nyolc tagja közül hat Szolnokon szolgál, és ez így együtt elég nagy pszichés terhelést jelent majd számukra.

Azonban még messze az augusztus, tavasszal a felkészülésre koncentrálnak, mi pedig igyekszünk a továbbiakban is tudósítani róla.

Köszönjük a fotókat a Kapos DropZone-nak!









Parachute season opening


Text: Gabriella Gulyás, photos: Kapos DropZone






It was a long ago when I wrote about the world beater Hungarian Military Parachute Team last time, but I try to make up for this omission. Not just because I miss their company, but this year will be special for the team, so wingsandwheels.hu will pay a special attention to them – so do the whole Hungarian media most probably.

The first reason is, that Hungarian military parachuting celebrates its 100th anniversary in 2018 and the military parachute world championship will be held in Szolnok, Hungary this summer, so there are great expectations about them and of course about themselves regarding the race results. That’s why they started the preparation as soon as it was possible. The weather has butted in, so they could start the training camp at Kaposújlak on the 19th of March instead of the first week of it. It was still cold that time and their accommodation wasn’t properly heated, but proving their intrepidity, they didn’t want more delay, so they jumped, even they had to wear cap. But it’s nothing for a real soldier, as the coach, Captain Tamás Bánszki said. It’s true, I experienced, that although the weather often tries to make their life complicated, it doesn’t bother them at all. They jump in rubber boots if necessary and are not frightened when they wake up on a rubber mattress floating out from their tent. (It happened at an Austrian competition.)

Dressing up in the cold weather - Szabolcs Gál, Gábor Hirschler, Tamás Varga, Tamás Bánszki





It’s the first year when Tamás is the coach, his teammates asked him to do this job. As he said, it’s just a formal role, he helps the others in the communication between each other and with the leadership. It is not necessary to be tough with the team members, as they have been competing together for several years, even the two juniors. As for the physical preparation, everybody sets his own training plan for himself, which means running and cycling mostly. But it’s compulsory for everyone to comply the physical test before the season. Neither István Asztalos is an exception, who was the coach for many years, is the doyen of the team – and a proud grandfather in his private life. I guess, that the foreign competitors wouldn’t mind if he retired, because it’s not enough, that the Hungarians beat the field regularly, but István often precipitated the fellow sportsmen from the podium, even in the last few years. It seems, that they have to wait for it for a while. I think he will become similar to Gyuri Mészárovics the parachute legend (five-time Hungarian champion over of his 10.000th jump) who is 73, but has the vitality of a 30 year old man. He trained together with the team last week at Kaposújlak.

Gyuri Mészárovics is arriving onto the target


They could try out the brand new parachutes and jump 9 altogether on their second training camp week. Unfortunately two days were spent with hopeless waiting at the airport due to the heavy wind. The new parachutes are the same brand, type, size and even their colour is not different. It’s the Parafoil 2000 which is very popular worldwide, despite the fact, that it was developed in ’78. This new equipment is an advantage, as it doesn’t let through the air as the old ones, but the team need to get used to and test it. This type is for five year or 1,000 usage approximately.











As for this year’s race schedule, they are going to enter the civilian parachute world championship in Bulgaria and the parachute word cup series similarly to the past years, beside the military parachute world championship. Although it will be an expectedly tough year for them, they didn’t change their preparation routine, continue the training camp on 16th April at Kaposújlak and will resettle to Szolnok in May to get used to the home track thinking of the world championship. They got the golden medal at this competition (from the host Russian team) two years ago and finished third last year. Obviously everybody expects a podium place from them and six of the eight team members serve at Szolnok, so it’s a big psychic stress for them.

But August is far away, they concentrate on the preparation in Spring and we try to report about it hereafter.



Thanks for the photos to Kapos DropZone!