Redbull hangár

Redbull hangár

2017. november 11., szombat

Vízi parádé a Tiszán – Látogatás a szentesi MH 37. II. Rákóczi Ferenc Műszaki Ezrednél


Szöveg és videók: Gulyás Gabriella, fotók: Dudás Nándor Emil







Ez a történet úgy kezdődött, hogy Emil nyár végén kitalálta, ő vízen átkelő katonai járműveket szeretne fotózni és úgy rémlett neki, hogy szokott lenni valamilyen folyami gyakorlat a Magyar Honvédségnél ilyenkor ősszel. Miután engem is érdekelt a téma és az utóbbi időben amúgy is kizárólag a légierő gépei képviselték a katonai jármű témát a blogon, utánajártam a dolognak. A HM sajtóosztályával egyeztetve kiderült, hogy hadgyakorlat ugyan nem, de kétéltű és vontató motorcsónak vezető képzés lesz a szentesi műszaki ezrednél, a tiszai vízi gyakorló téren, ha ez nekünk megfelel, ámbár talán nem annyira látványos esemény. Mi azonban bizakodóak voltunk és határozattan jeleztük részvételi szándékunkat. Jól döntöttük. A hídépítő zászlóalj katonáinak részvételével olyan képesség bemutatóban volt részünk, ami szerintem lepipálta a legutóbbi augusztus 20-i, budapesti vízi parádét. Csak kapkodtuk a fejünket. Riportunkban igyekszünk visszaadni az élményt verbálisan és vizuálisan is.







Könnyen lehet, hogy a II. Rákóczi Ferenc Műszaki Ezred katonáival vagy munkájuk eredményével sokszor találkoztatok már, csak éppen nem tudtatok róla. Ők azok, akik a zacskós vizet osztják a nagyobb nyári honvédségi rendezvényeken (ez a víztisztító század érdeme), a Red Bull Air Race-en a szlalom kapukat építik (lehorgonyzott ponton elemekre). Évekkel ezelőtt a Parlament előtti pontonhidat is az ezred katonái létesítették, az árvízi védekezések során a vontató motorcsónakokkal mozgatott hídelemeken a homokzsákokat hordják. Azokat a PTSZ járművezetőket is ők képezték, akik a legendás márciusi hófúvásban az úton rekedt autósokat mentették, emellett a műszaki határzár építésében is oroszlánrészük volt. Egyszóval mindenhol ott vannak, de munkájuk háttértámogató jellege miatt nincsenek a reflektorfényben. Mindezt profin, precízen és elhivatottan teszik, ahogy arról a szentesi Tisza-parton mi is meggyőződhettünk.

Az őrnagy úr a jelzőzászlókkal





A helyszínen dr. Kállai Ernő őrnagy, a hídépítő zászlóalj új megbízott parancsnoka fogadott minket, aki a víztisztító századnál is szolgált sok éven keresztül. Mint később kiderült, a teljes körű képesség bemutatót neki köszönhetjük, mert új vezetőként ismerni akarta az összes szóba jöhető feladatot. Kompparancsnokként irányította négy összekapcsolt PMP szalaghíd elem mozgatását. Ezek egyenként 20 tonna terhet tudnak vinni, így ez az összeállítás 80 tonna szállítására volt alkalmas. Árvízi védekezésben homokzsákokat is el tudnak vele juttatni a gátakhoz vagy akár járműveket is, ahogy ezt egy tíz tonnás Kraz teherautóval demonstrálták. Felhajtott a parthoz két másik teherautóval rögzített kompra, a hídelemeket eloldották, majd a KRAZ egy gyors nekilódulással és satufékkel lökte el a vízi alkalmatosságot a szárazföldtől.














Videó is van róla:


Havasréti Tibor főhadnagy, aki nem mostanában kezdte a hídépítő szakmát, azt is elmesélte, hogy akár darut is szállíthatnak rajta és búvár munkakompokat is építenek tárgyak kiemeléséhez vagy tűzszerész munkákhoz. Ez megerősítette abbéli sejtésemet, hogy az MH1. Honvéd Tűzszerész és Hadihajós Ezreddel is sokszor dolgoznak együtt. Már csak azért is, mert katonai búvárképzés egyedül Szentesen zajlik az országban. Búvárok itt is voltak, a képzés biztosítása miatt.










Számomra meglepő volt, hogy milyen gyorsan tolják, pörgetik-forgatják a hídelemeket az egyik motorcsónak előremenetbe, a másik hátramenetbe kapcsolásával, völgymenetben, azaz sodrásirányban és hegymenetben, azaz sodrás ellenében is. Állítólag ezt maximum 10 km/órával teszik, de határozottan gyorsabbnak tűnt.
Szerintem ez a videómon is látszik:


Ezekből az elemekből a Tisza ezen szakaszán mindössze két óra alatt tudnának pontonhidat építeni. Összekapcsolásukat a szárazföldön kezdik gyakorolni, a laktanyában létesítettek e célra egy „ponton ringató” nevű helyet. A PMP szalaghíd kezelő kiképzés maga három hét, amiből egy hét az elmélet. Úszástudás nem szükséges, ám mentőmellényt kötelezően hordani kell. Mi is kaptunk, amikor vízre szálltunk, de abszolút eszembe se jutott, hogy szükség lehet rá, olyan simán mozgatták alattunk a hídelemeket. Még a szétkapcsolásnál sem kellett kapaszkodni. 




Ez nem működhetne a vontató motorcsónakokkal történő jól koordinált munka nélkül. Egy-egy ilyen BMK-130 M vontató motorcsónak két összekapcsolt hídelemet tud egyedül mozgatni, de ez már a haladó szint, ahogy azt Halász Arnold őrmestertől megtudtuk. Ő maga már több mint 10 éve vezet ilyen járművet és oktatóként vett részt a képzésen. Az alapképzés hat hetes, amelynek során megtanulják a szükséges manővereket, alapfeladatokat és megszerzik a vízi jártasságot. A BMK-130 M egy érdekes jármű, mert csónak létére két kereke is van. Ezek mankókerekek, amik a szállítást könnyítik meg. Csak hozzákapcsolják egy ZIL-131 teherautóhoz és már vontathatják is bárhova, nem szükséges tréler. A vízrebocsátás után pedig egyszerűen felhajtják őket. Motorja egy szállító repülőgép indítómotorjaként is funkcionált, ezért ugyan nagy sebességre nem képes, viszont erős nyomatékkal rendelkezik, ami ideális a négy tonnás hídelemek gyors mozgatásához. Ennek a motornak sajátossága, hogy amikor üresből feljebb kapcsol a vezetője, akkor fel kell pörgetni és egy nagy rántással lódul neki a motorcsónak.















Miközben mi a hídelemeken álltunk, a PTSZ-ek úgy siklottak be a vízbe és köröztek körülöttünk tisztes távolságban, mint az éhes krokodilok, ám azoktól eltérően nem annyira lopakodó üzemmódban közlekednek, inkább zakatolva és a dízelfüstöt pöfögve. Szinte hihetetlen, de nyolc hét alatt meg lehet tanulni vezetni ezeket a kétéltűeket (hivatalos nevükön közepes lánctalpas úszógépkocsikat) – bár a B-s jogsi és a vízi jártasság szükséges a képzés megkezdéséhez (az utóbbi amúgy mindenki másnak is a hídépítőknél, aki bármilyen okból vízen dolgozik). Ahhoz képest, hogy a jelen lévő hallgatóknak ez még csak a második napja volt a vízen, igen ügyesen mozogtak vele a Tiszában. A képzés első felében az elmélettel foglalkoztak és már a szárazföldi vezetési gyakorlaton is túl voltak. Ahogy azt megtudtuk, napról-napra bátrabban, gyorsabban közlekednek ki és be a vízbe. Egyébként ez a jármű is irtó stabil és biztonságos a vízen (szárazföldön nem mentünk vele túl sokat), nekem több bizodalmam volt hozzá, mint a budapesti városnéző vízibuszhoz – abba sosem mernék beülni, rossz nézni, ahogy billegtetik a hullámok. A PTSZ-en elfér a ZIL-131 vagy a Kraz 255B teherautó is, de akár mentőautót, homokzsákokat, haszonállatokat vagy akár 70 katonát teljes felszereléssel is tud szállítani, ha a szükség úgy kívánja. Szárazföldön öt, vízen tíz tonnával terhelhető. Képzés átlagban kétszer van egy évben, ez alkalommal csak az ezredtől vett részt hat hallgató. Érdekesség, hogy a megszerzett PTSZ vezetői engedély három évig is érvényes mindenféle szinten tartó gyakorlás nélkül.

















Egy kis ízelítő abból, milyen érzés a vízen utazni velük - szigorúan hanggal!:




A kiképzésen résztvevő járművek ugyan nem a legmodernebb technikát képviselik (a hatvanas években tervezték ezeket a típusokat), de jó állapotban vannak, látszik, hogy rendesen karban tartják őket.  Sőt, kompatibilisek is egymással, hiszen mindegyik egykori szovjet fejlesztés. És egyformán piszkosul hangosak, egyik fedélzetén utazva sem könnyű interjút készíteni. A diktafont teljesen feleslegesen hoztam, használhatatlan volt ilyen zajban - éljen a jó öreg jegyzetfüzet! Amikor meg próbáltam túlkiabálni a dübörgő gépeket, kicsit megköhögtetett a dízelfüst. Ez nem panasz, bírom az ilyen klasszikus terepújságírást és amúgy is, ha mondjuk a Moszkva téren állunk egy órácskát, akkor is kaphatunk ilyen zaj- és CO2 terhelést. Csak az nem ennyire izgalmas.
Mint például amikor a hídelemeket rakják le a vízre és emelik ki:











Kiemeléskor kicsit megakadt a hídelem a part betonszegélyében, ezért ágaskodik a Kraz

A nap végén megállapítottam, hogy ismét találtunk egy olyan helyet, ahová érdemes visszatérni, hiszen ugyan sok mindent láttunk, de tudjuk, hogy vannak még érdekes tevékenységek az ezrednél. Lehet, hogy módosítom a Wings and Wheels mottóját „ Minden ami repül, minden ami gurul – és úszik”-ra. 😁


Köszönjük a lehetőséget és a szervezést a HM sajtóosztályának, Tabiné Darabos Anna őrnagynak, az ÖHP kommunikációs részlegétől, Csordásné Nehéz Zsuzsanna századosnak a szentesi ezred kommunikációs tisztjének, profi interjúalanyainknak, valamint az kiképzésen jelenlévő összes résztvevőnek, hogy betekintést engedtek munkájukba.




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése