Redbull hangár

Redbull hangár

2013. augusztus 13., kedd

Repülőnap fesztiválhangulatban


Szöveg: Gabriella, fotók: Gabriella, Dudás Nándor Emil és Berkecz Zoltán

Az idei kecskeméti repnap eléggé rendhagyóra sikeredett, már csak a brutál hőség miatt is, úgyhogy az élménybeszámoló is az lesz. A fotókkal és a videóval is igyekszünk majd visszaadni a látványt és a hangulatot. S bár jómagam is kattintgattam, az én igazi munkaeszközöm inkább a diktafon, így a tudósítás legeslegvégén találtok egy interjút Langó Viktorral, az egyik magyar Gripen bemutató pilótával.
Csak azt sajnálom, hogy a helyszínen tapasztalt kerozinillatot nem tudjuk reprodukálni ebben a virtuális térben, pedig annak tudat- és kedélymódosító hatása van: hiszen aki ilyet szippant, annak menten fülig érő mosolyra húzódik a szája. Ezen állításomat az a sokezer néző is igazolhatja, aki még rajtam kívül ott volt az eseményen.

Ez a sokadik magyar repülőnap volt, amire kilátogattam, de emlékeim szerint leginkább csak a nekem oly kedves sok vas látványtól szoktam olvadozni, nem a 40 foktól. Most jöttem rá, hogy mégiscsak van egypár fa a bázison, mert folyton az árnyékot kerestem. Miután idén először média belépővel garázdálkodhattam, olykor a sajtóközpontként funkcionáló és szintén nap elleni védelmet nyújtó sárga hangár ajtajából lestem a bemutatókat. Például a magyar szóló Gripent, ami (vagyis inkább aki) szinte leszaggatta az eget, ahogy infracsapdázva-orsózva átrepült a bázis felett, Varga Szabolcs őrnagy előadásában. Így:



Más is felfedezte ám ezt a fedett lesállást


Innen hordtam a vizet Emilnek, aki egész hétvégén a fotóstribünön (s)ült. Miután ezt nemcsak hogy túlélte, de zokszó nélkül bírta, szerintem nyugodtan jelentkezhet az idegenlégióba is, bírná a sivatagi klímát. Lehet, hogy ő igazából egy T-1000-es Terminátor modell. Bár alakot váltani még nem láttam. Viszont a tűző napon lelkesen mesélni micsoda remek felvételeket tudott készíteni, azt igen. És tényleg! Például ilyeneket:





Román MiG-21







Leginkább erről a fotóstribünről tevékenykedett, ahol néha meglátogattam. Jó a háttér, nem?

További fotókat találtok Emiltől hamarosan saját blogján, amit ide kattintva értek el.

Én meg eközben Zolival jártam fel s alá a reptéren, fél szemmel az levegőben zajló bemutatókat, fél szemmel meg a hangárban, füvön, betonon kiállított gépcsodákat lestük és mindeközben bőven fújtuk magunkra az 30 faktoros naptejet, nehogy pecsenyekacsa legyen belőlünk. A statikus soron aztán olyat láttam, amilyet még soha, gyorsan videóra is vettem:



Alig akartam eljönni onnan, annyira tetszett a zene. Állítólag minden repnapon ezt művelik a belgák, én szívesen követném őket egy-két „turnéállomásra”.

Szintén itt a statikon pillantottunk meg egy bikiniben grasszáló hölgyeményt a kordonon belül, akit Zoli meg is örökített, de öcsém azt mondta a fotó láttán, hogy ki ne rakjam a blogra, mert rontanám vele az országimázst. Elvégre külföldről is olvasnak. Szóval inkább megkíméllek benneteket ettől a látványtól. Amúgy nem ő volt az első nőszemély aznap, aki nyilván azt gondolta, strandon van. OK, tényleg állati meleg volt, de azért mégis, … na … Vagy én vagyok ókonzervatív, hogy egy ilyen jellegű tömegrendezvényen elvárnám, hogy legalább egy rövid szoknyát felkapjon az aligfürdőruhájára? Pláne ha nem egy kifejezett Playboy modell.

Amit Zoli észrevett még:










További repülőnapos képek Zolitól ezen a linken nézhetők meg:

Amit meg én:

Szerintem rossz járgányt hozott el a parkolóból :-)










Na de visszatérve a műsorra. Az remek volt, mint mindig. Az olyan vérprofik (a teljesség igénye nélkül), mint a holland F-16 és a Török Csillagok kötelék hozták a tőlük megszokott magas szintű produkciót. 

A holland F-16 szóló show-jának egyik nagyon látványos eleme

Török Csillagok bemutatókötelél









































Privát kedvencem volt a Spartan attrakciója (hiába látom sokadszorra, még mindig nem tudom felfogni, hogy hogyan lehet ilyesmiket művelni egy szállítógéppel) és a magyar képességbemutató volt, amelynek első pár másodpercében valószínűleg többen összeszalmázták magukat, amikor az egyik Gripen váratlanul úgy indította a koreográfiát, hogy a nézők mögül, fölöttük átrepülve érkezett alacsonyan, nagy sebességgel és úgy támadta a földi célt, ami pluszban hangos robbanással járt. De persze nekünk tetszett és az volt a reakciónk, hogy mégegyszeeer!  Egyébként több gép is berepült a nézők fölé a bemutatója közben, ami még élvezetesebbé tette a produkciókat, bár úgy rémlik, hogy ezt eddig azért nem engedték, merthogy veszélyes.

Spartan (Emiltől)


Magyar Gripenek (Emiltől)
Ha már a bemutatóknál tartunk. Az Orosz Lovagok nekem kissé csalódás volt. Messze nem volt olyan látványos, mint más kötelékek. OK, a négy Szu-27 gyönyörű volt és nemcsak a föld, hanem a szívünk is beleremegett, amikor indították a gépeket a reptér másik végében. Iszonyú precízen tartották azokat az egymáshoz és a talajhoz közeli formációkat, amiket előadtak. Szűk fordulókat csináltak utánégető nélkül. Csakhát … asszem a nézők többsége erőteljesebb bemutatót várt tőlük. Merthogy ők az oroszok és a technika is az. Ezzel szemben a produkciójuk jelentős része amolyan sétarepülésnek tűnt. A társaságomban lévő Gyuri először volt katonai repnapon, de nagyon találó poént eresztett meg: „Lehet azért az utolsók ma, mert mikor megérkeztek, még fogalmuk nem volt, hogy mit repülnek, szerintem az eddig másoktól látott figurákból rakták össze a programjukat.” (Mondjuk egész reálisnak tűnt, mert nem adták le előre a koreográfiát a kommentátornak, mint a többiek.) Meg még: „Vagy lehet, hogy először csak bemelegítenek?” Majd amikor a vége felé azért kezdtek jobban belehúzni: „Na, begyújtották végre a disznópörzsölőt!” És legvégül azért előadták a védjegyükké vált Angyal figurát is. 

Azért ilyet is tudtak! (fotó: Dudás Nándor Emil)

Meg ilyet is (fotó: Dudás Nándor Emil)


Így készült az Angyal (fotó: Berkecz Zoltán)


És ilyen lett (fotó: Berkecz Zoltán)

Aztán konyec filma. És a többezres tömeg meg „mint megriasztott gnúcsorda” (szintén Gyuri aranyköpése) megindult a kijáratok felé. Merthogy azért az oroszokra még mindenki kíváncsi volt, és őket még megnézte így a program vége felé. Na, lett is ebből óriási tumultus, meg a transzferbuszok ajtajának döngetése, meg szitkozódás, mert a nap ment már lefelé erősen így 7 óra után és a népek aggódtak, hogy visszajutnak-e vajon a messzi parkolókban álló autójukhoz. Mondjuk mi is. Kis csapatunk fele ugyan csodamód felpréselte magát az első buszra, mi meg csak egy fél órával későbbire és az előőrs aggódva várt minket, hogy megtaláljuk-e őket az időközben romló látási viszonyok között. Merthogy a sötétedés mellett még durva porfelhő is lett a parkolókban, amit Gyuri a következőképp kommentált: „A kecskeméti repnap nagy port vert fel!” Amúgy én nehezen viselem a türelmetlen tömeget, hajlamos vagyok magam is azzá válni köztük, valamint a pesszimizmusra is, hogy hazaérünk-e még ebben az életben. (Emil egy mázlista, hogy neki helyben volt szállása.) De hála Gyurinak, aki végig zen volt és poénra vette a megpróbáltatásokat, végül én is csak nevettem, miközben heringként szorongtunk a buszon és a szilikózis fenyegetett a kocsi felé rohanva. Ja és a hideg vizes kerti csapokat is megtalálta az árusok mögött, így túlélésből jelest érdemel :-)
Összességében jó kis nap volt, annak ellenére, hogy a hőguta folyamatosan kerülgetett, kb. 5 kiló port mostam le magamról (komolyan fontolóra vettem, hogy inkább a kerti slaggal csapatom le magam, mer’ így mégsem lehet bemenni a házba) és köhögtem ki a tüdőmből a nap végén, mert látnivaló volt megint bőven, sok ritkán látott, kedves katona és civil ismerőssel találkoztam és remek társaságom volt. Aztán meg, ahogy a Hungaroringre vezető gyalogtúráinkon edződött és szintén nem első kecskeméti repnapját teljesítő Ica fogalmazott, a következő repnap meg olyan messze van még, hogy addig az ember elfelejti a negatív részleteket.

Egyik kedves ismerős a sok közül: egykori interjúalanyom, Hegyvári Marcell Mi-24-es pilóta, itt éppen "szimulátor-örző" szolgálatban

 
Mester és taníványa, avagy a Peszeki rajongói klub alapítója és névadója :-) (Azaz Keller Péter és Peszeki Zoltán, aki nem is oly rég MiG-29-el bemutatózott Kecskeméten - ezért is e háttér)





És most jöjjön a Langó Viktor interjú!

Ez az interjú nem a szokványos módon jött létre, amikor már jó előre kiválasztom az alanyt és megkérem az engedélyt hozzá. Hirtelen adódott a lehetőség, hogy beszélgethetek valamelyik magyar Gripen demó pilótával, Varga Szabolcs őrnaggyal vagy Langó Viktor századossal. Külön-külön összefutottam már velük (Varga őrnaggyal például éppen nemrég, a hollandiai repnapon, ahol első külhoni Gripen bemutatóját repülte), de egyiküket sem ismertem igazán. Hát hogy válasszon így az ember? Végül a véletlen oldotta meg a dolgot: Langó századosnak volt hamarabb szabad tíz perce ezen a számukra is sűrű hétvégén. Ahogy az majd az interjúból kiderül, tulajdonképpen egész évben nagyon elfoglaltak és szerepük nem csak abból áll, hogy fotózzák őket és integetnek a kecskeméti közönségnek látványos szólórepülésük után.




Az előző évekből nekem mindig csak egy Gripen bemutató pilóta rémlik, konkrétan Fekete Tamás alezredes, akivel többször is láttam már külföldi katonai repülőnapokon. Hogyhogy idén ketten vagytok?

Mindig is két bemutató pilóta volt kijelölve, de általában csak az egyik van „rivaldafényben”. Ennek egyszerű az oka. A bemutatóprogramot év elején megtervezzük, majd jóváhagyásra kerül és elkezdik gyakorolni a kijelölt emberek. Mert ha véletlenül az egyik elbotlana és kitörné a bokáját, akkor a másik be tud ugrani helyette. Egy ember nem ember, egy gép nem gép – ezt így szoktuk mondani.

A mostani repnapon szombaton egyikőtök repüli a szóló Gripen bemutatót, másnap a másik. Külföldi repülőnapokra is felváltva jártok?

Nekünk igazából nem ez a fő profilunk, most éppen így esett. Tíz repülőnapra hívtak meg minket az idén, plusz a miénk itthon és ezt igazságosan és testvérisen 5-5 arányban elosztottuk. Aztán az más kérdés, hogy ebből elmarad egy, egy másikról pedig kiderült, hogy ott nem kell repülni. Még időben eldöntöttük, hogy ki hova megy és mikor megyünk szabadságra. 

Egy jól elkapott pillanat az interjúalany vasárnapi bemutatójából



Hm. Ez egy embernek valóban sok lenne. Egyébként a koreográfia mindkettőtöknek teljesen ugyanaz?

Lényegében igen, bár a Szabi szeret orsózni, így ő abból többet csinál, ami látványos, de én annyira nem szeretem. Kettőnk közül én vagyok a kezdő, ő már Albatroszon repült demót régebben. Ha jövőre folytatódik a dolog, akkor az egyikünk marad, mint tapasztalt és esetleg jön egy új. Ez szokott lenni a trend.

 Eszembe jutottak a hollandok, ahol szintén mindig 2 pilóta van az F-16-osra, de mindig csak egyikük repüli a bemutatókat, a másik csak tartalékként van jelen.

Igen, mert a hollandoknak külön demo team-jük van: festett repülőgép, külön kis mikrobusz, ők ezt inkább show-szerűen csinálják. De mi nem vagyok akkora légierő, hogy ezt megengedhessük magunknak, ráadásul mi a Szabival közben készültségben is szoktunk lenni, bár erre az időszakra kicsit ki vagyunk véve a szolgálatból.

Neked a Gripen volt az első típusod vagy MiG-29-esen is tudtál még repülni?

Én vagyok az utolsó, aki MiG-29-esre került és nem sokkal utána le is állt a kiképzésem, már nem volt rám szükség, mint készültségi szolgálatot adó MiG-29-es pilótára. Menet közben változtak meg a velem kapcsolatos tervek. De nagyon büszke vagyok rá, hogy repülhettem még a vassal. Ugyan nem sokat, négyet-ötöt egyedül, a többit előtte kétülésessel, olyan 13-15 órát.

Mikor kezdtétek meg a gyakorlást?

Év elején, januárban kezdődött el az agyalgatás, hogy miként is legyen. Az előző szezonok bemutatójának tervét vettük elő és néztük, hogy az egyik része nem annyira jó, mondták azok is akik repülték, hogy ha lett volna lehetőségük rá, akkor módosították volna azt a részt. Így aztán összeállt egy új program, amit felterjesztettünk a parancsnokságra jóváhagyásra és ők engedélyezték. Ez a program tartalmazott egy felkészítési tervet is. Ezen aztán elkezdtünk végigmenni, kétüléses géppel gyakoroltuk azokat az elemeket, amik egy harci műrepülésben nincsenek benne: háton repülés, hátról-hátra orsó, késrepülés, palást, de más is a cél, mint egy harci műrepülés során. Leginkább az, hogy látványos legyen. Harci műrepülés közben is orsózik ugyan az ember, de utána fordul is neki a másiknak.
Mindig felvesszük a gyakorlásainkat, és vissza szoktuk nézni, vagy régebbi demo pilóták megnézik, és például mondják, hogy szerintük az úgy lenne jó, ha szög alatt jönnék. Az időjárás befolyásolhatja az aktuális bemutatót. Az alacsony felhőalapos programunkból például kimaradnak a vertikális figurák vagy nagyobb szélben olykor kevesebb orsó fér csak bele, azért hogy az ember ugyanoda érjen vissza.

Mennyit tudtok gyakorolni szezon közben?

Én ugye voltam Zeltwegben, Fairfordban így 2 demót is repültem egymás után. Szabi viszont akkor jött vissza szabadságról, így azt csináltuk, hogy én is gyakoroltam, de én csak egyet naponta, ő meg kettőt. De egyébként azt mi érezzük, hogy mennyire van szükségünk.

Szezon előtt tudtak nektek olyan reptervet csinálni, hogy egy kicsit jobban erre tudjatok koncentrálni?

Igen. A szolgálaton is könnyítették, illetve a kiképzési repüléseken is. Egy héten kétszer az egyes harci feladatokat végeztük, más napokon pedig a demót. Nem jó a kettőt keverni és nem is lehet. Az első bemutató előtt 10 óra volt a kiképzési program lépésről-lépésre, szimulátor nélkül. Vannak benne azért szimulátor feladatok is, mert a sorrendet nagyon jól meg lehet tanulni. De mondtuk is egymásnak a Szabival, hogy egy idő után már nem jó a szimulátorban repülni, mert az ember már tudja, hogy mi után mi jön, de azt nem lehet gyakorolni vele, hogy ezeket érezze is az ember a manőver közben a repülőt. Azt már csak az éles repüléssel lehet. A kecskeméti repnap előtti héten én amúgy hármat repültem, Szabi meg hatot. 



Az mennyire beszédtéma köztetek, hogy ki szeretne nagyon demo pilóta lenni?

Talán inkább az, hogy ki az aki nem. Egész addig, amíg az ember nem csinálja, addig nem tudja, hogy milyen ez és hozzáteszem, hogy a demópilótaság nem csak azzal jár, hogy megtanulom és 11 percig fent vagyok a levegőben, hanem külföldi repülőnapokra járni, interjúkat adni. Szóval nem csak a repülési tudás számít ilyenkor. Aki azt mondja, hogy nem szívesen csinálná, lehet, hogy emiatt is mondja.

Szóval esetleg nem szeretné a kiemelt médiafigyelmet.

Igen.

És az elő szokott fordulni, hogy kisgyerekek odamennek hozzátok és autogramot kérnek?

Igen, persze.

Neked mennyire volt vágyad, hogy bemutató pilóta legyél?

Kitüntetésnek érzem, hogy megbíztak a feladattal és látták azt a lehetőséget bennem a tudásom alapján, hogy én ezt meg fogom tudni csinálni – hozzáteszem, minden társam képes lenne rá. Persze, az ember szeretné kipróbálni mindegyik kiképzési ágat, így szerettem volna ezt is megtapasztalni. Ha nem jött volna most ez a lehetőség, akkor nem lettem volna olyan nagyon szomorú, de mindenképpen nagyon örülök, hogy ez belefért az életembe.
Tavaly egyébként repültem külföldi repnapon, de az nem demo program volt, csak alacsony magasságon végrehajtott kiképzési repülés. Aztán lehet, hogy az annyira jól repültem ott Szerbiában, hogy ezért is lettem idén kiválasztva. (mosoly).

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése