Redbull hangár

Redbull hangár

2012. december 20., csütörtök

Pilóta és főnök

Egy nap a kecskeméti bázis repülőműveleti főnökével


Szöveg: Gabriella, fotók: Dudás Nándor Emil

A címben szereplő személy nem más, mint Asztalos István alezredes, aki szeptember óta szolgál ebben a beosztásban. Alighanem Magyarországon, főnökként, jelenleg neki van a legmenőbb szolgálati járműve: egy JAS-39 Gripen. Mert történetesen aktív vadászpilóta is. (Bár az igazsághoz hozzátartozik, hogy ezt a Puma század vezetője, a bázis parancsnoka és helyettese is elmondhatja magáról – lehet irígykedni.) Ez a kombináció elég érdekesnek tűnt, így kedvem támadt végigkísérni egy napját, hogy többet is megtudjak nem mindennapi munkájáról. Szerencsénk volt, mert látogatásunkkor, az évi utolsó kiképzési repülés keretében, ő is levegőbe emelkedett.

A napfényes és nem annyira hideg december 13-án, fél nyolckor kezdtük vele a napot. Programjának emlékezetesebb pillanatait fényképek formájában örökítettük meg. Ezek között azért elég időnk maradt beszélgetni is vele. Hamar kiderült, hogy eddigi pályafutása alatt a légierő másik két legmeghatározóbb típusát is repülte: a MiG-21-et és a MiG-29-et. Autóra még nem is volt jogosítványa, de 19 évesen már sugárhajtású gépet vezetett. Idén nyáron átlépte a 2.000. repült órát, amiből több mint 800 Gripen botkormánya mögött telt. Ezen bevezető után nyilván meglepő lesz arról olvasni, hogy gyakorlatilag véletlenül került erre a pályára. Gyerekként leginkább mozdonyvezető szeretett volna lenni, ennek megfelelően, amikor 14 évesen a továbbtanulásról kellett döntenie, egy olyan iskolát jelölt meg első helyen, ahol erősáramú berendezés szerelőket képeztek. Másodikként még mindig egy elég távoli foglalkozást választott: a vegyipari gépszerelőt. Mivel egy harmadik sulit is be kellett írni, az akkor folyó pályára irányító toborzás hatására a nyíregyházi katonai középiskolát nézte ki magának. És miután úgy alakult, hogy ide vették fel először, végül ennél maradt. Itt inkább felderítőnek készült és csak azért ment el egy reporvosi vizsgálatra, mert így három napot lehetett lógni a középiskolából /érdekes, ezt már más vadászpilótától is hallottam :-) / és végül 11 osztálytársa közül egyedül őt találták alkalmasnak vadászpilótának. Még ettől sem vett fordulópontot az élete, továbbra sem érdekelte különösebben a repülés. Szerencsére azonban a helyi MHSZ repülőklub vezetője szemmel tartotta és nem hagyta veszni a ritka pilótaalapanyagot. Némi szigorral rávette, hogy kijárjon a sportreptérre. Hogy végül is ottragadt, az saját bevallása szerint leginkább annak köszönhető, hogy volt ott egy igen csinos ikerpár. Egyszer felvitték egy kisgéppel (Zlin-142) műrepülni, ami elmondása szerint egyáltalán nem volt jó élmény, de miután elmúlt a fejfájása, már ment volna újra. Végül aztán, ahogy néha elgurulgatott a géppel tankolni, igazán megjött a kedve a repüléshez. Ezután már gyorsan követték egymást az események. Kilián György repülőtiszti főiskola, kiképzés a Szovjetunióban, majd a szolgálat megkezdése a kecskeméti bázison.
Azóta is ott dolgozik, csak a repült típus és a beosztás változik néha.

Mikor legutóbb itt jártam, még a Gripen század parancsnokaként találkoztam veled. Mi a különbség az új munkád és a régi között?

A századparancsnok csak az adott századdal foglalkozik, annak az életét irányítja, szervezi, míg a repműveleti főnök a harcászati mellett a kiképző és a szállító század munkájának a szervezését, koordinálását is végzi. Ebbe beletartozik az ezzel járó adminisztráció, a különböző engedélyek és felterjesztések intézése, valamint a hozzánk beérkező feladatszabások szétosztása. Tehát ez a beosztás egy sokkal szélesebb körű feladatkört ró az emberre. Nem mondanám, hogy nehezebb, mert minden beosztásnak megvan a maga nehézsége, igazából itt egy kicsit több koordinációs, szervezési feladat van, mint a századparancsnoki munkakörben. De nem volt számomra ismeretlen ez a munka, mert láttam az elődöm feladatait. Hiszen amikor egyre magasabb szinteken dolgozol, akkor látod, hogy mit csinál a másik. Egyébként jó kollégákkal körülvéve könnyű a munka, amihez az kell, hogy a megfelelő emberek legyenek a megfelelő helyen. Szerintem ezt sikerült megoldanunk. 

Részt veszel az olyan reggeli eligazításokon is, amikor pl. az AN-26-os század beszéli meg az aznapi repülést?

Ezekben kevésbé veszek részt, inkább a heti repülések megtervezésében, ami azt jelenti, hogy milyen típussal (Gripen vagy An-26), abból hánnyal és milyen időtartamban repülünk. Mi adjuk ezt ki heti parancs formájában, amit a bázisparancsnok hagy jóvá. Szóval a repülések koordinálása az én felelősségem, de azok végrehajtása már az adott század parancsnokáé.

A napot az irodájában kezdi az e-mailekel és ezúttal interjúkérdésekkel


A repülőnap programjának tervezése

Én a te beosztásoddal járó munkába akkor kaptam egy kis betekintést, amikor 2008-ban önkéntesként dolgoztam a repülőnapon. Az általam kísért külföldi pilótacsoportot először a Gripen század nagy briefing (eligazító) szobájába kellett vezetnem, ahol a repműveleti vezetőtől megkapták az első időjárásra és programjukra vonatkozó információkat, aki akkor még elődöd, Ugrik Csaba ezredes volt. Gondolom ez is szerves része ennek a beosztásnak.

Igen sok év tapasztalata során alakult ki, hogy a repülőnap idején melyik szakág vezetője irányítja pl. a repüléskoordináló és regisztrációs központokat. Természetesen a repülésekért ilyenkor is a repműveleti vezető a felelős és ez így lesz a jövő évi repülőnapon is. Így a repműveleti főnökség állománya - köztük jómagam - látja majd el az ezzel kapcsolatos feladatokat. Mi tartjuk a beérkező pilóták eligazítását, valamint az adott napon bemutatót repülő pilótákét is. A mi dolgunk lesz koordinálni a repülőnap programját, hogy hogyan haladjon és ezt megosztani az irányítással. Itt majd több hárul a Gripen századra is, a konkrét feladatokat a század tagjai hajtják majd végre, nekünk inkább adminisztratív jellegű munkánk lesz, ami nem kevésbé embert próbáló feladat, mert a fiúk legalább néha repülnek egyet, de mi ehelyett reggel hattól este nyolcig ülünk egy irodában és hallgatjuk több nemzet különféle kéréseit, amiket mind kezelnünk kell. Ez nagy csapatmunka lesz, de szerencsére több éves tapasztalatunk van ebben és már látjuk, hogy egyre több embert kell erre a feladatra igényelnünk. 

Az előbb említett különféle kérések kezeléséhez bizonyára nagy diplomáciai érzék kell.

Természetesen kell, de ez nem annyira meghatározó, ugyanis a repülőnapok programjának nagy részét katonák hajtják végre, különböző országok légierőjétől. Diplomáciai érzék inkább a civil résztvevőkhöz kell, akiknek elég nehéz megmagyarázni és katonásan parancsba adni bármit és olykor a szabályokat is nehezebb betartatni velük. Egy katonával egyszerűbb megértetni ha valamit nem lehet. Persze ha van értelmes lehetőség, hogy teljesítsük a kérést, akkor megtesszük, de például a program sorrendjén nem szeretünk változtatni, mert akkor borul az egész.

Tudtok előre készülni a repülőnapos feladataitokra?

A jövő évi repnapra már régebben elindult a felkészülés. Tudjuk hány országnak, köteléknek ment ki meghívó, amely alapján már tudunk végezni egy előzetes kalkulációt. Az előző repülőnap alapján már el tudjuk osztani a létszámot egy előzetes repülési programba, tekintetbe véve a szóló- és kötelékrepülők számát és megtervezve a gépek parkoltatását. Aztán folyamatosan érkeznek a visszajelzések. Most éppen azon dolgozunk keményen, hogy más nemzetközi rendezvényekhez hasonlóan itt is teljes mértékben internet alapú legyen a dolog. Így a visszaigazolt jelentkezők, már előzetesen, interneten megkapnák a teljes információs csomagot, így nem itt kellene nekünk minden reggel papíron, kivetítőn elmagyarázni az adott reptér eljárásait, hanem már úgy érkezne a kötelék vagy bemutató pilóta, hogy az erre vonatkozó információkat előzetesen már tudták tanulmányozni. Mi pedig már megkaptuk a neten az ő bemutatóprogramját és látjuk, hogy az hány percig tart. Így mi is fel tudunk belőle készülni és tudjuk segíteni a speakereket. Hálistennek a 2010-es repnapunkon is reggel nyolctól este hatig percre beosztva mindig történt valami a levegőben, ami elég ritka más európai repülőnapokon. Itt akkora az érdeklődés és a résztvevő állomány, hogy szünetek nélkül tudjuk megtervezni a programot. Ezért sem tudunk annyira eltérni tőle és elfogadni különféle kéréseket.
De ezen kívül még rengeteg dolgot kell figyelembe venni. El vannak osztva az állóhelyek, a reptérnek is vannak korlátai attól függően, hogy mennyi dinamikus bemutatónk lesz és mennyi statikus. Be kell osztani az indító zónákat, hogy hova tudunk statikus gépeket állítani, hová pedig dinamikusat, ami ugye működési zóna, ahonnan ki kell zárnunk a tömeget. Biztosítanunk kell a folyamatos gurulást a gépeknek és a biztonsági zónákat is. Ezt már egy pluszban érkező repülőgép is fel tudja borítani. Akkor könnyebb, ha ez egy kisebb gép és elfogadja azt, hogy csak fűre tudjuk állítani. A repülőgépeket sem tolhatjuk be szorosan egymás mellé, hogy a szárnyvégek csak 3 centire legyenek egymástól, mint egy vitorlázógép hangárban, mert így a műszakiak nem tudnának közöttük mozogni a teherautókkal. Komoly biztonságtechnikai vonzata van a dolognak, például egy külföldi gépen sem szeretnénk sérülést okozni, amivel egy komoly kártérítési pert zúdíthatnánk a nyakunkba.

Készülődés a repülés előtti briefingre

A briefing maga: az időjárásjelentés és a repterek állapotáról adott jelentés meghallgatása - a toronyból

Egy kisebb briefing a repülésre készülő négy pilótának (az útvonal és a végrhajtandó feladatok átbeszélése)
Magyar Gripenek a Balti-államok légterében

A repülőnaptól kicsit elkanyarodva, említetted nekem, hogy az új beosztásod sok utazást is jelent. Ez pozitív dolog számodra?

Egy repülő embernek, mindenféle olyan dolog ami elszakítja a repüléstől inkább negatívum, de tudomásul kell venni, hogy bizonyos beosztásokhoz már több olyan feladat is társul, amit nem a botkormánnyal hajtasz végre. Ezek a külföldi és többnyire hazai tárgyalások a légierőnk vagy a repülőgéptípus jövőjét érintő megbeszélések, ahol egy bizonyos szintnek képviseltetni kell magát. Ezt nem nyűgként élem meg, de persze azért szívesebben repülnék helyette.

Volt egy litvániai utazásod nemrég. Ott mi volt a szereped?

A balti légtérrendészeti feladat felkészülési fázisában vagyunk jelenleg és ahogy azt a kormány is bejelentette, részt fogunk venni a NATO ilyen irányú tevékenységében. A három Balti-állam, Észtország, Lettország és Litvánia légtérrendészeti feladatait a NATO látja el, tehát a készültséget NATO gépek adják, az országok négy hónapos rotációban váltják egymást. Ránk 2015-ben kerül majd sor.

Ezek szerint ők nem rendelkeznek saját légierővel?

Minimális szinten igen, de vadászgépeik nincsenek, csak néhány szállítógépük, helikopterük, Albatroszuk van és a közeljövőben nem is szándékoznak erre nagyobb összeget fordítani. Ezért kérték fel a NATO-t, hogy lássák el ezt a feladatot. Pillanatnyilag Litvániába települnek a különböző országok (2004 óta folyamatosan), amibe majd mi is becsatlakozunk 2015-ben. 

Ez azt jelenti, hogy magyar Gripenek is kitelepülnek?

Igen, mert a távolságok miatt nem oldható meg innen. Aztán lehet, hogy mi már Észtországban leszünk. Ugyan jelenleg csak Litvániában van olyan bázis, ami megfelel a NATO követelményeknek, de már Észtországban is elkészült egy repülőtér, amely szintén teljes mértékben alkalmas ebből a szempontból, igazából majdnemhogy teljesen NATO pénzből lett felújítva. Ők most azért lobbiznak, hogy hozzájuk is települjenek a NATO erők.

Az legalább nem háborús övezet, mint némelyik misszió.

Igen, viszont azzal tisztában kell lenni, hogy ez a három állam nagyrészt nem NATO és nem PFP országokkal van körbevéve(PFP = Partnership for Peace = Békepartnerség). Ők a mai napig veszélyeztetve érzik magukat a „nagy orosz medve” irányából, mint nem túl rég önállósult, volt szovjet tagországok. De amiért leginkább vonzó célpont lehet ez a három balti állam, az az Északi-tengerre való kijutás lehetősége. Hálistennek eddig semmi olyan atrocitás nem történt, ami indokolná ezt a fenyegetettség érzetet. De egyértelműen vannak olyan feladatok, amikor a készültséget emelik az orosz gépek miatt, amikor azok közel mennek a határaikhoz. Elég sokszor el is fogják a Szentpétervárról Kalinyingrád felé tartó orosz gépeket és azonosítják őket. Ebből is látszik, hogy az oroszok milyen jelentős felderítői tevékenységet folytatnak a térségben. De egyébként oroszok is figyelik a NATO gépeket, amikor ő vannak nagyon közel.

Gondolom azért így nyugodtabban alszanak ennek a 3 kis országnak a lakói, hogy meg van oldva a légtérvédelmük.

Igen, ezért is örültek, amikor NATO és EU tagok lettek. Viszont azt tudni kell, hogy ez jelentős anyagi terhet ró rájuk, mert azt tudomásul kell venni, hogy ez a fajta NATO védelem nem ingyen van. Hiába tagországok, ezért a védelemért komoly euromilliókat fizetnek évente. De az még komolyabb kiadás lenne, ha a saját légierejüket kellene felfejleszteni. Ez egyébként NATO elvárás is, hogy ha maguk nem tudják megoldani a megfelelő légtérvédelmüket, akkor másképp kell biztosítani. De például Szlovénia légtérrendészetét is olaszok biztosítják jelenleg.
Mi is egy normális készültségi feladatot fogunk ellátni, csak nem a honi légtérben, hanem külföldön, kitelepülve.

Beöltözés repüléshez

A G-ruha levegőrendszerének ellenőrzése


Séta a vadászgépek felé
A 14 Gripenes kötelékrepülés teljes története

A múltkorában először emelkedett egyszerre levegőbe az összes magyar Gripen és kötelékben repült. Ennek a megtervezése századparancsnoki szinten történt vagy repműveleti feladat volt?

Ez nem egy rendhagyó és extrém dolog volt, normál kiképzési repülés lett szervezve és már az előző héten el volt döntve hogy adott napon lehetőség szerint (ezt mindig a műszaki hadrafoghatóság határozza meg) az összes repüljön. Volt rá lehetőségünk, az előtte való napokban értük el a magyar Gripen programban a 8.000. repült órát, a műszaki állomány áldozatos munkájával mind a 14 gépünket hadrafogható, repülőképes állapotra hozta fel és ennek apropójaként úgy gondoltuk, hogy ha ez így alakult, akkor repüljünk mind a tizennéggyel. Igazából háromfelé voltak bontva: az egyik csapat a négy-négy elleni nagytávolságú légiharcot gyakorolta, kettő gép a készültséggel együttműködésben a riasztási folyamat azonosítás-elfogás részét gyakorolta, kettő gép pedig a reptér körzetében kis magasságban műrepülést és műszeres bejöveteleket gyakorolt. A feladat végeztével a reptér felett gyülekezett mindenki és pár percre összeállt az összes gép egy kötelékbe, amit An-26-osból sikerült megörökítenünk és a reptér fölött, a bázis állománya előtt tisztelegve hajtottunk végre két áthúzást, majd leszállást. Tehát kimondottan nem a 14-gépes kötelékre lett szervezve, hanem ha már adott volt a lehetőség és mind a 14 gépünk levegőben van, a feladat utolsó egynegyedében állt össze a 14 gép egy kötelékbe. Az összes többi az normál, rutinszerű kiképzési feladat végrehajtás volt. Egyébként a műszakiak ajánlották, hogy ezt sűrűbben is meg lehetne csinálni. Hiszen ilyenkor ők is büszkén állhatnak ott és ez nagyfokú elismerése a munkájuknak.
Egyébként a Saab-nak is egy hatalmas reklám volt, hogy egy Gripent üzemeltető ország mind a 14 gépe egyidőben levegőben van, mert elég ritka dolog. Ahogy az is hogy egy teljes század minden gépe egyszerre a levegőben van. Olvastam különböző internetes hozzászólásokat ezzel kapcsolatban, az egyikben valaki megjegyezte, hogy nagy dolog, régen egyszerre 80 gépünk is levegőben volt. Csak azt felejtik ilyenkor megemlíteni, hogy akkor összesen 180 géppel rendelkeztünk. Tudomásul kell venni, hogy ebben a gazdasági helyzetben Magyarországnak 14 darab vadászgépe van ami levegőbe emelkedhet. De ha már minden gépünk ami van, hadrafogható és repül, az szerintem egy nagy pillanat. Nem az volt ezzel a célunk, hogy villogjunk a világnak. A kötelék az csak hab volt a tortán. A torta meg már akkor megvolt, amikor a 14. gépünk is felszállt. Nagy szakmai sikerként könyveltük el, és még egyszer kihangsúlyoznám, hogy a műszaki állomány munkájának ebben jelentős része volt.

Tehát te is részt vettél ezen a gyakorlaton.

Igen, abban a részében, akik a készültséggel együtt dolgoztak, majd a kötelék vezérévé léptem elő. Viccből mondtam később, hogy nekem volt a legkönnyebb dolgom, mert elől menni a legegyszerűbb, a többiek meg kövessenek, de igazából nem könnyű egy 14 gépes formációt úgy mozgatni, hogy miden biztonságosan menjen és ne rázódjunk szét.
Közben az újságírók és a tévések tévesen átneveztek bázisparancsnoknak, aki egyébként a földről követte az eseményeket. A híradó után sok telefont kaptam ismerősöktől, hogy szólhattam volna hogy előléptettek :-)

A gép átvétele a műszakiaktól

Közös repülés elődjével, Ugrik Csaba ezredessel.






További fotók Emil blogján:




Köszönjük az interjúalanynak, Asztalos Istvánnak, hogy hagyta magát egész nap árnyékként követettni stábunk által, a bázis kommunikációs munkatársainak a VIP-szintű bánásmódot és támogatást (BBC forgatócsoportnak éreztük magunkat, de komolyan), valamit a Gripen század figyelmes vendéglátását és elsőrangú társaságát.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése