Redbull hangár

Redbull hangár

2011. július 10., vasárnap

Interjú a holland F-16 demo team-el - Airpower11, Zeltweg - II. rész


Tobias és Roy - mindketten F-16-os pilóták

Amikor eldöntöttem, hogy kilátogatok az osztrák katonai repülőnapra (bár igazából ez nem is volt kérdéses, mióta két évvel ezelőtt részt vettem rajta), elkezdtem tervezni, hogy milyen anyagokat lehetne belőle összehozni. Az szinte rögtön eszembe jutott, hogy kellene egy ütős interjú valamelyik bemutató pilótával. Persze szervezhettem volna több interjút is, ám miután most csak az airshow egyik napját terveztem be, így nem sokat láttam volna a légi produkciókból. A „fellépők” listáját nézegetve végül a holland bemutatócsapatra esett a választásom, aminek több oka is volt. Egyrészt azon kevesek közé tartoznak, akik nem csak sátrukkal telepednek ki a nézők közé, hanem egész nap ott is vannak köztük. A sátoron persze nem alvóhelyüket értem, hanem azt az árnyékolót, amely alatt saját logós emléktárgyaikat árulják és amely pihenőhelyül is szolgál a csapattagok számára. Egyébként a sátor és a mellette álló kisbusz is a bemutatóra használt vadászgép speciális (narancs-fekete) festését kapta. Szóval nagyon jól megtervezett az arculatuk, amelybe én még a dizájnos honlapjukat is belevenném (http://www.f16demoteam.nl/). A vagányság és a jófajta humor, ami csapatukat jellemzi, s amelyet később élőben is megtapasztaltam, abszolút átjön, ahogy az ember a róluk szóló híreket olvassa.
A holland F-16 mindig remek bemutatót produkál. (Láttam már párszor, úgyhogy – stílusosan szólva - nem a levegőbe beszélek.) A sebesség és a fordulékonyság kombinációja jól érzékelteti ennek a gépnek a képességeit. Szóval egyáltalán nem meglepő, hogy minden nagyobb európai repnapra meghívják. Bizton állíthatom, hogy a narancs-fekete vadászgép az egyik sztárja az ilyen eseményeknek.


Roy és kedvenc játékszere..., ja nem, bocsánat, nélkülözhetetlen munkaeszköze - a Blackberryje

Az előzetes e-mailes egyeztetés során (meglepő volt mennyire gyorsan reagáltak és milyen lelkesen fogadták az ötletemet) abban maradtunk Roy „Chunky” Vincken századossal (a tartalék pilóta, emellett edző és úgy létszik néha sajtós is), hogy majd a sátruknál találkozunk, úgyis egész nap ott lesznek. Telefonszámot nem cseréltünk, ami így utólag hibának bizonyult. Ugyanis egész délelőtt nem voltak ott a sátornál, ami tulajdonképpen még fel sem volt állítva, csak a kisbusz árválkodott ott magában. (A kisbusz egyébként nem csak díszletként álldogál ott, ezzel viszik a szükséges felszerelést a repnapokra.) Hallva, hogy az osztrákoknál már az esemény első napján is hangár parti volt a résztvevőknek, én arra gondoltam, hogy nyilván azt pihenik ki a fiúk valahol. De miután végre összetalálkoztunk Roy-al, ő határozottan állította, hogy ilyenről szó sincs, egyszerűen csak reggel nem indult el velük időben a transzferük a reptérre és belekeveredtek abba a gigadugóba, amit a több ezer kocsival érkező néző okozott. És én hittem neki ;-)
Amúgy a késői érkezés nem jelentett gondot számukra, mert az F-16 bemutatója csak 14:45-kor kezdődött, tehát volt még felkészülési ideje pilótának és gépnek egyaránt.
A csapat minden tagjával szerettem volna beszélgetni, ám végül úgy alakult, hogy egyes számú bemutató pilótájukkal tudtam csak hosszabban társalogni. Ugyanis a többiek a nézőkkel voltak elfoglalva, akik azonnal megrohamozták az árusító sátrat, ahogy felállították és hosszú ideig ostrom alatt is tartották azt. Ahogy elnéztem, tényleg népszerűek lehetnek a hollandok, mert rengeteg sapka, póló, miegymás fogyott míg ott álltam.



Fiúk a pult mögött - Johannes Tiedema őrmester műszaki szakember és Sybren Bakker őrmester szintén műszaki szakember a csapatnál 


Roy szintén aktívan részt vesz a pólóbizniszben - valaki ott hátul viszont éppen nem annyira :-)

Szerencsére azonban Tobias „Hitec” Schutte százados sokat mesélt társairól beszélgetésünk során. Az interjúra egyébként egészen különleges helyen került sor (hála az engem kísérő sajtótiszt jófejségének), az indító zónában (ahová a bemutató gépek felszállásra várva sorakoznak fel.) mögött, a pilóták pihenősátrában. Ez abba a zónába tartozik egyébként, ami a civilek előtt még a repnapon is el van zárva, úgyhogy kellően megtisztelve éreztem magam. Beszélgetésünk alatt jó néhány vadászgép dübörgött el fejünk felett, sacc per kb. 30 méter „magasan”, ami különös atmoszférát teremtett.

Tobiast éppen a bemutató programja után kaptuk el. Szemmel láthatóan még fel volt pörögve, de azonnal rendelkezésemre állt.

Gabriella: Ez a bemutató program, amit most repültél nagyon különbözött attól, amit tavaly Kecskeméten láttam tőled. Talán tévedek, de ez utóbbi mintha egy magasabb és szélesebb keretben zajlott volna, míg a tavalyit kisebb távolságon belül repülted volna és talán emiatt tűnt egy kicsit dinamikusabbnak.
Tobias ’’Hitec” Schutte: Talán így van, mert eleve három különböző koreográfiám van különböző időjárási körülményekre. Ha például alacsony a felhőalap, közelebb kell repülnöm a talajhoz miután a bemutató pilótáknak tilos keresztülrepülni a felhőkön. De a különbség fő oka inkább az, hogy minden második évben új bemutató program készül. Hollandia két katonai légi bázisa felváltva biztosítja a bemutató csapat tagjait, két éves periódusokban. Már régóra így megy, mert a Holland Királyi Légierőnek 32 éve van bemutatógépe. A másik hagyomány, hogy az első szezonban – ami tanulóév az új bemutató pilótának – a meglévő koreográfia nem változik, de a második szezonban új program készült. De természetesen nem készítünk teljesen újat, mert a közönség néhány elemet különösen szeret, így azokat megtartjuk.

G: El tudnád mondani, hogy pontosan hogyan is születik meg egy új koreográfia?
THS: Ami az én demo programomat illeti, a csapat edzőinek és nekem már az előző szezon közben volt néhány új ötletünk. Az év végén aztán együtt leültünk és elkezdtük őket lerajzolni. Megvitattuk az elemek sorrendjét és hogy tényleg meg lehet-e valósítani így őket. Az időfaktorral és a szükséges üzemanyag mennyiséggel is számolnunk kellett. Ezek után szimulátorban is kipróbáltuk néhányszor az új programot. (Körülbelül 2 hónapig tartott, amíg eljutottunk eddig a pontig.) Aztán a légierő repüléstechnikai laboratóriuma biztonsági szempontból is megvizsgálta, amit összeállítottunk. Miután rábólintottak, a feletteseimnek kellett még egy bemutatót tartani belőle, akik végül megadták az engedélyt, hogy idén már ezt a programot használhassuk.

G: Hát, nem egy egyszerű folyamat. Ami a gyakorlatot illeti, szükséged van néhány percre egyedül a bemutató előtt, hogy ráhangolódj?
THS: Jó lenne, de sosem jön össze. Általában többször megállítanak előtte ezt vagy azt kérdezve, és néha interjúkat is adok. Néha azért gondolatban elismétlem a koreográfiát, ilyenkor a fejemmel követem a program elemeit, ami vicces lehet azoknak, akik ilyenkor látnak.
De amikor már a gépben ülök, olyan mintha egy buborékban venne körül és semmi sem tud megzavarni a koncentrációban.



Tobias "Hitec" Schutte

G: Még az sem, ha esőben kell repülnöd?
THS: Nem igazán. De ha igazán elkezd esni, félbeszakítom a bemutatóm. (Néhányszor már megtörtént.) Különben tényleg nem figyelek másra, csak a feladatomra. A közönséget is csak akkor észlelem, amikor visszafelé előttük gurulok el a startzónába.

G: És látod, ahogy tapsolnak neked.
THS: Remélhetőleg – mondja mosolyogva.

G: Bizony így van. Te vagy egyik kedvenc. Az F-16 demo csapat Facebook profilja is alátámasztja ezt, hiszen idáig több mint 1.600 rajongótok van.
THS: Aminek nagyon örülünk és azt is szeretetjük, amikor nagyszerű képeket küldenek rólunk. Sőt, amikor hazamegyek egy repülőnap után, megnézem, hogy nem töltött-e fel valaki a YouTube-ra videókat a bemutatómról. Az is segít tökéletesíteni, ha megnézem ezeket a filmeket. Például, tudok úgy korrigálni egy hirtelen légáramlat okozta kisebb hibát, hogy a nézők ne vegyék észre. Ha azt látom a YouTube-os felvételeken, hogy tényleg észrevétlenül sikerült megoldanom, akkor elégedett vagyok.

G: Mit szeretsz a legjobban a munkádban?
THS: Azt, hogy nagyon közel repülhetek a határokhoz. Néha előfordul, hogy 30 méterre közelítem meg a talajt. Tényleg hihetetlen érzés érezni az erejét ennek a nagyszerű vadászgépnek.

G: Szükséged van speciális fizikai tréningre, hogy formában tartsd magad?
THS: Nem. A repülés a legjobb edzés, hogy formában tartsam azokat az izmokat, amelyek igénybe vannak véve a bemutató alatt. És bár odafigyelek arra, hogy mit eszem, de nincs semmi különleges étrendem.

G: Észrevetted, hogy a belga F-16-os bemutató pilóta is ott van majdnem az összes olyan repnapon ahol te?
THS: Kifejezetten az én kérésemre. Á nem, csak viccelek. De nagyon jól ismerjük egymást. Tavaly, az első évemben, gyakran fordultam hozzá tanácsért a bemutatómmal kapcsolatban, mert ő tapasztaltabb e téren. De a belga és a holland légierő kapcsolata egyébként is jó, hiszen sok közös gyakorlatunk van.
Szerencse, hogy bár a nézők két F-16-os bemutatót is láthatnak, de a belga és a holland nagyon különbözik egymástól és törekszünk is arra, hogy ne utánozzuk egymást.

G: Említetted a két csapat edzőt. Miért van kettő és mi a munkájuk pontosan? Egy kicsit furcsa volt azt látnom a csapat weboldalán, hogy nekik kevesebb repült órájuk van, mint neked. Általában az oktatóknak sokkal több tapasztalatuk van, mint annak, akivel foglalkoznak.
THS: Nem, ők nem abban az értelemben edzők. Amikor például gyakorlom a bemutatómat a hétköznapokon, ők a földről figyelnek és rádión jelzik, ha valami nem volt tökéletesen végrehajtva. Ez segít fejleszteni a show-t. Ők szintén több mint 1.000 órával rendelkeznek az F-16-ossal és tartalék pilótaként meg tudnák csinálni a bemutatót, ha én nem lennék rá képes. Emellett mindent megszerveznek nekem (hotelszoba foglalást, üzemanyagot, stb.), biztosítva a szükséges feltételeket, így nekem csak a repüléssel kell törődnöm. Tulajdonképpen csak 21 percet kell dolgoznom naponta – mondja egy kis öniróniával, nevetve.
A repülőnapokon egyébként csak egyikük van ott, míg másikuk a bázison marad és a következő repnapokkal kapcsolatos tennivalókat végzi.

G: Ezeken a hétvégéken hány csapattag vesz részt?
THS: Összesen nyolc: hat műszaki szakember (egyikük hajtómű specialista) és két pilóta.

G: Hogyan lehet valakiből bemutató pilóta? Sokan vetélkednek azért, hogy megszerezzék ezt a beosztást?
THS: Szerintem nem mindenkinek való ez a unka. Majdnem minden második hétvégén úton vagyunk, majd visszatérünk a bázisra és csak néhány napot tudunk a családdal tölteni. Ha valakinek több gyereke is van, annak ez nem valami jó életforma. Tavaly 25 airshow-n vettünk részt, idén csak 11-en fogunk (a költségcsökkentés miatt), ami csak a fele, de még mindig szép szám.
Ami engem illet, 16 évesen voltam először repülőnapon, ahol láttam egy szóló vadászgép bemutatót és azt gondoltam, hogy ez lehet a világ legjobb állása. Így amikor pár évvel később alkalom adódott, hogy katonai pilóta váljék belőlem, éltem vele.

G: Mivel telnek a hétköznapjaid?
THS: Részt veszek a század repülési feladataiban, külföldi missziókban is (például Afganisztánban), de ez utóbbiakban inkább télen.

G: Sokan gondolhatják, hogy ez egy vadászpilóta karrierjének a csúcsa.
THS: És igazuk is van! Biztos vagyok benne, hogy a következő beosztásom ennél csak kevésbé érdekesebb lehet. Miután nyugdíjba vonulok a seregtől, maximum kereskedelmi pilóta lehetek. Bár imádok bemutató pilóta lenni, nem okoz majd problémát, amikor jövőre át kell adnom a gépet az újabb kiválasztottnak. Elégedett vagyok az eddigi karrieremmel, hiszen elértem a céljaimat: bevetés parancsnok akartam lenni és sikerült, bemutató pilóta akartam lenni és ez is összejött.

Amikor kicsit később beszélgettem még Roy-al, további infókat osztott meg velem a csapatról. A bemutató team összes tagja a légierőnél szolgál, ahol az afganisztáni misszióban is részt vesznek. De emelett a líbiai missziót is támogatja a holland légierő Leeuwarden-i bázisa (ahol szolgálnak), valamint a honi légvédelmet is ellátják. Az ő szavaival élve, a holland demo team csak egy kis lelkes csoportja egy nagyobb, motivált szervezetnek.

A nap végén elkezdték összepakolni a sátrukat és egyéb felszereléseiket, mert a záró hangárparti után, hétfő reggel már tovább is indultak Belgiumba, a következő repülőnapra, amit ezen a héten tartottak a szokásoktól eltérően nem hétvégén, hanem szerdán - csötörtökön.

Remélem jövőre ismét eljönnek a kecskeméti repülőnapra is.

Szöveg és fotók: Gabriella


Napi egyeztetés



Az F-16 demo team főhadiszállása Zeltwegben


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése