Redbull hangár

Redbull hangár

2011. július 10., vasárnap

Interview with the Dutch F-16 demo team - Airpower11, Zeltweg - Part II.


Tobias and Roy - both are F-16 pilots


When I decided to visit the Austrian airshow in Zeltweg (although it wasn’t really a question since I was amazed by the latest one 2 years ago) I begin to plan, what kind of materials can I make there. It has come up to my mind almost immediately, that I would need a cool interview with one of the solo display pilots. Of course I could do more interviews, but in that case, I would have seen much less from the program as I spent there only one day this time. After checking the list of the participating aircrafts, I chose the Dutch F-16, because of several reasons. First of all, this demo team’s members are among those few who are not just stand up their tent in the visitor area, but spend their whole freetime there during the weekend. When I say tent, I don’t mean their sleeping place under it of course, but their shop-tent in which they sell souvenirs with their logo and also a rest place for the team. Otherwise the transporter van and the tent have a special painting with the team’s colours: orange and black. So their image is a unique one, including their outstanding webpage too (http://www.f16demoteam.nl/). Their special kind of moxie and humor (what I could experience personally later) can be felt reading the news about them.
The Dutch F-16 always makes a stunning show in the air (I can confirm it after watching it several times). The combination of speed and maneuverability perfectly represents the skills of this aircraft. So it’s not surprising at all, that its unit is invited for every big airshow in Europe. I can say that the orange-black jet is one the stars at these events.


Roy and his favourite toy ... no, sorry, his indispensable device at work: his Blackberry


After discussing the interview possibilities via e-mail with one of the team coaches, Captain Roy “Chunky” Vincken (it was a nice surprise how quickly they replied to my media request and how keenly they support my idea) we agreed, that we will met at their tent as they will be there the all day. We didn’t exchanged mobile numbers, which proved to be a fault. ‘Cose I didn’t find them on Saturday morning. Only the little transporter was there alone, but no tent, no team. (Otherwise the minivan is not just a decoration in the background, but they carries the necessary equipment with it to the airshows.)
Hearing that the Austrian organizers held a hangar party already on the first day, I thought that it was hard and they need some more sleep after it. But after they appeared finally, Roy told me that their shuttle bus has started too late from their accommodation and they were trapped in the huge traffic jam near to the airfield, which were caused by the thousands of spectators. I believed him ;-)
Otherwise arriving late wasn’t a problem for them at all, as the F-16’s display program started at 14:45, so there was enough time to prepare to the show for the pilot and the aircraft too.
Although I planned to speak with all team members, I could chat longer only with the display pilot. The others were busy with the spectators who attacked immediately their shop-stand as they built it up and keep it under siege constantly. The Dutch demo unit must be really popular as a lot of T-shirts, cap, etc. were sold during that time while I was there.


Boys behind the shop desk - Sergeant Johannes Tiedema technician and Sergeant Sybren Bakker also technician at the team


Roy also takes part in the T-shirt business - but somebody in the background doesn't at the moment :-)


But fortunately Captain Tobias “Hitec” Schutte told me a lot about his mates during the interview. Otherwise it was held at a very special place (thanks to the very kind press officer from the Austrian army): behind the start zone, in the catering tent of the display pilots. This zone is part of that area, which is closed to the public, even during the airshow weekend. So I felt myself really honored. During the interview, some jets were roaring across above us, approximately 30 meters “high” which created a unique atmosphere.

We caught Tobias right after his display. He was markedly still on a high rev, but was at my service immediately.

Gabriella: This display program what I could see now, seemed very different to me comparing it to what I saw from you at the Kecskemét Airshow last year. Maybe I’m wrong, but this one was performed in a wider and higher frame, while the other one looked a bit more dynamic as it seemed to be on a shorter distance.

Tobias “Hitec” Schutte: It can be true, as I have three different choreographies for different weather conditions. For example when the clouds are at a very low level, I need to be fly closer to the ground as we (the display pilots ) are not allowed to fly through the clouds.
But the main reason of the difference, that we make a new demo program in every second year. Two military air bases of the Netherlands provide the personnel of the demo team in turn, in 2 years periods. This has been a process for a long time as the Dutch Royal Air Force has a demo team for 32 years. The other tradition is, that in the first season - which is a learning year for the new display pilot - the former choreography doesn’t change, but a new program is made for the second year. But of course we cannot create a completely new one, as people likes some spectacular elements, so we keep them.

G: Could you tell me how born a new show exactly?
THS: As for my new demo program, the team coaches and I found out new ideas during the airshow weekends in last year. We sat down together at the end of the season and start to draw it down. We discussed the order of the elements and if it is really possible to bring them into effect. We also had to count with time factor and the necessary fuel amount. After this, we tried out the new program in a simulator several times. (It took approximately 2 months while we get to this point.) Then the air force’s aviation laboratory examined it from the view of safety. After they said, that it’s OK, then I had to perform it to my principals and they gave the permission finally to use it this season.

G: Not an easy process. As for the practice, do you need some time alone to prepare in your mind before starting your show?
THS: It would be good, but never happens. Usually I’m always stopped many times before it, asking about this or that or I even giving interviews. Sometimes I repeat the choreography in my mind and this time my head follows the program elements which can be funny for those who are looking at me in these moments.
But when I’m in the aircraft, I feel myself like if I was in a bubble and nothing can disturb me in concentration.


Tobias "Hitec" Schutte


G: Even if you have to fly in rain?
THS: No, not really.  But if it starts to rain really heavily I terminate my program. (It happened sometimes.) Otherwise I really cannot realize anything just my task. I watch the public only, when I’m rolling back to the start zone in front of them.

G: And see as they are applauding to you.
THS: Hopefully (smiles).

G: They do it. You are a favorite. The F-16 demo team’s Facebook profile also shows it with more than 1.600 fans up to now.
THS: We are very happy with it and also like when our fans send great pictures of us. Even when I get home after an airshow I check on YouTube if somebody uploaded videos about my demo. It also helps to improve, when I see these films. For example, I can do a correction when I made a slight mistake caused by a sudden airflow without anybody realizes it from the public. If I see it on a YouTube video, that I could really do it unnoticeable, I’m satisfied.

G: What do you like the most in your job?
THS: Flying very close to the limits. Sometimes it happens, that I approach the ground to 30 meters. It is really amazing to feel the power of this great aircraft.

G: Do you need a special physical training program to keep yourself in a good condition?
THS: No, flying is the best training which keeps in form those muscles which are stressed during the display program. Although I care about what I eat, but I don’t have any special dietary.

G: Did you realized, that the Belgian F-16 display pilot is also invited to also almost every airshow where you are?
THS: Especially to my request. No, just kidding. But we know each other very well. Last year, in my first season, I often ask his advice regarding my display flight. Anyway, the relationship of the Belgian and Dutch air force is good, because of the many common military training. It is fortunate, that although the spectators could see two F-16 solo display programs, but the Belgian and the Dutch one are very different and we both aspire not to copy each other.

G: You mentioned the two team coaches. Why are they two and what is their work exactly? It was a bit strange to me to see it in their biography on the team’s webpage, that they have less flight hours then you. Usually trainers have much more experience, then the trainees.
THS: No, they are not trainers like in that meaning. Although when I practice my program on weekdays, they watch it from the ground and told me on the radio when something wasn’t perfectly performed. It helps to develop the show. They also have more than 1.000 hours with the F-16 and they could do the display program as spare pilots if I wasn’t able to do it. Beside it, they organize everything (hotel room, fuel, etc.) around me to ensure every necessary condition, so I have to take care only with flying. Actually I work only 21 minutes a day - says it with some self-irony and laughs.
There is only one coach at the airshow weekends, the other one stays at the base and do the tasks regarding the following airshows.

G: How many team members work at these weekends?
THS: Eight altogether: six technicians (one of them is an engine specialist) and two pilots

G: How can somebody become a display pilot? Is there a big contest to get this job?
THS: I think that this work is not suitable for everyone. We are on the road on almost every second weekend, then go back to the base and there are only a few days which we can spend with the family. If somebody has more kids, it can’t be too good for him. Last year we visited 25 airshows, this year (due to cost saving) we will participate on 11, which is the half but still a pretty high number.
As for me, I visited an airshow when I was 16 and saw a solo jet display. I thought, that this is the best job on Earth. So when a few years later the occasion arose to become a military pilot, I took the chance.

G: What do you do on weekdays?
THS: I participate in the squadron’s flight tasks even in foreign missions (for example in Afghanistan), but rather in the winter.

G: Some thinks that this is the peak of a jet pilot career.
THS: And they are right! I’m sure, that my future job at the air force will be less interesting than this. And even if I think about my civilian future career after retiring from the army, I can be maximum a commercial pilot. Although I love to be a display pilot, but it won’t make any problem to me to passing over the demo jet to the next candidate. I’m satisfied with my career so far, as I achieved all of my goal: I wanted to be a mission commander and I did it, I wanted to be a display pilot and I did it too.


Speaking with Roy a bit later, he told me some additional information about them. The members of their team are all operational members of the air force with experience in Afghanistan. Besides Afghanistan the Dutch Air Force and especially airbase Leeuwarden also supports operations in Libya, provides Homeland Defence with the Quick Reaction Alert and of course provides support for the demo team. As he said, the Dutch demo team is a just a small enthusiast part of a huge operational and motivated team.

At the end of the day, they start to pack up their tent and equipment, because after the closing hangar party, on Monday morning, they moved to Belgium directly to the next airshow which is held this week, unusually not on the weekend, but on Wednesday and Thursday.

I hope that they will come to next year's Kecskemét Airshow too.

Text and photos: Gabriella


Daily conciliation



The Dutch F-16 demo team's headquarters at Zeltweg


Interjú a holland F-16 demo team-el - Airpower11, Zeltweg - II. rész


Tobias és Roy - mindketten F-16-os pilóták

Amikor eldöntöttem, hogy kilátogatok az osztrák katonai repülőnapra (bár igazából ez nem is volt kérdéses, mióta két évvel ezelőtt részt vettem rajta), elkezdtem tervezni, hogy milyen anyagokat lehetne belőle összehozni. Az szinte rögtön eszembe jutott, hogy kellene egy ütős interjú valamelyik bemutató pilótával. Persze szervezhettem volna több interjút is, ám miután most csak az airshow egyik napját terveztem be, így nem sokat láttam volna a légi produkciókból. A „fellépők” listáját nézegetve végül a holland bemutatócsapatra esett a választásom, aminek több oka is volt. Egyrészt azon kevesek közé tartoznak, akik nem csak sátrukkal telepednek ki a nézők közé, hanem egész nap ott is vannak köztük. A sátoron persze nem alvóhelyüket értem, hanem azt az árnyékolót, amely alatt saját logós emléktárgyaikat árulják és amely pihenőhelyül is szolgál a csapattagok számára. Egyébként a sátor és a mellette álló kisbusz is a bemutatóra használt vadászgép speciális (narancs-fekete) festését kapta. Szóval nagyon jól megtervezett az arculatuk, amelybe én még a dizájnos honlapjukat is belevenném (http://www.f16demoteam.nl/). A vagányság és a jófajta humor, ami csapatukat jellemzi, s amelyet később élőben is megtapasztaltam, abszolút átjön, ahogy az ember a róluk szóló híreket olvassa.
A holland F-16 mindig remek bemutatót produkál. (Láttam már párszor, úgyhogy – stílusosan szólva - nem a levegőbe beszélek.) A sebesség és a fordulékonyság kombinációja jól érzékelteti ennek a gépnek a képességeit. Szóval egyáltalán nem meglepő, hogy minden nagyobb európai repnapra meghívják. Bizton állíthatom, hogy a narancs-fekete vadászgép az egyik sztárja az ilyen eseményeknek.


Roy és kedvenc játékszere..., ja nem, bocsánat, nélkülözhetetlen munkaeszköze - a Blackberryje

Az előzetes e-mailes egyeztetés során (meglepő volt mennyire gyorsan reagáltak és milyen lelkesen fogadták az ötletemet) abban maradtunk Roy „Chunky” Vincken századossal (a tartalék pilóta, emellett edző és úgy létszik néha sajtós is), hogy majd a sátruknál találkozunk, úgyis egész nap ott lesznek. Telefonszámot nem cseréltünk, ami így utólag hibának bizonyult. Ugyanis egész délelőtt nem voltak ott a sátornál, ami tulajdonképpen még fel sem volt állítva, csak a kisbusz árválkodott ott magában. (A kisbusz egyébként nem csak díszletként álldogál ott, ezzel viszik a szükséges felszerelést a repnapokra.) Hallva, hogy az osztrákoknál már az esemény első napján is hangár parti volt a résztvevőknek, én arra gondoltam, hogy nyilván azt pihenik ki a fiúk valahol. De miután végre összetalálkoztunk Roy-al, ő határozottan állította, hogy ilyenről szó sincs, egyszerűen csak reggel nem indult el velük időben a transzferük a reptérre és belekeveredtek abba a gigadugóba, amit a több ezer kocsival érkező néző okozott. És én hittem neki ;-)
Amúgy a késői érkezés nem jelentett gondot számukra, mert az F-16 bemutatója csak 14:45-kor kezdődött, tehát volt még felkészülési ideje pilótának és gépnek egyaránt.
A csapat minden tagjával szerettem volna beszélgetni, ám végül úgy alakult, hogy egyes számú bemutató pilótájukkal tudtam csak hosszabban társalogni. Ugyanis a többiek a nézőkkel voltak elfoglalva, akik azonnal megrohamozták az árusító sátrat, ahogy felállították és hosszú ideig ostrom alatt is tartották azt. Ahogy elnéztem, tényleg népszerűek lehetnek a hollandok, mert rengeteg sapka, póló, miegymás fogyott míg ott álltam.



Fiúk a pult mögött - Johannes Tiedema őrmester műszaki szakember és Sybren Bakker őrmester szintén műszaki szakember a csapatnál 


Roy szintén aktívan részt vesz a pólóbizniszben - valaki ott hátul viszont éppen nem annyira :-)

Szerencsére azonban Tobias „Hitec” Schutte százados sokat mesélt társairól beszélgetésünk során. Az interjúra egyébként egészen különleges helyen került sor (hála az engem kísérő sajtótiszt jófejségének), az indító zónában (ahová a bemutató gépek felszállásra várva sorakoznak fel.) mögött, a pilóták pihenősátrában. Ez abba a zónába tartozik egyébként, ami a civilek előtt még a repnapon is el van zárva, úgyhogy kellően megtisztelve éreztem magam. Beszélgetésünk alatt jó néhány vadászgép dübörgött el fejünk felett, sacc per kb. 30 méter „magasan”, ami különös atmoszférát teremtett.

Tobiast éppen a bemutató programja után kaptuk el. Szemmel láthatóan még fel volt pörögve, de azonnal rendelkezésemre állt.

Gabriella: Ez a bemutató program, amit most repültél nagyon különbözött attól, amit tavaly Kecskeméten láttam tőled. Talán tévedek, de ez utóbbi mintha egy magasabb és szélesebb keretben zajlott volna, míg a tavalyit kisebb távolságon belül repülted volna és talán emiatt tűnt egy kicsit dinamikusabbnak.
Tobias ’’Hitec” Schutte: Talán így van, mert eleve három különböző koreográfiám van különböző időjárási körülményekre. Ha például alacsony a felhőalap, közelebb kell repülnöm a talajhoz miután a bemutató pilótáknak tilos keresztülrepülni a felhőkön. De a különbség fő oka inkább az, hogy minden második évben új bemutató program készül. Hollandia két katonai légi bázisa felváltva biztosítja a bemutató csapat tagjait, két éves periódusokban. Már régóra így megy, mert a Holland Királyi Légierőnek 32 éve van bemutatógépe. A másik hagyomány, hogy az első szezonban – ami tanulóév az új bemutató pilótának – a meglévő koreográfia nem változik, de a második szezonban új program készült. De természetesen nem készítünk teljesen újat, mert a közönség néhány elemet különösen szeret, így azokat megtartjuk.

G: El tudnád mondani, hogy pontosan hogyan is születik meg egy új koreográfia?
THS: Ami az én demo programomat illeti, a csapat edzőinek és nekem már az előző szezon közben volt néhány új ötletünk. Az év végén aztán együtt leültünk és elkezdtük őket lerajzolni. Megvitattuk az elemek sorrendjét és hogy tényleg meg lehet-e valósítani így őket. Az időfaktorral és a szükséges üzemanyag mennyiséggel is számolnunk kellett. Ezek után szimulátorban is kipróbáltuk néhányszor az új programot. (Körülbelül 2 hónapig tartott, amíg eljutottunk eddig a pontig.) Aztán a légierő repüléstechnikai laboratóriuma biztonsági szempontból is megvizsgálta, amit összeállítottunk. Miután rábólintottak, a feletteseimnek kellett még egy bemutatót tartani belőle, akik végül megadták az engedélyt, hogy idén már ezt a programot használhassuk.

G: Hát, nem egy egyszerű folyamat. Ami a gyakorlatot illeti, szükséged van néhány percre egyedül a bemutató előtt, hogy ráhangolódj?
THS: Jó lenne, de sosem jön össze. Általában többször megállítanak előtte ezt vagy azt kérdezve, és néha interjúkat is adok. Néha azért gondolatban elismétlem a koreográfiát, ilyenkor a fejemmel követem a program elemeit, ami vicces lehet azoknak, akik ilyenkor látnak.
De amikor már a gépben ülök, olyan mintha egy buborékban venne körül és semmi sem tud megzavarni a koncentrációban.



Tobias "Hitec" Schutte

G: Még az sem, ha esőben kell repülnöd?
THS: Nem igazán. De ha igazán elkezd esni, félbeszakítom a bemutatóm. (Néhányszor már megtörtént.) Különben tényleg nem figyelek másra, csak a feladatomra. A közönséget is csak akkor észlelem, amikor visszafelé előttük gurulok el a startzónába.

G: És látod, ahogy tapsolnak neked.
THS: Remélhetőleg – mondja mosolyogva.

G: Bizony így van. Te vagy egyik kedvenc. Az F-16 demo csapat Facebook profilja is alátámasztja ezt, hiszen idáig több mint 1.600 rajongótok van.
THS: Aminek nagyon örülünk és azt is szeretetjük, amikor nagyszerű képeket küldenek rólunk. Sőt, amikor hazamegyek egy repülőnap után, megnézem, hogy nem töltött-e fel valaki a YouTube-ra videókat a bemutatómról. Az is segít tökéletesíteni, ha megnézem ezeket a filmeket. Például, tudok úgy korrigálni egy hirtelen légáramlat okozta kisebb hibát, hogy a nézők ne vegyék észre. Ha azt látom a YouTube-os felvételeken, hogy tényleg észrevétlenül sikerült megoldanom, akkor elégedett vagyok.

G: Mit szeretsz a legjobban a munkádban?
THS: Azt, hogy nagyon közel repülhetek a határokhoz. Néha előfordul, hogy 30 méterre közelítem meg a talajt. Tényleg hihetetlen érzés érezni az erejét ennek a nagyszerű vadászgépnek.

G: Szükséged van speciális fizikai tréningre, hogy formában tartsd magad?
THS: Nem. A repülés a legjobb edzés, hogy formában tartsam azokat az izmokat, amelyek igénybe vannak véve a bemutató alatt. És bár odafigyelek arra, hogy mit eszem, de nincs semmi különleges étrendem.

G: Észrevetted, hogy a belga F-16-os bemutató pilóta is ott van majdnem az összes olyan repnapon ahol te?
THS: Kifejezetten az én kérésemre. Á nem, csak viccelek. De nagyon jól ismerjük egymást. Tavaly, az első évemben, gyakran fordultam hozzá tanácsért a bemutatómmal kapcsolatban, mert ő tapasztaltabb e téren. De a belga és a holland légierő kapcsolata egyébként is jó, hiszen sok közös gyakorlatunk van.
Szerencse, hogy bár a nézők két F-16-os bemutatót is láthatnak, de a belga és a holland nagyon különbözik egymástól és törekszünk is arra, hogy ne utánozzuk egymást.

G: Említetted a két csapat edzőt. Miért van kettő és mi a munkájuk pontosan? Egy kicsit furcsa volt azt látnom a csapat weboldalán, hogy nekik kevesebb repült órájuk van, mint neked. Általában az oktatóknak sokkal több tapasztalatuk van, mint annak, akivel foglalkoznak.
THS: Nem, ők nem abban az értelemben edzők. Amikor például gyakorlom a bemutatómat a hétköznapokon, ők a földről figyelnek és rádión jelzik, ha valami nem volt tökéletesen végrehajtva. Ez segít fejleszteni a show-t. Ők szintén több mint 1.000 órával rendelkeznek az F-16-ossal és tartalék pilótaként meg tudnák csinálni a bemutatót, ha én nem lennék rá képes. Emellett mindent megszerveznek nekem (hotelszoba foglalást, üzemanyagot, stb.), biztosítva a szükséges feltételeket, így nekem csak a repüléssel kell törődnöm. Tulajdonképpen csak 21 percet kell dolgoznom naponta – mondja egy kis öniróniával, nevetve.
A repülőnapokon egyébként csak egyikük van ott, míg másikuk a bázison marad és a következő repnapokkal kapcsolatos tennivalókat végzi.

G: Ezeken a hétvégéken hány csapattag vesz részt?
THS: Összesen nyolc: hat műszaki szakember (egyikük hajtómű specialista) és két pilóta.

G: Hogyan lehet valakiből bemutató pilóta? Sokan vetélkednek azért, hogy megszerezzék ezt a beosztást?
THS: Szerintem nem mindenkinek való ez a unka. Majdnem minden második hétvégén úton vagyunk, majd visszatérünk a bázisra és csak néhány napot tudunk a családdal tölteni. Ha valakinek több gyereke is van, annak ez nem valami jó életforma. Tavaly 25 airshow-n vettünk részt, idén csak 11-en fogunk (a költségcsökkentés miatt), ami csak a fele, de még mindig szép szám.
Ami engem illet, 16 évesen voltam először repülőnapon, ahol láttam egy szóló vadászgép bemutatót és azt gondoltam, hogy ez lehet a világ legjobb állása. Így amikor pár évvel később alkalom adódott, hogy katonai pilóta váljék belőlem, éltem vele.

G: Mivel telnek a hétköznapjaid?
THS: Részt veszek a század repülési feladataiban, külföldi missziókban is (például Afganisztánban), de ez utóbbiakban inkább télen.

G: Sokan gondolhatják, hogy ez egy vadászpilóta karrierjének a csúcsa.
THS: És igazuk is van! Biztos vagyok benne, hogy a következő beosztásom ennél csak kevésbé érdekesebb lehet. Miután nyugdíjba vonulok a seregtől, maximum kereskedelmi pilóta lehetek. Bár imádok bemutató pilóta lenni, nem okoz majd problémát, amikor jövőre át kell adnom a gépet az újabb kiválasztottnak. Elégedett vagyok az eddigi karrieremmel, hiszen elértem a céljaimat: bevetés parancsnok akartam lenni és sikerült, bemutató pilóta akartam lenni és ez is összejött.

Amikor kicsit később beszélgettem még Roy-al, további infókat osztott meg velem a csapatról. A bemutató team összes tagja a légierőnél szolgál, ahol az afganisztáni misszióban is részt vesznek. De emelett a líbiai missziót is támogatja a holland légierő Leeuwarden-i bázisa (ahol szolgálnak), valamint a honi légvédelmet is ellátják. Az ő szavaival élve, a holland demo team csak egy kis lelkes csoportja egy nagyobb, motivált szervezetnek.

A nap végén elkezdték összepakolni a sátrukat és egyéb felszereléseiket, mert a záró hangárparti után, hétfő reggel már tovább is indultak Belgiumba, a következő repülőnapra, amit ezen a héten tartottak a szokásoktól eltérően nem hétvégén, hanem szerdán - csötörtökön.

Remélem jövőre ismét eljönnek a kecskeméti repülőnapra is.

Szöveg és fotók: Gabriella


Napi egyeztetés



Az F-16 demo team főhadiszállása Zeltwegben


2011. július 7., csütörtök

Airpower11, Zeltweg - Part I.




It is known posteriorly, that the Austrian military airshow has broken its visitor record again, altogether 290.000 people has attended the event during the two days. That’s for sure, that the two-thirds of this number were visited to the venue on Saturday, because the spectator area was almost totally filled. Already half an hour before the event I was moving ahead in a dense people-mass from the Zeltweg train station to the airfield.



Looking around at noon, it definitely seemed to me too, that there are even more spectators than last time, although neither then was enough place for a waltz. The crowd was moving on two pathway, as there was no sense to slalom between the densely lied down blankets. It seemed, that the mostly mentioned stork-danger didn’t frighten away anybody. The army managed to keep in check the local wader population which was seeking frogs on the airfield and had been given a topic for the Austrian media for many days prior the event. Although I’m still not sure how they could solve it. I read in official statements about the relocating of the birds to other suitable habitat, grounded them with using eye-contact (I didn’t understand it exactly – did they mesmerized the storks, or what? J), but I also heard, that they kept them away with alarming shots (no real cartridge, just the sound of a shot). Anyhow, it was successful, as I saw only two: one crossing above the public and another one painted onto the wing of an aircraft :-)



I asked some pilots if they saw any storks, but they said no. They must have been happy to avoid them, as it would have made a big damage in the plane if they met them, not speaking about its further consequents.
But let’s return to the many people. Some sceptics can think, that the visitor record is the result of the free entrance. I think it’s partly true, but the impressive list of invited participants had a bigger role in it.



The fans of military aircrafts definitely travel to there, where such rarities fly a demo like the Messerschmitt-109, the MiG-15 or the Bede-BD-5J little jet, which were zigzagging like a furious fly. The Astrian Aviation & Air Defense School's five Alouette II formation held a very creative show too. There was also the premiere of the solo demo of the Austrian Eurofighters and the display pilot made a very powerful debut, which was repeated later. 



Eurofighter in Zeltweg - photo: Austrian Armed Forces




The Frecce Tricolori in Zeltweg - photo: Austrian Armed Forces


Those ones who rather like well choreographied air ballets also got constant entertainment, as four of the best European military jet aerobatics teams came to the Airpower: the Frecce Tricolori, the Turkish Stars, the Patruille Suisse and the Breitling Team. However I would emphasize the Royal Saudi Hawks formation, who are young with their 13 years history, comparing to the others, but they were on a par with them at their European premier in Zeltweg. Their program consisted the most trendiest elements and they had no problem with performing them either.

You can get a taste of their show here:


I guess, watcing the video, you can found out easily who was the sponsor of the event J

Otherwise the Saudis had a minor bird-accident during their program on Friday. Fortunately not with a stork, but a smaller bird which hit the engine of a plane from their formation. There didn’t happen anything serious, but they had finished their display.

There also happened something unexpected during the interception/skill demonstration program of the Austrian army: two paratroopers have fouled after jump out and they grounded like this. Fortunately they survived, but were taken to hospital with fractures.

The demonstration looked like this, when it was executed without problems:


Otherwise this skill demonstration of the Austrians was very good already two years ago, because they could write a program to it then and now, which shamed the Hollywood screenpalys. Almost every ground and air vehicle were featuring in it, plus the special forces. And they didn’t spare with the air surveillance either at all! It was an enthralling scenery!

I recognized, that the Austrian Air Force’s planes used a red or a red-white smoke to the boost the show, referring to the colours of their national flag. Good idea.

Now I see, that I should have visited the airshow on both days there instead on only one to see everything. But fortunately I could follow many display programs and spent enough time at the static planes meanwhile. I Met some old friends from the Austrian and the Hungarian Air Force (the latter ones didn’t do a demo with the Gripen unfortunately L) and I could visit the base’s aircraft museum finally this time. Wow, what planes were there, amazing!
You can admire them (and the other aircraft outside of course) in this photo gallery:


I’m going to post the interview what I made in Zeltweg with the Dutch F-16 display pilot, Captain Tobias “Hitec” Schutte this week, so it’s worth to check the blog time to time.

Text and photos: Gabriella






Airpower11, Zeltweg - I. rész



Így utólag már tudható, hogy az osztrák katonai repülőnap ismét megdöntötte nézőszám rekordját, 290.000 ember látogatott ki a 2 nap alatt. Az tuti, hogy ennek kb. kétharmada szombaton látogatott ki, mert szinte teljesen telítve volt a nézők számára kijelölt terület. Már programkezdés előtt fél órával is sűrű embermasszában haladtam a zeltwegi vasútállomástól a légi bázisig.



Dél körül körbetekintve nekem is határozottan úgy tűnt, hogy még a legutóbbinál is többen jöttek el, pedig akkor sem igen volt hely valcer táncolására. Két fő ösvényen közlekedett a tömeg, hiszen a pokrócok között nem volt értelme szlalomozni, olyan sűrűn voltak leterítve. Úgy látszik, hogy a sokat hangoztatott gólyaveszély senkit sem tántorított el a programtól. A helyi sajtónak több napig témát adó, pont a reptér területén békákra vadászó gázlómadár populációt szerencsére sikerült kordában tartania a seregnek. Bár azt pontosan nem tudom hogyan. Hivatalos sajtóközleményben olvastam a madarak más megfelelő élőhelyre áttelepítéséről, szemkontaktus felvételével földön marasztalásáról (ezt nem is értettem igazán – szuggerálták volna őket, vagy mi?), de hallottam olyat is, hogy riasztólövésekkel igyekeztek távol tartani a gólyákat. Szerintem egész jól sikerült, mert én csak kettőt észleltem: egyet, ahogy a nézők fölött lassan elhúzott, egyet meg az egyik gép farkára festve J



Néhány pilótát is megkérdeztem, hogy repülés közben láttak-e belőlük, de azt mondták, nem, aminek nyilván örültek, mert elég nagy kárt tudott volna okozni a gépben a velük való találkozás, ennek további következményeiről nem is beszélve.
Na de vissza a sok nézőhöz. Néhány szkeptikus azt gondolhatja, hogy a látogatórekord főleg az ingyenes belépésnek köszönhető. Ha ennek volt is benne része, azt gondolom, hogy mégis inkább a „fellépők” remekül összeválogatott listájának lehetett ebben nagyobb szerepe.


A katonai gépek iránt rajongók egészen biztosan messzebbről is odautaznak, ahol olyan gépritkaságok bemutatóznak (nem ám csak szimplán áthúznak a közönség előtt) mint a Messerschmitt-109, a MiG-15-ös vagy a mérges muslincaként cikázó aprócska vadászgép, a Bede-BD-5J. Az Osztrák Légi Közlekedési és Légvédelmi Iskola öt Alouette II helikopteres formációja is nagyon kreatív show-t produkált. 
De most volt a premierje az osztrák Eurofighterek első szóló bemutatójának is. Úgy belejöttek, hogy egy nap többet is tartottak igencsak erőteljes programjukból:


Fotó: Osztrák Fegyveres Erők



Fotó: Osztrák Fegyveres Erők

A jól megkoreografált csoportos légi balett kedvelőinek szintén folyamatosan akadt látnivaló, hiszen Európa legprofibb vadászgépes műrepülő kötelékei közül négy is eljött a Frecce Tricolori, a Turkish Stars, a Patrouille Suisse és a Breitling Team személyében. Én mégis a Royal Saudi Hawks formációt emelném ki, akik 13 éves múltjukkal fiatalnak számítanak a többi csapathoz képest, de első európai fellépésükön abszolút pariban voltak a velük. Programjuk tartalmazott számos mostanság divatos elemet és a precíz végrehajtással sem volt probléma.
Show-jukból itt kaphattok egy kis ízelítőt:


Alighanem kitaláljátok a videóból, hogy ki volt az rendezvény fő szponzora J

Amúgy a szaúdiaknak volt egy kis madárbalesete pénteki bemutatójuk közben. Nem gólyával, annál szerencsére kisebb madárral, ami az egyik gép hajtóművét találta el. Nem történt komolyabb baj, de félbe kellett szakítaniuk aznapi műsorukat.

Az osztrák hadsereg pénteki délutáni képesség demonstráló programja alkalmával is történt valami nem tervezett: két ejtőernyős gabalyodott össze ugrás után és sajnos így is értek földet. Szerencsére túlélték, bár jó néhány töréssekkel vitték őket kórházba.

Valahogy így nézett ki ez a bemutató, amikor problémamentesen volt végrehajtva:


Egyébként már két éve is nagyon jó volt az osztrákoknak ez a képesség bemutatója, mert akkor is és most is tudtak olyan hollywoodi akciófilmeket is megszégyenítő forgatókönyvet írni hozzá, hogy szinte minden földi és légi járművüket, valamint speciális egységüket bele tudták venni. A légi támogatással aztán meg főleg nem spóroltak J Lenyűgöző látvány volt!

Amúgy azt figyeltem meg, hogy idén az osztrák légierő felségjelét viselő gépek piros vagy piros-fehér füstcsíkot használnak a show fokozására, nemzeti zászlójuk színeire utalva. Jól mutatott.

Utólag már úgy gondolom, hogy mindkét nap ki kellett volna mennem, hogy mindent lássak. De szerencsére azért sikerült sok bemutatót szemmel követnem és a statikus gépekre is elég időt szánnom mindeközben. Találkoztam régi jó ismerőseimmel a magyar és az osztrák légierőtől is (előbbiek sajnos most nem bemutatóztak a Gripennel) valamint idén végre sikerült megnéznem a bázis repülőgép múzeumát is. Hogy ott mik voltak, őrület!
Mindezeket (és persze a kinti gépeket) majd ebben a fotógalériában csodálhatjátok meg:


A héten még kiposztolom a holland F-16-os bemutató pilótával Tobias „Hitec” Schutte századossal Zeltwegben készített interjúmat is. Szóval továbbra is figyeljétek a blogot!

Szöveg és képek: Gabriella

2011. július 4., hétfő

The Hungarian paratroopers' new medals

Text: Gabriella, photos: Hungarian Military Parachute Team

Though with some days delay, but I want to report on the Hungarian military paratroopers' new international success. They could climb to the top of the podium (constantly leading from the first round of the contest) at the Parachute World Cup Series latest (accuracy landing) event which was held in Bled, Slovenia. Tamás Bánszki enhanced the team's good reputatation with his 3. place in individual and Roland Olenyik also with his bronze medal in the junior category. Congratulations to the boys, I truly sorry, that I couldn't be the eyewitness of it.
But I would like to make a outside report again about their participation in the Italian round the World Cup Series, mainly because as it seems momently, it will be their last international race in this year. The reason of it is very simple and sad: they will have run out of their budget by then. Their team would really need a strong sponsor to continue it and have more photos like this:


... and like these:




... and sometimes like this :-) :



Gábor Hirschler, János Leszko (band member since the race in Thalgau) and Gábor Kollár in one boat on the Bled lake


Újabb magyar ejtőernyős érmek

Szöveg: Gabriella, fotók: katonai ejtőernyős válogatott


Néhány nap csúszással ugyan, de szeretnék hírt adni a magyar katonai ejtőenyős válogatott újabb nemzetközi sikeréről. A szlovéniai Bledben megrendezett világkupa (célbaugró) versenyen csapatban már az első körtől az élen állva léphettek végül a dobogó legfelső fokára. Egyéniben Bánszki Tamás öregbítette hírnevüket 3. helyezésével, valamint Olenyik Roland a junior kategóriában elért szintén bronz medáljával. Gratulálok a srácoknak és igen sajnálom, hogy mindennek nem lehettem szemtanuja.
Az olaszországi versenyükről viszont ismét helyszíni riportot szeretnék majd írni, már csak azért is, mert lehet, hogy ez lesz az idei utolsó külföldi szereplésük. Saját költségvetésükből ugyanis már csak erre futja. Szóval nagyon szükségük lenne egy tőkeerős szponzorra, hogy még több ilyen kép készülhessen róluk:


... meg ilyenek:





... és azért néha ilyenek is :-) :
Hirschler Gábor, Leszkó János (aki a thalgaui versenyen lett bandatag) és Kollár Gábor egy csónakban, a bledi tavon