Redbull hangár

Redbull hangár

2011. június 16., csütörtök

Ejtőernyős Világkupa Thalgau 2011

Szöveg: Gabriella, fotók: Bánszki Tamás és Gabriella

Múlt héten az ausztriai Thalgauban jártam a magyar válogatottal, az idei ejtőernyős világkupa-sorozat első versenyén, ahol célbaugrásban mérték össze magukat a nemzetközi mezőnnyel. Felejthetetlen élményben volt részem!






Mire csütörtök délután 4 körül begördültem a busszal, a srácok nemcsak hogy már megérkeztek és felállították sátortáborukat, de javában ugrottak is edzés jelleggel, hogy szokják a körülményeket. Rajtuk kívül még nem sokan voltak ott, a 17 országból benevezett 170 versenyző zöme csak aznap este érkezett meg.


Miután felderítettem a cél (itt érnek földet az ugrók) és a start zóna (itt szállnak be a kisgépekbe, amik felviszik őket) környékét, már este is lett. A fiúk korán elmentek aludni, hiszen másnap reggel már hivatalosan is elkezdődött a versenyhétvége. Én még beültem vacsorázni egy étterembe, ahol életem legjobb borjúbécsijét és salátáját ettem és kipróbáltam a helyi sárgabarack pálinkát is (Marillen schnaps), amelynek ízében határozottan fellelhető volt a gyümölcs, viszont erősségben messze elmaradt a jófajta magyar pálinkáktól.


Másnap reggel 8-kor elkísértem Istvánt az edzőt (aki maga is érintett volt, hiszen bár most nem a válogatott tagjaként, de benevezett) a versenyzői eligazításra, ahol felhívták a figyelmet a fontosabb biztonsági szabályokra (például hogy hogyan ne ugorjanak ki a repülőgépből).
Említést tettek az itt bemutatkozó digitális kamera rendszerről, amely sikeres teszt esetén kerülne bevezetésre és a bírók dolgát könnyítené meg a jövőben, az ugrással kapcsolatos versenyzői reklamáció esetén.

Reggeli eligazítás a célnál

Ahhoz képest, hogy a meteorológia mind a három napra záport-zivatart jósolt, végül elég szerencsésen alakult az időjárás. Pénteken és szombat délelőtt igazi nyári idő volt, viszont szombat délután 2-től másnap reggel nyolcig gyakorlatilag folyamatosan esett, emiatt a versenyt is leállították. Szerencsére azonban vasárnap délig teljesen eltűntek a felhők így szikrázó napsütésben fejeződhetett be a torna. Az erős szél viszont ezen a hétvégén telejesen elkerülte az ugrókat.



A verseny mellé kisebb fesztivált rittyentettek a szervezők, sörsátrakkal, lacikonyhákkal, helyi fúvós és rock zenekarokkal. Utóbbiak főként este szórakoztatták a versenyre kilátogatókat.

Érdkes kísérlet: latin tánc rockzenére
Helyi széplányok a koncerten

A versenyzők azonban csak módjával buliztak, hiszen 3 napig egész nap formában kellett lenniük. S ugyan a rendezvényt a Red Bull szponzorálta, azért mégsem lehet minden ugrás előtt csak az energiaital hatásában bízni. Sőt, ahogy az egyik magyar válogatott tag mondta, még a kávé is kockázatos, hiszen nem mindig jól hat.




Péntek-szombat-vasárnap foylamatosan cirkáltam a szerencsére ingajáratban közlekedő shuttle buszokkal a startzóna és a célzóna között, hogy minél jobb több és jobb képeket tudjak készíteni. Kicsit néha jó volt leülni is a reptéren, nézni a PC-6-okat, ahogy fel- és leszállnak, kicsit kerozingőzt inhalálni.

Szerencsére kétszer gépfedélzetre is feljutottam, ahol a következő videókat készítettem a magyar és az olasz válogatottról.

Magyarok:

Felszállásuk kívülről


És az ugrás belülről



Az egyik olasz csapat (Belluno Paracentro) csoportképe és ugrása :




Belátom, nem volt jó ötlet elfordítani a kamerát… Amúgy ennek a videónak a végén azért van az a furcsa jelenet, mert Hans, a pilótánk egyedi módon csukta be z ajtót: a gépet hirtelen és meredeken előredöntveJ

Amúgy döbbenet, hogy a három PC-6-os kisgép mit kibírt. Egész nap folyamatosan hordták az ejtőernyősöket, csak tankolni álltak meg. (A pilóták egyébként 2 óránként váltották egymást.)




Természetesen az esemény lényegét, vagyis a sporteredményeket sem hagyom ki beszámolómból. A magyar srácok félidőnél csapatban még ötödikek voltak, de végül felhozták magukat a harmadik helyre, a cseheket és a spanyolokat megelőzve. Egyéniben Varga Tamás az utolsó előtti körig az első helyen állt, holtversenyben a helyi Christian Auswögerrel, végül bronzérmet szerzett.

Magyar célbaugrás stílustanulmány:



Ugyan érezhetően mindenkiben nőtt az izgatottság, ahogy közeledett a verseny vége, de szerintem Tamáson volt a legnagyobb nyomás utolsó nap. Viszont jó volt látni, hogy mégis milyen kiegyensúlyozottak és jókedvűek voltak az egész versenyhétvége alatt és mennyire jó kapcsolat volt a résztvevők között.
Számomra egyébként az volt a hétvége legnagyobb tanulsága, hogy a dobogós helyezések megszerzésében ugyan a legtöbbet a minél több gyakorlás számít, ám igen nagy szerepe van az uralkodó szélirány változásának a földet érés minden szintjén. Sőt, az egyéni teljesítményben még az is számít, hogy ki mit reggelizik, amikor a vége felé csak 1 centi választ el egymástól két versenyzőt. És persze rengeteg múlik a koncentráción is.

A versenyzői parádén

További eredmények itt:
Köszönetnyilvánítások és gratulációk

Elsősorban a magyar válogatottnak mondanék köszönetet, amiért megosztották velem társaságukat és az élményeket.
Aztán a thalgaui turisztikai iroda két hihetetlenül kedves munkatársának, Frau Schoosleitnernek és Frau Dunajtschiknak is szeretném megköszönni, hogy pár nappal az esemény előtt, gyorsan találtak nekem egy remek szállást a célzónához közel. Bátran tudom ajálani őket, ha valakinek gondja van a szobafoglalással ebben a régióban. Elérhetőségük: thalgau@fuschlseeregion.com, www.fuschlseeregion.com. 
Továbbá gratulálok a HSV Red Bull Salzburg Fallschirmsport ejtőernyős klubnak a kitűnő szervezésért. Kétség nem fér hozzá, hogy mind a versenyzők, mind a nézők, sőt az újságírók is teljes mértékben ki voltak szolgálva.
Az osztrák hadsereg minden jelenlévő munkatársa is remek munkát végzett a légi és földi járművekkel kapcsolatos logisztikát illetően.


Még több fotó itt:
https://picasaweb.google.com/wingsandwheelshungary/ParachuteWorldCupSeries_2011ThalgauAustria?authkey=Gv1sRgCJC-3-fqosqSywE#



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése