Redbull hangár

Redbull hangár

2011. június 16., csütörtök

Parachute World Cup series, 2011 Thalgau

Text. Gabriella, photos. Tamás Bánszki, Gabriella

I was in Thalgau last week with the Hungarian military parachute team, at the first event of this year’s Parachute World Cup series, where the boys match themselves against the other members of the international field. It was definitely an unforgettable experience!





By the time I’ve rolled in to Thalgau, Hungarian paratroopers not just arrived and put up their tents, but were doing training jumps to get used to the environment. There weren’t too many people beside them, most of the 170 competitors from 17 countries arrived just in the evening.




After I discovered the target zone (the paratroopers landed there) and the start zone (they climbed into the planes at that palce) evening falled. The boys went to sleep early as the real race weekend officially started next morning. I sit into a restaurant, where I ate the best Wiener Schnitzel and salad of my life. I also tasted the local apricot brandy (the so called Marillen Schnaps). I can feel the real fruit flavor in it, but it was far from the strength of the similar Hungarian short drink: palinka.


I joined the trainer, Istvan to the Friday morning briefing where the judges remind the participants to the most important rules, even how not to jump out from the plane. (Although Istvan is not the member of the national team this year, but was concerned, as he entered individually in a mixed team.) The launch of the new digital camera system was also mentioned, which would help the work of the judges in the future (if the test went well) in case of landing related competitor reclamations.

Morning briefing at the target

Nevertheless, that the forecast predicted rain showers for all day, we were lucky with the weather. There was real summertime on Friday and Saturday morning, but it was constantly raining from 2PM to next morning 8PM. But the clouds have completely disappeared till Sunday noon and the competition has finished in a glazing sunshine. Fortunately the heavy wind has avoid the event during the whole weekend.


The organizers made a small festival beside the tournament with beer and grill tents, and local rock band which entertained the public in the evenings.

Interesting experiment: latin dance to rock music
Local beauties - Danke für der Schnaps Mädchens! ;-)

But the competitors didn’t go wild with partying as they had to perform for 3 days. And although the World Cup event was sponsored by Red Bull, they couldn’t trust only the power of the energy drink before every jump. Even – as a Hungarian team member said – a cup of coffee can be risky sometimes as it not always affect properly.



I was circulating continually between the target and the start zone on every day with the shuttle buses to takes as many good videos and pics as I can. Sometimes it was good to sit down at the airfield and watch the planes’ take offs and landings, filled up with the kerosene scent J

I was lucky to get on board to times and took the following videos of the Italian and the Hungarian team.

Hungarians

Take off from outside:


And on board:


Photo and video of the 2 Italian Belluno Paracentro team:




I admit, it wasn’t a wise idea to turn left the camera… Sorry guys. But at least the group photo is excellent J
Otherwise, the strange scene at the end of this video is because our pilot, Hans found a unique way to close the plane’s door: made a loop J It surprised me, but was amazing! J

It’s incredible, how strong plane is the PC-6. They work all day and stopped only when they were refilled with fuel.  (The pilots changed each other after 2 hours on every plane.)


And of course I won’t miss out the gist of the event from my report: the sport results. The Hungarians were fifth in team at the half of the competition, but took over the Czechs and Spanishes and finished third. As for the individual ranking, Tamás Varga were standing on the first place with the local Christian Auswöger till the penultimate round, but finally got the bronze medal.

Hungarian accuracy landing style study:


Though I felt, that the excitement were growing in everybody as the end of the race got closer and closer, but it think that the biggest Pressure was on Tamás Varga on the last day. But it was good to see, that even how well balanced they were, and how good was the relationship among all the competitors.
The biggest lesson of the weekend for me was, that training much is the most important to get the podium places, but the direction of the wind on every level of landing also has a big role. Even, it is also counts in the individual performance, what they eat for breakfast, when only 1 centimeter departs 2 competitors in the standings close he end. And of course a lot depends on concentration.

At the competitors' parade
Detailed final results can be find here:

Acknowledgements and congratulations

First of all, I would like to thank the Hungarian team, that they shared their great company and the unforgettable experiences with me.
Then, the two incredibly kind and enthusiastic ladies from the local tourism office, Frau Schoosleitner and Frau Dunajtschik to find a nice accommodation for me close to the target zone in a very short time and provide me with very useful information regarding the event. I can recommend them with all my heart if you need help to find a free room in tha region. Their contacts details are: thalgau@fuschlseeregion.com, www.fuschlseeregion.com.
Congratulations to the local HSV Red Bull Salzburg Fallschirmsport parachute club for the excellent organizing. No doubts that all the needs of the competitors, the spectators and even the journalists- like me were maximally fulfilled.
Beside them, all the soldiers from the Austrian Army made a great job too to provide the smooth operation of the ground and flight vehicles.








Ejtőernyős Világkupa Thalgau 2011

Szöveg: Gabriella, fotók: Bánszki Tamás és Gabriella

Múlt héten az ausztriai Thalgauban jártam a magyar válogatottal, az idei ejtőernyős világkupa-sorozat első versenyén, ahol célbaugrásban mérték össze magukat a nemzetközi mezőnnyel. Felejthetetlen élményben volt részem!






Mire csütörtök délután 4 körül begördültem a busszal, a srácok nemcsak hogy már megérkeztek és felállították sátortáborukat, de javában ugrottak is edzés jelleggel, hogy szokják a körülményeket. Rajtuk kívül még nem sokan voltak ott, a 17 országból benevezett 170 versenyző zöme csak aznap este érkezett meg.


Miután felderítettem a cél (itt érnek földet az ugrók) és a start zóna (itt szállnak be a kisgépekbe, amik felviszik őket) környékét, már este is lett. A fiúk korán elmentek aludni, hiszen másnap reggel már hivatalosan is elkezdődött a versenyhétvége. Én még beültem vacsorázni egy étterembe, ahol életem legjobb borjúbécsijét és salátáját ettem és kipróbáltam a helyi sárgabarack pálinkát is (Marillen schnaps), amelynek ízében határozottan fellelhető volt a gyümölcs, viszont erősségben messze elmaradt a jófajta magyar pálinkáktól.


Másnap reggel 8-kor elkísértem Istvánt az edzőt (aki maga is érintett volt, hiszen bár most nem a válogatott tagjaként, de benevezett) a versenyzői eligazításra, ahol felhívták a figyelmet a fontosabb biztonsági szabályokra (például hogy hogyan ne ugorjanak ki a repülőgépből).
Említést tettek az itt bemutatkozó digitális kamera rendszerről, amely sikeres teszt esetén kerülne bevezetésre és a bírók dolgát könnyítené meg a jövőben, az ugrással kapcsolatos versenyzői reklamáció esetén.

Reggeli eligazítás a célnál

Ahhoz képest, hogy a meteorológia mind a három napra záport-zivatart jósolt, végül elég szerencsésen alakult az időjárás. Pénteken és szombat délelőtt igazi nyári idő volt, viszont szombat délután 2-től másnap reggel nyolcig gyakorlatilag folyamatosan esett, emiatt a versenyt is leállították. Szerencsére azonban vasárnap délig teljesen eltűntek a felhők így szikrázó napsütésben fejeződhetett be a torna. Az erős szél viszont ezen a hétvégén telejesen elkerülte az ugrókat.



A verseny mellé kisebb fesztivált rittyentettek a szervezők, sörsátrakkal, lacikonyhákkal, helyi fúvós és rock zenekarokkal. Utóbbiak főként este szórakoztatták a versenyre kilátogatókat.

Érdkes kísérlet: latin tánc rockzenére
Helyi széplányok a koncerten

A versenyzők azonban csak módjával buliztak, hiszen 3 napig egész nap formában kellett lenniük. S ugyan a rendezvényt a Red Bull szponzorálta, azért mégsem lehet minden ugrás előtt csak az energiaital hatásában bízni. Sőt, ahogy az egyik magyar válogatott tag mondta, még a kávé is kockázatos, hiszen nem mindig jól hat.




Péntek-szombat-vasárnap foylamatosan cirkáltam a szerencsére ingajáratban közlekedő shuttle buszokkal a startzóna és a célzóna között, hogy minél jobb több és jobb képeket tudjak készíteni. Kicsit néha jó volt leülni is a reptéren, nézni a PC-6-okat, ahogy fel- és leszállnak, kicsit kerozingőzt inhalálni.

Szerencsére kétszer gépfedélzetre is feljutottam, ahol a következő videókat készítettem a magyar és az olasz válogatottról.

Magyarok:

Felszállásuk kívülről


És az ugrás belülről



Az egyik olasz csapat (Belluno Paracentro) csoportképe és ugrása :




Belátom, nem volt jó ötlet elfordítani a kamerát… Amúgy ennek a videónak a végén azért van az a furcsa jelenet, mert Hans, a pilótánk egyedi módon csukta be z ajtót: a gépet hirtelen és meredeken előredöntveJ

Amúgy döbbenet, hogy a három PC-6-os kisgép mit kibírt. Egész nap folyamatosan hordták az ejtőernyősöket, csak tankolni álltak meg. (A pilóták egyébként 2 óránként váltották egymást.)




Természetesen az esemény lényegét, vagyis a sporteredményeket sem hagyom ki beszámolómból. A magyar srácok félidőnél csapatban még ötödikek voltak, de végül felhozták magukat a harmadik helyre, a cseheket és a spanyolokat megelőzve. Egyéniben Varga Tamás az utolsó előtti körig az első helyen állt, holtversenyben a helyi Christian Auswögerrel, végül bronzérmet szerzett.

Magyar célbaugrás stílustanulmány:



Ugyan érezhetően mindenkiben nőtt az izgatottság, ahogy közeledett a verseny vége, de szerintem Tamáson volt a legnagyobb nyomás utolsó nap. Viszont jó volt látni, hogy mégis milyen kiegyensúlyozottak és jókedvűek voltak az egész versenyhétvége alatt és mennyire jó kapcsolat volt a résztvevők között.
Számomra egyébként az volt a hétvége legnagyobb tanulsága, hogy a dobogós helyezések megszerzésében ugyan a legtöbbet a minél több gyakorlás számít, ám igen nagy szerepe van az uralkodó szélirány változásának a földet érés minden szintjén. Sőt, az egyéni teljesítményben még az is számít, hogy ki mit reggelizik, amikor a vége felé csak 1 centi választ el egymástól két versenyzőt. És persze rengeteg múlik a koncentráción is.

A versenyzői parádén

További eredmények itt:
Köszönetnyilvánítások és gratulációk

Elsősorban a magyar válogatottnak mondanék köszönetet, amiért megosztották velem társaságukat és az élményeket.
Aztán a thalgaui turisztikai iroda két hihetetlenül kedves munkatársának, Frau Schoosleitnernek és Frau Dunajtschiknak is szeretném megköszönni, hogy pár nappal az esemény előtt, gyorsan találtak nekem egy remek szállást a célzónához közel. Bátran tudom ajálani őket, ha valakinek gondja van a szobafoglalással ebben a régióban. Elérhetőségük: thalgau@fuschlseeregion.com, www.fuschlseeregion.com. 
Továbbá gratulálok a HSV Red Bull Salzburg Fallschirmsport ejtőernyős klubnak a kitűnő szervezésért. Kétség nem fér hozzá, hogy mind a versenyzők, mind a nézők, sőt az újságírók is teljes mértékben ki voltak szolgálva.
Az osztrák hadsereg minden jelenlévő munkatársa is remek munkát végzett a légi és földi járművekkel kapcsolatos logisztikát illetően.


Még több fotó itt:
https://picasaweb.google.com/wingsandwheelshungary/ParachuteWorldCupSeries_2011ThalgauAustria?authkey=Gv1sRgCJC-3-fqosqSywE#