Redbull hangár

Redbull hangár

2011. május 9., hétfő

A zuhanás művészete

Szöveg, videó és a földön készült képek: Gabriella

Mai posztunkban egy olyan magyar sikersportág versenyzőit szeretném bemutatni nektek, akik a nemzetközi megmérettetéseken nem csak hogy ott állnak a dobogón, de többnyire maguk mögé utasítják a mezőny más országbeli tagjait. Ők a katonai ejtőenyős válogatott. Számomra érthetetlen, hogy folyamatos dobogós helyezéseik ellenére alig van médiamegjelenésük. Amikor a leghíresebb sportadó kocsmasportokat közvetít élőben, nem tudom, hogy miért nem lehet az azoknál jóval látványosabb ejtőernyős világkupákról is tudósítani. Eredményeik értékét emeli, hogy külföldi sporttársaikhoz képest sokkal kevesebb edzési lehetőségük van és szponzorok sem támogatják őket. A Magyar Honvédség teremti meg számukra az alapfeltételeket (helikopter, kerozin, hely, idő a gyakorlásra, és valamennyi pénz), de sokszor maguk biztosítják a határon túli vendégszerepléseik költségét. Nem a legolcsóbb sportág.
A jövőben szeretnénk rendszeresen hírt adni eredményeikről és tervezzük, hogy egy-két világkupára is elkísérjük őket. Először viszont szeretnénk megismertetni veletek csapatukat és válaszott sportágukat. Ez okból nemrég elutaztam hozzájuk Szolnokra, hogy egyik edzésükön figyelhessem meg felkészülésüket a versenyszezonra.



Borongós kezdet

Mikor kora reggel elindultam Budapestről, még összefüggő felhőzet borította az eget. Az időjárás előrejelzés változékony időt és 19 fokot ígért, de bíztam benne, hogy ez azt jelenti, hogy a délelőtt folyamán majd csak eltűnnek a felhők és kisüt a nap. Ehhez képest az edzés végéig nem láttuk a napot és eléggé hűvös volt. S bár alacsonyabb volt a felhőalap, mint az az ugráshoz a legideálisabb lett volna, a szél csak alig fújt, így a tréning megtartását nem veszélyeztette semmi. Mire edzőjükkel Asztalos Istvánnal kiértünk a szandai reptérre, már javában öltöztek be a csapattagok. Katonai ejtőernyős kiképzés is folyt, az ország több részéből – köztük Kecskemétről és Pápáról - érkezett katonák bekötött körkupolás ugrásokat (a bekötőkötél automatikusan nyitja az ernyőt) és magasabb képzettségi szintet igénylő, bekötött légcellás ejtőernyővel ugrásokat hajtottak végre Lázár Tibor százados vezényletével, aki tavaly decemberben hajtotta végre 2.000.-ik ugrását, szóval tudja miről beszél, amikor az újoncokat értékeli.
A fél ötös ébresztőnek köszönhetően kissé tompa voltam, de össze kellett kapnom magam, mert alighogy leraktam a táskámat, hirtelen felpörögtek az események. Alacsonyan áthúzva felettünk érkezett a Mi-8-as helikopter és az ejtőernyősök megkezdték a beszállást, egyenruhások, ugróruhások vegyesen. A többiek Lázár százados hangos biztatására készültek a következő felszállásra. Közben odasétáltunk a célhoz, amire a célbaugrás alkalmával érkeznek. Ez egy felfújható kör alakú matracszerűség, aminek a közpében egy szenzor található, ami jelzi, hogy a kör mértani középpontjától hány centire landoltak. Az érzékelő egy kijelzőtáblával van öszekötve, így látják a bírák az eredményt. A feladat nehézségét jól érzékelteti, hogy két centinél már csóválták a fejüket a cél mellett állók. Mindezt 1.000 méterről kiugorva. A célbaugró ruhájuk fekete és speciálisan célbaugráshoz varratták, szűkebb a formaugró öltözetnél. Az egyik cipő sarkán (ez kinek a bal, kinek a jobb lábát jelenti) egy tűske-szerű „sarkantyú” található, ezzel célozzák meg azt a bizonyos nulla pontot.
Íme egy videó arról, hog is néz ez ki a gyakorlatban:



Istvánt idézve:„Célbaugrásban vagyunk a legjobbak, erre specializálódtunk, erre áldozzuk a legtöbbet. Ez a klasszikus ág. Kevesen művelik, mivel az ugrások során ez nyújtja a legkevesebb élvezetett. Az egész világon a katonák a legjobbak, mivel civilben drága és ha már fizet érte, akkor nem célbázni akar hanem zuhanni.
Egyébként rajtunk kívül még nagyon sok kiváló ejtőernyős van mind nálunk, mind külföldön.”


Az alapok

István azt is elmesélte, hogy nincs kifejezett szezon eleji kvalifikáció, a válogatott tagjai évek óta ugyanazok, viszont emiatt nagyon összeszokottak. A hétköznapokon az MH 86. Szolnok Helikopter Bázis katonái, mint sportolók a Szolnoki Honvéd Ejtőernyős Sportegyesület néven futnak. Van két ifjúsági csapattag is, de állítólag nagyon nehéz sporttársakat toborozni a katonák között. A versenyzéshez szükséges fizikai kondició szintentartására mindenki nagyon ügyel, többnyire futnak, kerékpároznak, síelnek.


Stílusugró és formaugró készül

A világ és európabajnokságokon célbaugrás mellett (ebben a számban szerzik az érmek zömét) stílusugrás és 4 fős formaugrás számban is indulnak. Előbbi esetében a bemutatott 6 kötelező elem (például spirálok és hátraszaltók) minél tökéletesebb kivitelezését, gyorsaságát nézik a bírák. Mindezt 2200 m-ről zuhanás közben. Az ugrások végrehajtása azonos feltételek mellett történik és ha az elemek közben a test tengelye eltér az ideálistól akkor 5 fokonként 0,2 mp-et hozzáadnak az idejükhöz. A levegőben végrahajtott akrobatamutatványokat lentről filmezi a zsűri egy nagy objektíves kamerával, majd a rögzített felvétel alapján lassítva értékeli a számot. (Most vezetőjük, Dér László kamerázott és értékelt.)
Én már ott elakadnék, hogy fogalmam sem lenne milyen szögben közelítek a földhöz. Mert ennek mérésére nincs ám dzsémszbondos karórájuk! S hogy még fokozzák a dolgot, mármint a sebességet, mindehhez észtvesztő piros, lakkbőrre emlékeztető anyagból készült kezeslábasban ugranak. Engem részben az úszók cáparuhájára emlékeztetett, olyan nehezen préselték bele magukat, részben pedig azokra a bizonyos korhatáros jelmezekre. J És ezt nem közvetíti a tévé! Komolyan mondom nem értem…
A formaugrás 3000 méterről indul, 35 másodperc alatt négyfős alakzatokat kell felvenniük, ahányszor csak sikerül. Az elemeket egy 24-es listából sorsolják ki a bírák. A négy fős csoportnak van egy ötödik tagja is a kamerás. (Ő is velük ugrik.) Neki ugyanolyan fontos a szerepe, hiszen az általa zuhanás közben készített felvétel alapján pontozza a zsűri az ugrást. Ha elrontja a videót (pl. rossz szögből fimez és nem jól látható a csoport tagjainak mozgása), akkor nem tudják értékelni az ugrást. Itt égszínkék ruhát viselnek a szárán kis szárnyacskákkal, ami segíti a manőverezést szabadesés közben.


Eredmények

István elmondása szerint, magyar ejtőernyős versenyzők mindig is léteztek, de csak nagyon ritkán született győzelem. Szerinte az áttörést az jelentette, amikor 1994-ben egy franciaországi világkupán csapat aranyérmet szereztek. Utána valahogy mindenki elhitte, hogy egyéniben is sikeresek lehetnek és azóta folyamatosan jönnek az egyre kiemelkedőbb eredmények mind csapatban, mind egyéniben. Van vagy 60 kupájuk a vitrinben. Ahogy előtte állva a feliratokat böngésztem, beugrott egy jelenet: Indiana Jones az Utolsó keresztes lovag című filmben, amikor a sok díszes serleg között meg kell találnia a Szent Grált. Fakupa nem volt köztük, az biztos J

Amúgy az egyébként gyönyűrű helyszíneken megrendezett versenyeken (zöldellő hegyvonulatok és víz valahogy mindig van a háttérben) a leleményes szervezők különböző extrém elemekkel nehezítik a dolgukat. Volt, hogy tóra kellett landolniuk, volt hogy tengerpartra (helyette néha a tengerbe), Locarnóban éjszakai ugrás is volt. Az elbeszélések alapján azt vettem le, hogy akkor van a legnagyobb extremitás, amikor a Red Bull szponzorála az eseményt. Mondjuk nekik hivatalból is muszáj kalandosra tervezniük a versenyt, hiszen az extremitásra épül az imázsuk.


Egy kis ízelítő legkiemelkedőbb sikereikből:

Egyéni célbaugrásban

2005
-Világjátékok Németország-Duisburg a nem olimpiai sportágak olimpiáján I. hely:   Asztalos István 2006.
-CISM (katonai) VB Oroszország-Riazan 3. hely:   Bánszki Tamás
2008
-Ifjúsági világbajnok Szlovákia-Losonc:   Olenyik Roland -egyéni összetett világkupa győzelem:   Varga Tamás
2009
-III. Légi Világjátékok Olaszország-Torino 1. hely:     Asztalos István 2010.
-egyéni összetett világkupa győzelem:   Asztalos István -világkupa junior összetett 2. hely:   Olenyik Roland

Csapat célbaugrásban

2006.
-FAI VB Horvátország-Rijeka 2. hely
-CISM VB Oroszország-Riazan 2. hely.
2008.
-FAI VB Szlovákia-Losonc 8. hely
-Világkupa összetett 2. hely.
2009.
-CISM VB Szlovákia-Losonc  8. hely.
2010.
-Világkupa összetett győzelem
-CISM VB Svájc-Bousch 8. hely
-FAI VB Montenegro-Niksic 6. helyezés.


Szélcsatorna

A csapat nemrég az angliai Bedfordban járt, ahol egy szélcsatornában tökéletesítették formaugró tudásukat. (A létesítmény Európa legnagyobb beltéri ejtőernyős helyeként hirdeti magát.) A móka nem volt olcsó, de elmondásuk szerint az az összesen másfél óra nagyon értékes volt számukra. Legfőképpen azért, mert a szabadesés maximum 1 percig tart, és ha az edzésen elrontanak valamit, akkor szállhatnak fel újra-meg újra a helikopterrel, közben kijönnek a „ritmusból” és fogy a honvédségi kerozin. Itt viszont több percet is a levegőben tölthetnek egyszerre. Instruktorok segítették őket, mind fizikailag, mind tanácsokkal. De a válogatott tagjai is öreg rókák ám a szakmában, így maguktól is érezték, hogy mit kell finomítani a következő pár perces szakaszban.

Ezen a videón Bánszki Tamás ismerkedik a szélcsatorrnával instruktor segítségével:

http://www.freevlog.hu/video/32477.html

Ezeken pedig már mind a négyen gyakorolnak:
http://www.freevlog.hu/video/32478.html

http://www.freevlog.hu/video/32479.html


A videófelvételt nézve elsőre nem is tudtam, hogy egyáltalán hogyan mozdulnak arrébb. Azt észleltem, hogy kezükkel, lábukkal „evezve” változtatják a forgásuk irányát, de arra nem tudtam rájönni, hogy mitől mozognak le-föl. Elárulták: hasukat homorítva kerülhetnek feljebb a levegőben. Számomra meglepő volt egyébként, hogy a szélcsatorna hajtóműve nem alul helyezkedik el, hanem a függőleges csatorna tetején és igy gyakorlatilag felfelé szívja a levegőt. Hogy be ne szippantsa a lebegőket, azt egyrészt az ejtőernyősök feje felett található rács akadályozza meg, másrészt pedig a rendszert kezelők az erősségét is tudják állítani 20 és 4000 lóerő között. A „kút” aljára leesésüket pedig egy alsó rács gátolja. Ami a sebességet illeti, a fiúk szerint egy normál hason fekvő ember szabadasésben 185-190 km/órával zuhan, míg a szélcsatorna 290 km/órás ellenirányú sebességgel biztosítja lebegésüket. A többi válogatott egyébként rendszeresen edz itt, de hogy a magyaroknak mikor lesz erre megint pénzük, azt egyikük sem tudja.
Remélem, hogy a szélcsatornában szerzett tapasztalatoknak köszönhetően, idén még jobb eredményeket érnek el, ha ezt lehet egyáltalán még fokozniJ

A poszt elkészültéhez nyújtott segítsítségét köszönöm a következőknek: katonai ejtőernyős válogatott tagjai - külön kiemelve Asztalos Istvánt, a HM Sajtóirodáját, és az ÖHP-t.
Külön köszönet a profi légi felvételekért Bozóki Zsoltnak, a szélcsatornás videókért pedig Orsy Lászlónak.

Még több fotót itt találtok:
https://picasaweb.google.com/wingsandwheelshungary/KatonaiEjtoernyosok?authkey=Gv1sRgCKSQms2NvaOE0AE#



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése