Redbull hangár

Redbull hangár

2011. május 23., hétfő

Airshow at Dunakeszi

Text: Gabriella, photos and videos: Helen

We attended an airshow at Dunakeszi on Saturday. It has begun a little bit adventurously as we lost our way. Although I examined all the bus line and bus stop which go through Dunakeszi, together with the city’s Google map, we got off at the wrong place after all. According to the asked people, the airport was far away from there and we couldn’t get there with public transport. I travelled a lot inland and abroad too, but it has never happened to me before. So I had to call my colleague, Csaba who lives at Dunakeszi and take us to the venue, even though he was ill. Hereby we thank him again, that he rescued us from this impossible situation, thus we could get there by the beginning of the program.
There were many people in contempt of the swelter, which we rather tell about in photos and videos.

The military parachute team with Colonel Ruszin, György Mészárovics, and the coach, László Dér

More photos here:

2011. május 18., szerda

Magyar ejtőernyős siker Montenegróban

Szöveg: Gabriella, fotók: a csapattól

A magyar katonai válogatott újabb szép sikereket ért el a múlt héten Montenegróban megrendezett 23. Adria Ejtőernyős Kupán. Csapatban ezüstérmet szereztek, egyéniben pedig a dobogó második és harmadik fokára állhattak célbaugrásban, Orsy László és Asztalos István személyében. Csak a a két csapattal induló oroszok tudtak fölébük kerekedni.

Ha valaki még nem adta le adóbevallását és az 1% felajánlásával anyagilag támogatni szeretné a válogatottat kimagasló sporteredményeik elérésében, még megteheti. Nevük: Szolnoki Honvéd Ejtőernyős Sportegyesület, adószámuk: 18835395-1-16 (Ezzel kapcsolatban még több infót saját oldalukon találtok:


Hungarian paratrooper success in Montenegro

Text: Gabriella, photos: from the team

The Hungarian military team achieved another great success at the 23. Adriatic Parachuting World Cup, which was held in Monteneggro last week. They got the silver medal in team accuracy landing, while Laszló Orsy and István Asztalos were standing on the second and the third palce of the podium in solo. Only the Russians were better than them, but they participated with two teams in the contest.

2011. május 9., hétfő

The art of falling

Text, video and the ground photos: Gabriella

We would like to present a very successful Hungarian sport’s competitors to you in this blogpost. They are not only standing on the podium of international contests, but mostly edge ahead the other members of the field. They are the Hungarian military paratrooper team. It is unintelligible for me, that in spite of their continuous podium places, they have barely any media coverage. When the most famous tv channel broadcasts pub sports in live, I don’t know why don’t they report on the more spectacular Parachute World Cup Series. It increases the value of their results, that they have less possibilities to train compared with their foreign contestants and no sponsors support them. The Hungarian army provides the primary conditions (heli, kerosene, place, time for training and some money), but sometimes they cover the cost of their participation in the races abroad. It’s not a cheap sport.
We would like to report regularly about their results in the future and we plan to join them at some international race event. But first of all, we would like to acquaint you with them and their choosen sport. This is why I travelled to Szolnok recently, to follow their preparation to the season.

Cloudy beggining
When I started early morning from Budapest, contiguous clouds covered the sky. The weather forecast predicted changeable weather and 19 oC, but I hoped, that later in the morning clouds would disappeared and sun would shine. But we didn’t see the sun till the end of the training and it was quite chilly out there. Although the the cloud level was lower than it should have been to the jumping, the wind was blowing just slightly, so nothing endangered the program. By the time we arrived to the sport airfield beside the town, the team members were already dressing up. There was a training for soldiers too, who were from several parts of the country, Kecskemét and Pápa airbase among others. They were carring out bound round-canopy divings and higher qualification need bound aircell-canopy sky divings with captain Tibor Lázár’s coomand. He completed his 2.000th skydiving in last December, so he knows what he is talking about, when he comments the rookies performance.
I was a little bit dull thanks to the 4:30 wake up, but I had to compose myself, because I had hardly dropped down my beg, when everything speeded up. The Mi-8 heli was arriving with low passing through above us, the paratroopers in uniform and diving suit began to get into it, while the rest of them prepared to the next round with the loud urgeing of captain Lázár. In the meantime, we walked to the target cirlcle, which they use for accuracy landing. This is a rounded puffed mattress which has a sensor in its middle, showing how far they landed from the geometrical center of the circle. The sensor is attached with a digital display table, this show the result to the judges. It makes perceptible the task’s difficultness, that seeing 2 centimetres margin, the trainer shaked his head. And they jumped out on 1.000 metres! The accuracy landing suit is black, specially tailored to this, tighter than the formation skydiving overall. One of the shoes (it can be the right or the left too) has a thorn-like spur on its heel, they use it the touch the 0 point of the target.

This video presents how it is in practice:

Citing Istvan: „ We are the best at accuracy landing, we specialized on that, and we spent the most efforts on that. This is the classic branch. Just a few do it, as this kind of sky diving provides the least enjoyment. Soldiers are the best at accuracy landing as parachuting is expensive and if someone pays for it, he/she wants to fall and not looking for the target on the ground. Otherwise there are many good paratroopers in Hunagary and abroad too.”

Istvan also told me, that there’s no particular qualification before the season, the team members have been the same for years and because os it, the group’s ensemble is very good. They serve at the MH 86. Szolnok Helicopter Base on average weekdays and as sportsmen they belong to the Szolnok Parachuting Sport Association. They have two juvenile team members momently, but usually it’s hard to recruit new members among soldiers. Every of them take care of preserving the neccesary phisycal conditions to parachuting with running, cycling and skiing.

The style and the formation sky divers are preparing

They entry the world and European championships in stlyle and four members formation skydiving beside accuracy landing. As for the first one, the judges valuate the most perfect carry out and fastness of the 6 compulsory elements (spirals and somersaults for exemple). This is performed during falling from 2.200 metres. All the divings are carried our with same conditions and if the body’s axis differs from 5 degrees from the ideal, an extra 0,2 second is added to the competitor’s time. The jury shoots these acrobatics feats in the air with a camera and giving the points after watching the slowed down recorded film. (This time László Dér, their leader commented their performance.)
This could be interesting to style skydiver to estimate his body’s angle, because there’s no James bond-like wristlet watch for it. T increase the production level, or actually the speed, they jump in a patent leather-like, red overall. It reminded me to the suit of the professional swimmers as it is very-very tight, so it’s difficult to dress up into it, but also similar to that special custumes only for adults. And tv channels don’t broadcast it. I really dont understand it…
The formation sky diving starts from 3.000 metres and they have to form 4 members figures during 35 seconds as many time as they can. These figures are drew from a 24 part list by the judges. The formation team has a fifth member, the cameraman. (He jumps together with them.) His role is also very important as the jury is judging the the performance by the video which is taken by him. If he worsen the footage (for example he takes it from a wrong angle and the formation members’ movements are not visable well), then the jury cannot value the production. They wear a comfortable blue suit for this with some winglet on its legs, which helps manouvering during freefall.

As István told me, Hungarian competitors in parachuting have always been, but they won very rarely. He thinks, that the breaktrough was when they got a gold medal as a team in a world cup round in 1994 in France. After this, everybody believed that they can be successful and from then, the even better results come in solo and in team too. They have around 60 trophies in their show-case. As I was standing in front of it, reading the labels on them, a scene has came up to my mind from the Indiana Jones movie, the Last crusader, when Harrison Ford have to find the Saint Grail among the many decorative cups. There wasn’t a wooden cup on these shelves, that’s for sure :-)
Otherwise, at the international competitions which are always held at picturesque venues (green mountains and a lake are always in the background somehow) and the inventive organizers make their tasks more challenging. It happaned, that they had to land onto a lake or a beach (or sometimes into the sea instead of it) and there was a night sky diving in Locarno. Listening to the stories, it seemed to me, that usually that the most extreme conditions are when Red Bull sponsors the event. I guees this company has to plan the race adventurous as their image is based on extremity.

Some foretaste from their reults

Solo accuracy landing

- Parachuting World Games, Germany-Duisburg Olympics of not olimpic games 1st place:   István Asztalos
-CISM (World Military Parachuting Championship) Russia-Riazan place: Tamás Bánszki
-Junior world champion Slovakia-Losonc:Roland Olenyik - individual all results World Cup victory: Tamás Varga
-III. Air World Games Italy-Torino 1st place: István Asztalos
-individual all results World Cup victory: István Asztalos,  World Cup junior all results 2nd palce: Roland Olenyik

Team accuracy landing

-FAI worl championship Croatia-Rijeka 2nd place
-CISM world championship Russia-Riazan 2nd place
-FAI world championship Slovakia-Losonc 8th place
-Worls Cup all results 2nd place
-CISM worls championship Slovakia-Losonc 8th place
-World Cup all results victory
-CISM world championship Switzerland-Bousch 8th place
-FAI worls championship Montenegro-Niksic 6th place

Wind tunnel

The team was in Bedford (Great-Britain) recently, where they made their formation sky diving skills perfect in a wind tunnel. (The place advertises itself as Europe biggest indoor skydiving facility.) The fun wasn’t cheap, but as they said, that one and a half hour was very valuable for them. Mostly because freefall lasts maximum a minute and if they worsen something in training, they have to take off with the heli again and again, they get out of the rhythm and the army’s kerosine starts to runs out. But here, they can spend more minutes in the air. Instructors helpd them physically and with advices. But the members of the team are also old foxes on this field, so they felt what they need to make better in the next round.

In this video, Tamás Bánszki familiarizes himself with the the wind tunnel with the support of the local trainer:

All the four members are paracticing already in these films:

Watching the videos, I didn’t know how can they move to a direction. I recognized, that they are ’rowing’ with their hands and legs and thus they change their spins directions, but I couldn’t imagine how can they move up and down. They revealed it to me: drawing back the shoulders. It was surprising to me, that the wind tunnel’s engine is not under, but the top of  the chimney, so not blowing, but drawing in the air. To avoid to sniff in the paratroopers, there is a frame above them and the system operators can change the speed between 20 and 4000 horsepower. There is another frame under them, which prohibits falling down into the ’fount’. As for the speed, the boys told me, that a man laying on his belly in freefalling, falls with 185/190 km/h, while in the winf tunnel 290 km/h airflow provides their levitation. Other national teams regularly train here, but nobody knows when can the Hungarians repeat this experience. It’s a question of money.

I hope, that thanks to the useful experiences in the wind tunnel, they will achieve even betetr result this year, if it is possible at all to increase it. :-)

I thank the help of the following organizations and persons: members of the Hungarian military parachuting team - separately emphasized István Asztalos, the Hungarian Defense Ministry’s Press Office, Hungarian Joint Forces Command.

An extra thank you to Zsolt Bozóki for the professional air photos and László Orsy for the wind tunnel videos.

More photos here:

A zuhanás művészete

Szöveg, videó és a földön készült képek: Gabriella

Mai posztunkban egy olyan magyar sikersportág versenyzőit szeretném bemutatni nektek, akik a nemzetközi megmérettetéseken nem csak hogy ott állnak a dobogón, de többnyire maguk mögé utasítják a mezőny más országbeli tagjait. Ők a katonai ejtőenyős válogatott. Számomra érthetetlen, hogy folyamatos dobogós helyezéseik ellenére alig van médiamegjelenésük. Amikor a leghíresebb sportadó kocsmasportokat közvetít élőben, nem tudom, hogy miért nem lehet az azoknál jóval látványosabb ejtőernyős világkupákról is tudósítani. Eredményeik értékét emeli, hogy külföldi sporttársaikhoz képest sokkal kevesebb edzési lehetőségük van és szponzorok sem támogatják őket. A Magyar Honvédség teremti meg számukra az alapfeltételeket (helikopter, kerozin, hely, idő a gyakorlásra, és valamennyi pénz), de sokszor maguk biztosítják a határon túli vendégszerepléseik költségét. Nem a legolcsóbb sportág.
A jövőben szeretnénk rendszeresen hírt adni eredményeikről és tervezzük, hogy egy-két világkupára is elkísérjük őket. Először viszont szeretnénk megismertetni veletek csapatukat és válaszott sportágukat. Ez okból nemrég elutaztam hozzájuk Szolnokra, hogy egyik edzésükön figyelhessem meg felkészülésüket a versenyszezonra.

Borongós kezdet

Mikor kora reggel elindultam Budapestről, még összefüggő felhőzet borította az eget. Az időjárás előrejelzés változékony időt és 19 fokot ígért, de bíztam benne, hogy ez azt jelenti, hogy a délelőtt folyamán majd csak eltűnnek a felhők és kisüt a nap. Ehhez képest az edzés végéig nem láttuk a napot és eléggé hűvös volt. S bár alacsonyabb volt a felhőalap, mint az az ugráshoz a legideálisabb lett volna, a szél csak alig fújt, így a tréning megtartását nem veszélyeztette semmi. Mire edzőjükkel Asztalos Istvánnal kiértünk a szandai reptérre, már javában öltöztek be a csapattagok. Katonai ejtőernyős kiképzés is folyt, az ország több részéből – köztük Kecskemétről és Pápáról - érkezett katonák bekötött körkupolás ugrásokat (a bekötőkötél automatikusan nyitja az ernyőt) és magasabb képzettségi szintet igénylő, bekötött légcellás ejtőernyővel ugrásokat hajtottak végre Lázár Tibor százados vezényletével, aki tavaly decemberben hajtotta végre 2.000.-ik ugrását, szóval tudja miről beszél, amikor az újoncokat értékeli.
A fél ötös ébresztőnek köszönhetően kissé tompa voltam, de össze kellett kapnom magam, mert alighogy leraktam a táskámat, hirtelen felpörögtek az események. Alacsonyan áthúzva felettünk érkezett a Mi-8-as helikopter és az ejtőernyősök megkezdték a beszállást, egyenruhások, ugróruhások vegyesen. A többiek Lázár százados hangos biztatására készültek a következő felszállásra. Közben odasétáltunk a célhoz, amire a célbaugrás alkalmával érkeznek. Ez egy felfújható kör alakú matracszerűség, aminek a közpében egy szenzor található, ami jelzi, hogy a kör mértani középpontjától hány centire landoltak. Az érzékelő egy kijelzőtáblával van öszekötve, így látják a bírák az eredményt. A feladat nehézségét jól érzékelteti, hogy két centinél már csóválták a fejüket a cél mellett állók. Mindezt 1.000 méterről kiugorva. A célbaugró ruhájuk fekete és speciálisan célbaugráshoz varratták, szűkebb a formaugró öltözetnél. Az egyik cipő sarkán (ez kinek a bal, kinek a jobb lábát jelenti) egy tűske-szerű „sarkantyú” található, ezzel célozzák meg azt a bizonyos nulla pontot.
Íme egy videó arról, hog is néz ez ki a gyakorlatban:

Istvánt idézve:„Célbaugrásban vagyunk a legjobbak, erre specializálódtunk, erre áldozzuk a legtöbbet. Ez a klasszikus ág. Kevesen művelik, mivel az ugrások során ez nyújtja a legkevesebb élvezetett. Az egész világon a katonák a legjobbak, mivel civilben drága és ha már fizet érte, akkor nem célbázni akar hanem zuhanni.
Egyébként rajtunk kívül még nagyon sok kiváló ejtőernyős van mind nálunk, mind külföldön.”

Az alapok

István azt is elmesélte, hogy nincs kifejezett szezon eleji kvalifikáció, a válogatott tagjai évek óta ugyanazok, viszont emiatt nagyon összeszokottak. A hétköznapokon az MH 86. Szolnok Helikopter Bázis katonái, mint sportolók a Szolnoki Honvéd Ejtőernyős Sportegyesület néven futnak. Van két ifjúsági csapattag is, de állítólag nagyon nehéz sporttársakat toborozni a katonák között. A versenyzéshez szükséges fizikai kondició szintentartására mindenki nagyon ügyel, többnyire futnak, kerékpároznak, síelnek.

Stílusugró és formaugró készül

A világ és európabajnokságokon célbaugrás mellett (ebben a számban szerzik az érmek zömét) stílusugrás és 4 fős formaugrás számban is indulnak. Előbbi esetében a bemutatott 6 kötelező elem (például spirálok és hátraszaltók) minél tökéletesebb kivitelezését, gyorsaságát nézik a bírák. Mindezt 2200 m-ről zuhanás közben. Az ugrások végrehajtása azonos feltételek mellett történik és ha az elemek közben a test tengelye eltér az ideálistól akkor 5 fokonként 0,2 mp-et hozzáadnak az idejükhöz. A levegőben végrahajtott akrobatamutatványokat lentről filmezi a zsűri egy nagy objektíves kamerával, majd a rögzített felvétel alapján lassítva értékeli a számot. (Most vezetőjük, Dér László kamerázott és értékelt.)
Én már ott elakadnék, hogy fogalmam sem lenne milyen szögben közelítek a földhöz. Mert ennek mérésére nincs ám dzsémszbondos karórájuk! S hogy még fokozzák a dolgot, mármint a sebességet, mindehhez észtvesztő piros, lakkbőrre emlékeztető anyagból készült kezeslábasban ugranak. Engem részben az úszók cáparuhájára emlékeztetett, olyan nehezen préselték bele magukat, részben pedig azokra a bizonyos korhatáros jelmezekre. J És ezt nem közvetíti a tévé! Komolyan mondom nem értem…
A formaugrás 3000 méterről indul, 35 másodperc alatt négyfős alakzatokat kell felvenniük, ahányszor csak sikerül. Az elemeket egy 24-es listából sorsolják ki a bírák. A négy fős csoportnak van egy ötödik tagja is a kamerás. (Ő is velük ugrik.) Neki ugyanolyan fontos a szerepe, hiszen az általa zuhanás közben készített felvétel alapján pontozza a zsűri az ugrást. Ha elrontja a videót (pl. rossz szögből fimez és nem jól látható a csoport tagjainak mozgása), akkor nem tudják értékelni az ugrást. Itt égszínkék ruhát viselnek a szárán kis szárnyacskákkal, ami segíti a manőverezést szabadesés közben.


István elmondása szerint, magyar ejtőernyős versenyzők mindig is léteztek, de csak nagyon ritkán született győzelem. Szerinte az áttörést az jelentette, amikor 1994-ben egy franciaországi világkupán csapat aranyérmet szereztek. Utána valahogy mindenki elhitte, hogy egyéniben is sikeresek lehetnek és azóta folyamatosan jönnek az egyre kiemelkedőbb eredmények mind csapatban, mind egyéniben. Van vagy 60 kupájuk a vitrinben. Ahogy előtte állva a feliratokat böngésztem, beugrott egy jelenet: Indiana Jones az Utolsó keresztes lovag című filmben, amikor a sok díszes serleg között meg kell találnia a Szent Grált. Fakupa nem volt köztük, az biztos J

Amúgy az egyébként gyönyűrű helyszíneken megrendezett versenyeken (zöldellő hegyvonulatok és víz valahogy mindig van a háttérben) a leleményes szervezők különböző extrém elemekkel nehezítik a dolgukat. Volt, hogy tóra kellett landolniuk, volt hogy tengerpartra (helyette néha a tengerbe), Locarnóban éjszakai ugrás is volt. Az elbeszélések alapján azt vettem le, hogy akkor van a legnagyobb extremitás, amikor a Red Bull szponzorála az eseményt. Mondjuk nekik hivatalból is muszáj kalandosra tervezniük a versenyt, hiszen az extremitásra épül az imázsuk.

Egy kis ízelítő legkiemelkedőbb sikereikből:

Egyéni célbaugrásban

-Világjátékok Németország-Duisburg a nem olimpiai sportágak olimpiáján I. hely:   Asztalos István 2006.
-CISM (katonai) VB Oroszország-Riazan 3. hely:   Bánszki Tamás
-Ifjúsági világbajnok Szlovákia-Losonc:   Olenyik Roland -egyéni összetett világkupa győzelem:   Varga Tamás
-III. Légi Világjátékok Olaszország-Torino 1. hely:     Asztalos István 2010.
-egyéni összetett világkupa győzelem:   Asztalos István -világkupa junior összetett 2. hely:   Olenyik Roland

Csapat célbaugrásban

-FAI VB Horvátország-Rijeka 2. hely
-CISM VB Oroszország-Riazan 2. hely.
-FAI VB Szlovákia-Losonc 8. hely
-Világkupa összetett 2. hely.
-CISM VB Szlovákia-Losonc  8. hely.
-Világkupa összetett győzelem
-CISM VB Svájc-Bousch 8. hely
-FAI VB Montenegro-Niksic 6. helyezés.


A csapat nemrég az angliai Bedfordban járt, ahol egy szélcsatornában tökéletesítették formaugró tudásukat. (A létesítmény Európa legnagyobb beltéri ejtőernyős helyeként hirdeti magát.) A móka nem volt olcsó, de elmondásuk szerint az az összesen másfél óra nagyon értékes volt számukra. Legfőképpen azért, mert a szabadesés maximum 1 percig tart, és ha az edzésen elrontanak valamit, akkor szállhatnak fel újra-meg újra a helikopterrel, közben kijönnek a „ritmusból” és fogy a honvédségi kerozin. Itt viszont több percet is a levegőben tölthetnek egyszerre. Instruktorok segítették őket, mind fizikailag, mind tanácsokkal. De a válogatott tagjai is öreg rókák ám a szakmában, így maguktól is érezték, hogy mit kell finomítani a következő pár perces szakaszban.

Ezen a videón Bánszki Tamás ismerkedik a szélcsatorrnával instruktor segítségével:

Ezeken pedig már mind a négyen gyakorolnak:

A videófelvételt nézve elsőre nem is tudtam, hogy egyáltalán hogyan mozdulnak arrébb. Azt észleltem, hogy kezükkel, lábukkal „evezve” változtatják a forgásuk irányát, de arra nem tudtam rájönni, hogy mitől mozognak le-föl. Elárulták: hasukat homorítva kerülhetnek feljebb a levegőben. Számomra meglepő volt egyébként, hogy a szélcsatorna hajtóműve nem alul helyezkedik el, hanem a függőleges csatorna tetején és igy gyakorlatilag felfelé szívja a levegőt. Hogy be ne szippantsa a lebegőket, azt egyrészt az ejtőernyősök feje felett található rács akadályozza meg, másrészt pedig a rendszert kezelők az erősségét is tudják állítani 20 és 4000 lóerő között. A „kút” aljára leesésüket pedig egy alsó rács gátolja. Ami a sebességet illeti, a fiúk szerint egy normál hason fekvő ember szabadasésben 185-190 km/órával zuhan, míg a szélcsatorna 290 km/órás ellenirányú sebességgel biztosítja lebegésüket. A többi válogatott egyébként rendszeresen edz itt, de hogy a magyaroknak mikor lesz erre megint pénzük, azt egyikük sem tudja.
Remélem, hogy a szélcsatornában szerzett tapasztalatoknak köszönhetően, idén még jobb eredményeket érnek el, ha ezt lehet egyáltalán még fokozniJ

A poszt elkészültéhez nyújtott segítsítségét köszönöm a következőknek: katonai ejtőernyős válogatott tagjai - külön kiemelve Asztalos Istvánt, a HM Sajtóirodáját, és az ÖHP-t.
Külön köszönet a profi légi felvételekért Bozóki Zsoltnak, a szélcsatornás videókért pedig Orsy Lászlónak.

Még több fotót itt találtok: