Redbull hangár

Redbull hangár

2011. április 5., kedd

Átlagon felül - Interjú Fekete Róberttel, a Kecskeméti Repülőnap egyik főszervezőjével

Nemrégiben ígértem nektek, hogy készítek egy interjút Fekete Robival annak kapcsán, hogy a nemzetközi szakmai szövetség a tavalyi Kecskemét Airshow-t választotta 2010 legjobb repülőnapjának. (Lásd ez előtti posztomat.)

Az interjúalany

Robi - vagyis Fekete Róbert (2010 óta nyugállományú) őrnagy - már a kezdetektől koordinálja a szervezést. Többéves barátságunk az azonos kommunikációs szakmai elveken alapul és akkor kezdődött, amikor a kecskeméti bázison jártam az első öt Gripen pilótával készítendő interjú miatt. Nagyon kedvesen, sőt, lelkesen fogadta a magazin stábját, mint a bázis kommunikációs részlegének vezetője és mindenben igyekezett a kedvünkben járni. Azonnal látszott, hogy igencsak szereti a munkáját és maximalista annak elvégzésében, ami engem nagyon megfogott. Később is tartottuk a kapcsolatot, és egyszercsak az az extrém ötletem támadt, hogy civil önkéntesként szívesen megnézném, amikor a repülőnap lebonyolítását menedzseli. Tudtam, hogy nem lesz egyszerű elintézni, mert civil eleve nem nagyon kószálhat kerítésen belül, de ő támogatta az ötletemet és ezért is kaphattam meg a szükséges engedélyeket. Hogy mennyire voltam valóban a hasznukra, azt tőle kellene megkérdezni, de ez alatt a pár nap alatt sokat tanultam és felejthetetlen élmény volt az esemény sűrűjében lenni.
Az interjúadásra sem sokáig kellett kérlelni és külön köszönet illeti, hogy nem zárkózott el a Facebook-chat e célra való használatától, pedig így neki is sokat kellett gépelni. De ez hatékonyabb volt, mint időpontot taláni egy személyes találkozóra, ugyanis még mindig gyorsan változtat helyet. :-) Íme hát a beszélgetésünk.


Gabi: Szerintem kezdjünk a biográfiával. Mesélted, hogy vadászpilótaként kezdted a légierőnél. Hány évet repültél és milyen típusokon?


Robi: 1986 novemberében avattak fel hadnaggyá. A főiskolás évekkel együtt öt évet repültem L-39 Albatrosz és MiG-21 típusokon, összesen mintegy 300 óra repült idővel rendelkezem. Sajnos egészségügyi okok miatt 1989-ben be kellett fejeznem a repülést.


G: Utána egyenesen következett a kommunikációs tiszti beosztás? Egyáltalán miért pont errefelé történt a pályamódosításod?


R: Nem, messze nem egyenesen ... A letiltást követően felkerültem az ezredtörzsbe, ahol különböző beosztásokban teljesítettem szolgálatot. Többek között voltam újonc szakasz- és századparancsnok - akkor még létezett a sorkatonai szolgálat. A NATO csatlakozás után NATO TACEVAL (= NATO harcászati felmérés) ellenőr lettem. Azután kezdődött el igazából a kommunikációs "pályafutásom" - már ha lehet annak nevezni -, hogy Pető dandártábornok lett a bázis parancsnoka. Keresett maga mellé egy olyan embert, mint aki nyugaton "jár" egy repülőbázis parancsnokának. Ennek kezdete 2005-re tehető. Az első időszakban az eredeti beosztásommal párhuzamosan, majd később mint kommunikációs részlegvezető dolgoztam.


G: Nahát, én azt hittem, hogy már legalább 10 éve vagy/voltál a bázis kommunikációs vezetője. Valahogy az volt az érzésem, hogy mintha mindig is ezt csináltad volna. A repülőnap koordinálásában mikor vettél részt először?


R: Ha repülőnapnak nevezhető, akkor 1990-ben. Ekkor még csak néhány amerikai és szovjet gép volt jelen a magyarokon kívül.


G: És mi volt a feladatod? Milyen emlékeid vannak róla?


R: Igazából a szervezés nagy részét ketten végeztük: támogatók felkutatása, felterjesztések elkészítése, program összeállítása, stb. Akkor még írógéppel írtunk mindent, pauszra tussal rajzoltam meg az elhelyezési vázlatokat.


G: Nem bántott, hogy pilótaként pont lecsúsztál a repülőnapos korszak kezdetéről? És egyébként ki volt a szervezőtársad?


R: A szervezőtársam is egy volt pilóta volt, akkor már ő is a törzsben dolgozott, Thuróczy István - ha jól emlékszem.
Nem, nem zavart, akkor még nem igazán volt az a repülőnapos korszak. Nem voltak bemutató pilóta vágyaim. Voltak nálam jobbak, akiktől nem volt szégyen tanulni és akkor még "nagyon fiatal" voltam.


G: Értem. Gondolom az viszont mindenképpen előny volt, hogy expilótaként tudtátok az érkező gépek és emberek igényeit. Amikor '91-ben átvitték Taszárra az eseményt, ott is te szervezted?


R: Nem, a két Taszári rendezvényen "csak" mint látogató vettem részt. Jeggyel, mint bárki más.


G: Furcsa lehetett. Miért volt utána 5 év szünet?


R: Erre nem tudok válaszolni ...


G: Milyen szempontok alapján építettétek fel az első kecskeméti repülőnapok struktúráját? Ki tudtatok utazni külföldi repülőnapokat tanulmányozni?


R: Teljesen saját kútfőből építkeztünk, talán igazából még struktúráról sem beszélhettünk a kezdetekben. Én 1 repülőnapra jutottam ki, de sajnos ott sem láttam (láthattam) bele a szervezés rejtelmeibe, és mint később kiderültek dolgok, a számunkra "példa" AIR TATTOO-k teljesen más alapokon nyugszanak, teljesen máshogy épülnek fel.


G: Egy gondolat erejéig visszatérve az előző válaszodra: még most is jelentős különbség(ek)et látsz a külföldi katonai repnapok és a magyar között? Ha igen, ez miben nyilvánul meg? (Lehet pozitív és negatív dolog is.)


R: Én azt hiszem, eltűntek a kontrasztok. minden tekintetben felvettük velük a versenyt - program, szervezettség, kísérő programok, stb. Sőt, azt hiszem több tekintetben meg is előztük őket.


G: A díj is ezt bizonyítja. És a meghívandók listáját, a bemutatók sorrendjét mi alapján határoztátok meg?


R: Jó kérdés ... Igazából igyekeztünk a látványosságra törekedni, illetve a kölcsönösségre. A bemutatók sorrendjét igyekeztünk úgy összeállítani, hogy erős és még erősebb részek kövessék egymást. A reggeli órák a felvezető programot adták - elsősorban magyar résztvevőknek biztosítottunk lehetőséget, hogy közönség előtt bemutatkozhassanak, majd a megnyitó után a "nagyobb vasaké", helikoptereké, kötelékeké volt a légtér.

Szu-27 a tavalyi repnapon


G: A meghívottak kapcsán: néhány civil ismerősőm is mondta, hogy a 90-es végek végén voltak igazán ritka szereplők a repnapon, mert akkor minden gyártó igyekezett magát képviseltetni a csúcstípusaival a vadászgépbeszerzési tenderünk miatt. Te ezt hogy látod, tényleg nem kellett akkoriban könyörögni a meghívottaknak, hogy jöjjenek?


R: Vannak akiknek nem kellett, vannak akiknek viszont hiába könyörögtünk ...
A fórumokon időnként sok kritika ért bennünket, hogy ez sem jött el, az sem jött el, viszont azt csak mi tudjuk, hogy mennyit dolgoztunk azon, hogy azok akik végül egy-egy évben eljöttek, tényleg itt legyenek. Sajnos, természetesen bennünket is értek csalódások.


G: Tudsz mondani konkrétumot akiért nagyon küzdöttetek?


R: Korábban is nagyon szerettük volna pl. az orosz Szu-27-est Anatolij Kvocsurral (MiG és Szuhoj bemutató és berepülő pilóta, egy élő legenda – Gabi) Kecskemétre csábítani, nagyon előrehaladott megbeszéléseket folytattunk telefonon és e-mailben, sajnos végül nem kapták meg az engedélyeket.


G: De tavaly szerencsére jött végül ukrán Szu-27.


R: Igen, ami számunkra egy felejthetetlen élményt jelentett - az, hogy sikerült elhozni.
Egyébként nagyon szerettünk volna amerikai köteléket Kecskemétre csábítani, azonban sajnos ők soha nem abban az évben voltak Európában, amikor nálunk repülőnap volt ... sőt két évvel ezelőtt még magyar érdekeltsége is lett volna, hiszen a Blue Angels egyik mechanikusa egy magyar származású hölgy volt - Takács Éva.




A Frecce Tricolori olasz műrepülő kötelék
 

G: És a Red Arrows? Úgy rémlik, ők is többször rajta voltak a listátokon és mindig elég sokat „turnéznak” Európa-szerte.


R: Próbálkoztunk, nem jött össze. Ebben az igazi ok - és nem csak a Red Arrowssal kapcsolatban - talán az, hogy a kötelékeket több mint egy évvel korábban le kell "kötni".




A Breitling Team kötelék két nagyon mosolygós tagja, bizonyítékként a barátságos pilótákra :-)
 

G: Legyen egy bulvár kérdés is: vannak-e sztárallűrjei a bemutató pilótáknak? Volt-e valaha nagyon extra kérésük a szervezők felé?


R: Nem találkoztam ilyennel. Közvetlenek, barátságosak.


G: Igen, ezt én is megerősíthetem. Gondolom a sok év alatt kötöttél barátságokat is.


R: Barátságokról nem igazán lehet beszélni, bár mindig jó érzéssel töltött el, hogy a visszatérők megismertek, tudták ki vagyok, pedig többükkel személyesen nem is találkoztam.


G: A kecskeméti repülőnap többnyire kétévente van. Mikor kezditek a következő szervezését és mi a menete? Hány ember vesz részt a szervezésben, koordinálásban? Állandóak a szervezésben résztvevői emberek?


R: A következő kecskeméti repülőnap szervezéséről nem igazán tudok mit mondani. Nyugdíjasként kis esélyt látok arra, hogy részt fogok venni benne, hacsak nem úgy, mint anno Taszáron ... 


G: Ja, persze, tavaly is ezt mondtad. :-) Na de akkor vonatkoztassuk a kérdést a közelmúltra.


R: Általában egy évvel előtte kezdtük el, a közvetlen kapcsolatfelvételekkel. Volt egy kis csapatom, akikkel már évek óta együtt dolgoztunk, már szinte egymás gondolatát is ismertük.


G: Amikor én 2008-ban civil önkéntesként dolgozhattam a repülőnapon, csak a kondenzcsíkot észleltem személyedből, amit gyors helyváltoztatásod eredményezett. :-) Ha jól rémlik, a mobilodhoz két akksit is tartottál bent, az egyik mindig töltőn volt. Ami nem volt rossz ötlet, hiszen a telefon állandóan a füleden volt és intézkedtél. Aludnod sikerül egyáltalán a repülőnap hetében?



Robi (jobbra) nagyon dolgozik


R: Sikerül, de nem sokat. Az utolsó három nap 72 órájából úgy max.10-12 órát ... 3-4 órát éjszakánként, de volt olyan is, hogy egy zuhanyzásra és friss ruháért ugrottam csak haza, majd mentem vissza.
Az egyik energia ital - a repnapot többször támogatta - és a kávé csodákra képes. Sőt, volt amikor koffein injekciót is ittam.


G: Hogy lehet koffein injekciót inni ?! :-)


R: Nem értem a kérdést. Beletöltöttem egy pohár üdítőbe és megittam ... :-)

Brüsszelben a díjátadón Vida Károllyal

G: Számodra mint jelent a díj, amit nemrég vehettetek át Brüsszelben?


R: A díj több mint 10 év "megkoronázása", de mint azt Brüsszelben is elmondtam, ez a díj nem nekem szól, hanem mindazoknak - katonáknak, civileknek - akik a munkájukkal hozzájárultak.


G: Mit tartasz az elmúlt több mint 10 év legnagyobb sikerének/eredményének? Neked személy szerint mit adott ez az időszak? Fel tudsz idézni egy olyan momentumot, jelenetet, ami még most is megmelengeti a szíved, ha felidézed?


R: Siker és eredmény, hogy repülőesemény nélkül zajlottak le a kecskeméti repülőnapok. Kétségtelenül hatalmas elismerés a díj, és a barátságra visszatérve az is hatalmas élmény, hogy a holland kollégát, akivel tizenéve levelezünk, beszélünk telefonon, személyesen is megismerhettem és egy életre szóló barátság alakult ki közöttünk.


G: Na ugye hogy ugye!


R: És nagyon szerettem azokat az estéket is, amikor az akkori parancsnokkal a nap végén leültünk és egy-két pohár bor mellett megbeszéltük a dolgokat, amit mögöttünk hagytunk és ami előttünk állt.


G: Mostanság mit csinálsz nyugdíjasként és amikor nem a repülőnappal kapcsolatban sürgölődsz?


R: Élem a nyugdíjasok mindennapi életét. Nem dolgozom – ez így nem teljesen igaz, hiszen fordítgatok két honlapra – igyekszem minél több időt a családdal, leginkább a kisebbik fiammal tölteni.


G: Most, hogy már nem kell bejárnod dolgozni, jöhetnél velünk európai repülőnapokra és segíthetnél objektív értékelést írni rólunk. Sörrel, bocsánat jégrémmel a kézben sétálgatva is megtapasztalhatnál egy ilyen típusú rendezvényt :-)


R: Nem rajongok a jégkrémért :-) Igen, mehetnék…de mint azt Montecuccoli a háborúval kapcsoaltban mondta, ehehz is három dolog kell igazán: pénz, pénz, pénz…és hát tudod, a pénz a legkevesebb. De félretéve a tréfát, szívesen megnézném az osztrák, a holland és a belga repnapokat, és talán egyszer meg is tudom valósítani ezt a tervemet.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése