Redbull hangár

Redbull hangár

2011. április 22., péntek

Két úr az űrből

Szöveg és fotók: Gabriella

Április 20-án délután kettőkor két barátságos középkorú úr érkezett a Zrínyi Miklós Egyetem előadótermébe, a Biztonságpolitikai Szakkolégium szervezésében: Farkas Bertalan máig egyetlen asztronautánk és egykori társa űrutazása során, Valerij Kubaszov. Gagarin űrrepülésének 50. évfordulója alkalmából (amelyről mi is megemlékeztünk múlt héten) tartottak előadást az űrrepülés múltjáról, jelenéről, jövőjéről.

Kíváncsi voltam, hogy a vajon megtalálják-e a közös hullámhosszt a termet megtöltő, terepszínű gyakorlóruhás, kb 22 éves átlagéletkorú hallgatósággal, de végén határozottan úgy éreztem, hogy nem volt szakadék a generációk között. Ennek legfőbb bizonyítéka, hogy sikerült jónéhányszor megnevettetni a hallgatókat történeteikkel.

Farkas Bertalan a Gagarin űrrepülésének napján megjelent napilapot mutatja


Először Valerij Kubaszov mesélt az űrkutatás hajnaláról, a szovjet-amerikai versengésről, amelyben az előbbiek érték el a nagy áttörést, hiszen ők jutattak először embert az világűrbe. Majd saját karrierjének kezdetét is felelevenítve elmesélte, hogy először tervezőmérnökként dolgozott Koroljov (mérnök, a szovjet űrkutatás atyja) intézetében, amikor a Vosztok-1, Gagarin űrhajója még csak összeszerelés alatt állt. Koroljov biztatta mérnökeit, hogy jelentkezzenek űrhajósnak, Kubaszov kedvet is kapott hozzá, s miután megfelelt a magas kritériumoknak, be is választották a programba. Ami igazán érdekes, hogy két űrrepülés és az azokra való felkészülés között tovább dologozott a tervezőintézetben, korábbi munkáját végezve. Gagarint személyesen ismerte, sőt együtt készültek tervezett közös űrutazásukra. Azonban amikor 67-ben Komarov életét vesztette egy űrutazás során, Gagarint letiltották az űrrepülésről, mert szerették volna épségben megőrizni első űrhajósukat. Ez sajnos így sem sikerült, mert a szovjetek nemzeti büszkesége 34 évesen meghalt egy vadászgép balesetben. Kubaszov egyszerű és nagyon jóindulatú emberként jellemezte neves elődjét.
Farkas Bertalannal közös űrrepülésükkel kapcsolatban azt emelte ki, hogy bajszos útitársa mindig Magyarországot szerette volna nézni a világűrből, ám mivel hazánk fölé mindig csak éjszaka értek, sokszor virrasztottak, hogy lássák. Nagy nevetést váltott ki a hallgatóságból, amikor arra emlékezett vissza, hogy az űrállomás porszívóján lovagoltak. Elbeszéléséből kiderült ugyanis, hogy ott is kellett takarítani néha és amikor bekapcsolták ezt az eszközt, annak levegő áramlott ki a hátulján, és tolta magát előre, ez adta az ötletet a rodeóra. A közönség soraiból egy középkorú úr ezt úgy kommentálta, hogy most már érti, hogy a Rakéta porszívó honnan kapta a nevét.
Egy hallgatói kérdésre válaszolva beszélt arról is, hogy az űrutazásai előtt (háromszor érte ez a szerencse) mindig attól félt, hogy megbetegszik és nem mehet. Így végül, mikor beindították a hajtóművet alatta, általában arra gondolt, hogy végre, most már senki nem fodíthatja vissza.
Kitért arra is, hogy a jelenkorban az űrkutatás már beépült a hétköznapokba, életünk része lett. S miután a világ több országa közösen vesz részt az űrprogramban, biztos benne, hogy ha egyszer a Marsra is lép ember, az is nemzetközi együttműködés eredménye lesz. Emellett persze büszke arra, hogy mégiscsak hazája volt az úttörő ezen a területen, ám ezt a civilizáció közös eredményének tartja.

Valerij Kubaszov


Régi barátja után Farkas Bertalan vette át a mikrofont, akit egyébként Medvegyev államelnök nemrég tüntetett ki Moszkvában a Gagarin űrrepülésének 50. évfordulóján tartott ünnepségen, orosz, japán, német és amerikai kozmonauták mellett, ezzel ismerve el az űr meghódításában játszott szerepét.
Meglátása szerint az űrutazás már nem olyan látványos és szívdobogtató, mint régen. Ám ő is úgy véli, hogy vívmányai beépültek mindennapjainkba, hiszen a mobiltelefonok működése, a repülés technikai fejlődése és egyes orvosságok is az űrkutatásnak köszönhetőek. Konkrét példaként a mai szívbillentyűk anyagát említette, amelyekkel akár több mint 200 évig is elélhetne az ember, míg régen egy beteg élete alatt akár kétszer-háromszor is cserélni kellett őket, újabb műtétek árán. Véleménye szerint, annak ellenére, hogy a sztratoszféra változásait már a Földről is tudják tanulmányozni a tudósok, a jövőnket érintő kutatásokhoz továbbra is kellenek majd űrhajósok.
A múltra visszatérve elmesélte, hogy az 60-as évek szovjet Interkozmosz progjamjának keretében a szovjet tagállamok először csak fedélzeti műszereket, később már űrhajósokat is feljuttathattak a világűrbe, így került ő is a Szojuz-36 fedélzetére. Többek közt anyagtechnológiai, orvosbiológiai kísérleteket folytattak, de amire különösen büszke, hogy egy magyar találmánnyal, a Pille nevű műszerrel mérték először a kozmosz sugárzását. Továbbfejlesztett változatait a Szaljut, a MIR és a nemzetközi űrállomáson (ISS) is használták/használják.
Saját űrutazásával kapcsolatban elmesélte, hogy a Szaljut-6 űrállomáson volt futópad és bicikli is. Amikor az utóbbin ült, nagyon viccesnek találta, hogy 10 perc tekerés alatt már egy másik földrész felett jár, ami nem lenne rossz sportteljesítmény.
Azt nagyon sajnálja, hogy Magyarország jelenleg nem vesz részt űrhajóssal is a nemzetközi űrkutatásban, véleménye szerint, egy ilyen vonatot nem szabad hagyni továbbrobogni, ha már egyszer sikerült felszállni rá. Ezt olvasva most nyilván sokan azt gondolják, hogy ennél sokkal égetőbb dolgokra sincs pénz, és meg tudom érteni őket. De ugyanakkor űrhajósunkat is megértem, hiszen mindenki a saját szakterületét tartja fontosnak. Ő amúgy nem csak a levegőbe beszél, alapító tagja az Űrhajósok Nemzetközi Szövetségének (www.space-explorers.org/) és a Space for Earth alapítványnak (www.spaceforearth.com/) is. Mindkettőnek az a célja, hogy nemzetközi együttműködés keretében a tudományt (ezen belül az űrkutatást) közelebb hozza az emberekhez, valamint hogy annak eredményeit hatékonyabban tudjuk alkalmazni bolygónk jövője érdekében. Amúgy összesen alig több mint ötszáz ember járt eddig az űrben (ami a Föld népességének csak töredéke) és Farkas Bertalan szerint már az is hihetetlen megtiszteltetés, ha a kiképzésre kiválasztják az embert, az pedig egy újabb szint, ha fel is jut a világűrbe.
Elmondta azt is, hogy az Űrhajósok Nemzetközi Szövetségének következő évi kongresszusát Budapestre tervezik, amelyre várhatóan sok külföldi űrhajós is idelátogat majd. Úgyhogy lehet majd kozmonautákra lesni, bár a szkafanderük nélkül biztosan nehezebb lesz felismerni őket :-)


Végül egy bónuszvideó. Alighanem az előadáson ezt szerették volna lejátszani, de a jelenlévő két fős technikai személyzetnek ezt nem sikerült megoldani. Mondjuk, ha annak is ilyen lett volna a képminősége, akkor nem is baj :-)

A fotók minőségéért viszont én szeretnék elnézést kérni. Helen ugyanis nem tudott velem tartani, viszont kölcsönadott gépe csak neki engedelmeskedik. Szerintem Berci bácsiékat is szembevakuztam vagy háromszor, ám ennek ellenére jófejek voltak és adtak nekem autogramot. A fenti Kubaszové, alatta Farkas Bertalan kézjegye látható.



Az anyag elkészültéhez nyújtott segítségéért köszönetet szeretnék mondani Dezső barátomnak, aki nélkül tudomást sem szereztem volna erről az érdekes eseményről.


További fotók az űrhajósokról:






Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése