Redbull hangár

Redbull hangár

2011. február 7., hétfő

Airshow in Wels

Text and ohotos: Gabriella

At the end of last June, I felt, that I cannot wait till the Kecskemét Airshow, I must see military aircrafts in 3D immediately. I’ve checked the European airshow calendar, if there is something nearby. I saw, that there is an event in Wels near to Linz (Austria) on the 10-12 July weekend, which celebrates the 100th anniversary of the local airport, and the Austrian Air Force will participate in the event. Moreover, a Eurofighter display program was highlighted in the provisional program. This was enough to me to hit the road. Unfortunately Helen couldn’t join me this time, as she had other engagements. (Therefore I took the photos.)


After almost five hours on the train, I arrived to Linz at 2 PM. I planned to drop down my luggage at my accommodation (a nice guesthouse in the suburban area) and spend the rest of the day with sightseeing, to move my legs after the long journey. The leaflets which I downloaded from the city’s website, promised a lot of interesting sights, so I calculated, that there will remain something to see even for Sunday. (I planned to visit the airshow on Saturday.) But as I went along in the main street of the city by tram, I saw, that there is a big sale in every trendy clothes shop. It was written in the city guide materials, that most of the shops close at 6 PM, so I seriously deliberate to choose shopping. But in the end, the interest to the culture beat the Shopping Barbie in me, so I chose the historical buildings in the end. The strong reason of this decision was, that some of my ancestors are originated from here as the family legend says, so I was really curious to see the place.
Linz basically has a nice location, and as usually most of the Austrian cities, a river cuts it in two (in this case the Danube), has two hills; a castle is standing on one of them and a basilica on the other. So its geographical makings are very good, there is a lot of green places, but as I saw, mainly in the suburban area. Even so, for me, it hasn’t got a fascinating grace or atmosphere as Graz has for example.
Otherwise, beside me, just a few tourist was loitering in the streets and I was prowled alone in the museum (I didn’t really mind it.) Maybe July is not the season of sightseeing, but it was surprising. As the museums also close at 6PM, I looked at only two: the Linz Genesis which presented the history of Linz and the Schloss Ebelsberg fortress museum. The first one was nothing special but the latter one was the only gripping place of the city, thanks o its Spanish courtyard, shady-green park and unique panoramic view. I hope, that my photos give something back from the atmosphere of this magical place.

Beside it, this museum has a very rich word and gun collection and the tools from the monarchy’s navy can be seen in more rooms. The approximately 900 years old fortress was the central venue of a bloody battle of the Napoleonic war in 1809, where the exhausted Austrian army fought with the French troop to slow the down on their way to Vienna. Napoleon’s soldiers won in the five hours battle and unfortunately they burned down the fortress (its restoration has begun a few years later). That’s why the main topic of the exhibition is this heroic and bloody fight. Usually I don’t take pictures in museums, but if you feel like to visit this collection after all, you can find more infos on this link:

Linzer Schnitzel

Getting tired in the Fridays sightseeing, I walked in the streets searching for a good place to have dinner. Elderly locals were drinking and laughing on the terrace of a small restaurant – right at the side of the Jesuit church as far as I can remember – and as the Linzer Schnitzel was on the menu table, I decided, that this is the perfect place to eat. This local speciality is similar to the Wiener Schnitzel, but the halfplate-sized veal is in sesame seed crumbs. This type of crumbs was too bitter to me, but as it was served with a fresh gardener salad and cool Zipfer beer (the local malt drink) it was good all in all. I could taste the other local speciality, the Leberkäse (spicy meat bread) at the airshow in a buffet. I definitely liked it! This should be sold in Hungary too, I could eat it every week. I didn’t taste the third famous meal in Linz, the linzer torte, as I don’t like to eat sweets in a very hot weather.

Welser Flugtage

Before I started my journey, I checked on web maps how far and in which direction is the airport from Wels train station. I didn’t print it out, because I thought, that I would follow the crowd. This plan wasn’t successful, as beside me only 1 man got off the train and he went elsewhere… I didn’t understand it, as it was one hour before the start of the program and usually hundreds of people are flowing to the venue this time on other airshows. OK, I knew that this isn’t as big event as the Airpower, but it was still surprising. I had better to turn into the information office of the railway company, where they kindly showed me the way to the airport and I got there after a 45 minutes walk. Passing by the car park, I understood why I didn’t see crowd at the station: everybody arrived by car J Getting inside, I saw the line-up of oldtimer cars and planes, there was many Opels for example, even a motorbike from this brand.

In regard to the 100. anniversary of the airport, several old planes were flying, a Bleriot replica among them, recalling the hero era of aviation, and some duble-deckers too. The promised Eurofighter display program was very dynamic and spectacular, but very short. When after 2 minutes it buzzed off left, everybody turned there and waited to see it coming back. And we were waiting and waiting. After a few minutes we realized, that it won’t came back, most probably went back to its base in Zeltweg. We were disappointed a little bit. The PC-6 also held a shorter display program this time, flied through the public, dropped down the water from its tank and flied away.
But all in all, I was satisfied as the Austrian Air Force represented itself with all of their type, although it was ’just’ a civilian airshow. (Maybe their presence was that strong, because the big military airshow – known as Airpower - wasn’t held this year in Austria.)


 In the static row, there were standing a Saab-105 jet, a Kiowa and a Blackhawk helicopter and a C-130 carrier aircraft too. As there wasn’t any cordon around them, it was possible to touch them or even sit into some of them. This is what I call real 3D experience! Even, the spectators can go into the stomach of the C-130 and the kind crew talked with everybody happily (as they did at the other planes from the air force). The only shadowy place was under the large wings of this big aircraft, which was my shelter at noon avoiding the burning sunshine. I was watching the Red Bull team’s show from there. Anyway, the sensation of the airshow was the Ju-52, a German aircraft mad after the I. World War. There was possibility to fly with it, but it was quite expensive, so I missed it.
In the long run, I was happy to visit this event. I guess, the local organizers and the Austrian Air Force did their best to entertain the public on a very high level. Otherwise, sometimes it’s better, if an event like this is not overcrowded with a lot of program elements and you look around and follow all the display programs without any hurry. Everything was great and as there weren’t too much people, the atmosphere was very familiar. Thanks for it to the organizers.
As I don't see this event in the 2011 airshow calendar, we will visit only the Airpower in Austria this year.

More photos of Linz and the Wels Airshow can be found on this link:

Repülőnap Welsben

Szöveg és fotók: Gabriella

Tavaly június végén úgy éreztem, hogy nem bírom ki az augusztusi kecskeméti repnapig, muszáj azonnal 3D-ben látnom katonai repülőket. Átfutottam az európai repülőnapok listáját, hátha van valami a közelben. Felfedeztem, hogy az ausztriai Linz mellett lévő Wels-ben éppen a július 10-11-i hétvégén ünneplik a helyi polgári repülőtér 100 éves fennállását és az osztrák légierő gépei is tiszteletüket teszik a rendezvényen. Sőt egy Eurofighter bemutató is szerepelt az előzetes programban. Ez már elég volt ahhoz, hogy útra keljek. Ezúttal egyedül, mert Helen nem tudott velem tartani egyéb elfoglaltságai miatt. (Ezért most a fotókat én készítettem.)

Nem egész 5 óra vonatozás után, péntek délután 2 órakor érkeztem Linzbe. Úgy terveztem, hogy lepakolok a szállásomon (egy helyes kis fogadó volt a külvárosban) majd városnézéssel töltöm a nap hátralévő részét, kinyújtóztatva a hosszú vonatút alatt elmacskásodott lábaimat. A város honlapjáról letöltött brosúrák rengeteg látnivalót ígértek, úgy kalkuláltam, hogy még vasárnap délelőtt is lesz mit megnéznem. (A repnapra való kilátogatást szombatra időzítettem.) Azonban ahogy a szállás felé haladva végigvillamosoztam a város főutcáján, azt láttam, hogy szinte minden márkás ruházati boltban hatalmas akciók vannak. Az egyik városismertető anyagban azt írták, hogy itt az üzletek java része 6-kor bezár, így erősen gondolkodóba estem, hogy talán inkább a vásárolgatást kellene választanom. De a kultúrember végül legyőzte bennem a Shopping Barbie-et, így inkább a történelmi nevezetességeknél maradtam. Sokat nyomott a latban, hogy a családi fáma szerint őseim egy része innen származik, ezért nagyon kíváncsi voltam a helyre.
Linz alapvetően szép fekvésű, s mint sok osztrák várost, folyó szeli ketté (esetében a Duna) és két dombbal is büszkélkedhet; egyiken a vár, a másikon egy apátság áll. Szóval jók a földrajzi adottságai, sok a zöld terület, bár úgy vettem észre, hogy többnyire a külvárosban. Számomra nem volt olyan magával ragadó bája, hangulata, mint mondjuk Graz-nak.
Egyébként rajtam kívül csak alig néhány turista lézengett az utcákon, a múzeumban egyedül bóklásztam. (Bár ez utóbbit nem bántam.) Lehet, hogy a július nem annyira a városnézés szezonja, de azért meglepő volt. Miután a múzeumok is 6-kor zártak, csak a helytörténeti kiállítást néztem meg és még vasárnap délelőtt a Schloss Ebelsberg erődmúzeumot, amely számomra az egyetlen megkapóan szép része volt a városnak, spanyolos udvarának, árnyas-harsogózöld parkjának és egyedülálló panorámájának köszönhetően. Remélem, a képeik visszaadják valamelyest ennek a varázslatos helynek a hangulatát.

Emellett nagyon gazdag fegyvergyűjteménnyel rendelkezik és a monarchia haditengerészetének eszközei több szobát megtöltenek. A ma már több mint 900 éves erőd volt a központi helyszíne a napóleoni háborúk egyik véres csatájának 1809-ben, ahol a megtépázott osztrákok a jobban szervezett franciákkal azért csaptak össze, hogy lassítsák azok Bécs felé vonulását. Az öt órás csatában Napóleon serege diadalmaskodott és sajnos felgyújtották az erődöt.(Néhány év múlva elkezdődött újjáépítése.) Nem véletlen, hogy a kiállítás fő témája is ez a hősies és véres ütközet. Múzeumokban általában nem fotózok, ám ha a leírtak alapján kedvetek támadna megnézni, akkor ezen a linken többet is megtudtudhattok a gyűjteményről:

Linzer Schnitzel
A pénteki városnézésben elfáradva, már vacsorahelyszínt keresve jártam az utcákat. Egy kisvendéglő teraszán - közvetlen a jezsuita templom oldalában, ha jól emlékszem -, idősebb helyiek borozgattak, nevetgéltek, s mivel a Linzer Schnitzel is szerepelt a menütáblán, úgy döntöttem ez lesz a megfelelő hely. Ez a helyi specialitás hasonló a Wiener Schnitzelhez - magyarul a bécsi szelethez - csak a féltányérnyi borjúhúst szezámmagba forgatják. Ez a típusú panírozás nekem túl kesernyés volt, de a hozzá felszolgált friss kertészsalátával és a finom, hideg Zipfer sörrel (itt ez a helyi malátalé) összességében jó volt.
A másik helyi jellegzetességet, a Leberkäse nevű fűszeres húskenyeret, a repülőnapra kitelepült egyik lacikonyhában volt alkalmam megkóstolni. Na, ez határozottan bejött. Lehetne nálunk is minden héten! A legismertebb linzi ételkülönlegességet, a linzer tortát, most kihagytam, mert valahogy nem kívántam az édességet a nagy melegben.

Welser Flugtage
Mielőtt otthonról elindultam volna, netes térképen megnéztem, hogy kb hová és milyen messze esik a reptér a welsi vasútállomástól. Nem nyomtattam ki, gondolván, hogy majd a tömeg után megyek a vonatról leszállva. Ez a tervem nagyon nem jött be, mert a vonatról rajtam kívül 1 egy ember szállt le és más célból érkezett... Értetlenül pislogtam, hiszen a programkezdés előtti órában jártunk, amikor más repnapokon emberek ezrei áramlanak a reptér felé. OK, tudtam, hogy ez nem egy Airpower nagyságú rendezvény, de akkor is. Jobbnak láttam betérni a vasúttársaság információs irodájába, ahol kedvesen azonnal útba is igazítottak és kb. 45 perces séta után már ott is voltam a bejáratnál. A teli parkoló mellett elhaladva megértettem miért nem láttam tömeget az állomáson: mindenki kocsival jött J Beljebb sétálva oldtimer autók és repülőgépek sorfala fogadott, rengeteg régi Opelt láttam például, ebből a márkából még motor is volt!

Tekintettel a reptér 100 éves évfordulójára, számos régi gép repült is, köztük egy Bleriot replika a hőskort idézve, és több duplafedeles is. A beígért Eurofighter bemutató nagyon lendületes látványos volt, csak nagyon rövid. Amikor kb 2 perc után elhúzott balra, mindenki arra fordította a fejét és vártuk, hogy mikor fordul vissza. És vártunk és vártunk. Úgy 3 perc után rájöttünk, hogy a gép bizony nem jön vissza, hanem nagy valószínűséggel visszarepült a zeltwegi bázisra. Egy picit csalódottak voltunk. Ezúttal a PC-6-os tűzoltó gép is csak egy rövidebb bemutatót tartott, átrepült a közönség előtt, kiengedte a vizet a tartályából, majd elrepült.
De összességében nagyon is elégedett voltam, hiszen az osztrák légierő az összes géptípussal képviseltette magát, ahhoz képest, hogy ez „csak” egy civil repnap volt. (Talán azért is volt ilyen erős a jelenlétük, mert ebben az évben nem volt az Airpower néven ismert katonai repnap az osztrákoknál.)  


A statikus soron ott áll egy Saab-105 vadászgép, egy Kiowa és egy Blackhawk helikopter, valamint egy C-130 szállítógép is. Miután kordon egyáltalán nem volt körülöttük, akár végig is lehetett simítani rajtuk, sőt némelyikbe még be is lehetett ülni. Ez az amit én valódi 3D-s élménynek hívok! Sőt, a C-130-as rakterébe még be is lehetett sétálni és a legénysége örömmel beszélgetett mindenkivel (ahogy a többi gépnél is). Amúgy az egyetlen árnyékos hely is ennek a gépnek a terjedelmes szárnya alatt volt, ahová be is menekültem délben a tűző nap elől és onnan néztem a Red Bull kötelék bemutatóját. Egyébként a repnap egyik szenzációja a Ju-52-es volt, I. világháború utáni német gyártmányú gép volt, amellyel sétarepülni is lehetett, de kissé drága volt, így kihagytam.
Végeredményben nagyon örültem, hogy kimentem, azt gondolom, hogy amit lehetett, a helyiek és az osztrák légierő is megtett a nézők magas színvonalú szórakoztatásáért. Néha egyébként jó ha egy ilyen típusú rendezvény nincs túlzsúfolva programokkal, így az ember ráérősen körbe is tud nézni és az összes bemutatót is nyomon tudja követni. S mivel nem voltak sok ezren, nagyon családias hangulatú volt az egész.

További képeket Linzről és a repülőnapról ezen a linken találtok:

2011. február 1., kedd

Stars of YouTube - US Navy

Ezt a videót barátunk és likeolónk, Balázs ajánlotta figyelmünkbe. Jól példázza, hogyan lehet feldobni a napokat egy olykor ingerszegény környezetben.

This video was recommended by our friend an liker, Balázs. It exemplifies very well, how to make your day better in such environment which is dull sometimes.